"Incredible World " Utazások Repülőszőnyegen

A Stokholm szindrómás csirke

2012-01-31T11:45:00.001+01:00

Van a kertünkben egy terrárium.Van van ezen kívül két pythonunk és egy szerencsétlen csirkénk. Öt napja élnek együtt békében. Az én lelkivilágom viszont eléggé feldúlt ☺ úgyhogy nem is nagyon megyek a medence túlpartjára. A napi chatelés 80%-át az erről való értekezés teszi ki itt a hotelben. Pipink az első két nap nem csinált mást, mint döbbenten bámult kifelé ránk könyörgő szemekkel, hogy mentsük meg az életét. Sajnos nem tudunk mást tenni az érdekében mint, hogy felülről etetjük, ha már meg kell halnia, legalább ne az éhhalál vigye el csórikát. Igazán értelmetlenné válna a távozása ezen ok miatt, mert a python nem eszik döglött állatot.Így mindenkivel jót teszünk. A kígyónak lesz kajája ha megéhezik, a csirke pedig nem hal meg hiába és legalább addig sem éhezik. Két napja teljesen feléledt, vidáman kapirgál odabent. A hüllő a fejét a vállára hajtva alszik.Erre Alex elmeséli, hogy Komodon megmentettek egyszer egy csirkét a kés általi haláltól mert szabadon engedték. 400 szabadon rohangáló sárkánygyík közé. ☺Senkinek nem joga eldönteni, hogy melyik a jobb halál tyúknak, ha elvágják a torkát, vagy ha sárkányok zabálják fel.De – mondja Alex – Így legalább van esélye, hátha talált egy eldugott kis zugot, amiről a gyíkok nem tudnak. Vagy átevickél a szomszédos Rinca szigetére. Aha, az jó, mert ott 800 sárkánygyík él.A csirkét Chiken-nek neveztük el. Imádkozunk a Balinéz istenekhez a csodáért!Chicken élt még amikor eljöttünk.

Indonézia part 1

2012-01-30T10:24:00.000+01:00

Utazások repülőszőnyegen első rész

2012-01-30T00:58:00.000+01:00

Szokásos reggel hat órás ébredés, itt ülök a teraszomon, csendesen esik az eső és lassan, de nagyon lassan töltődik fel filmem első része. Ha az indonéz istenek és a youtube is úgy akarja 5-6 óra múlva be is tudom végre linkelni.Kérlek engedjétek meg, hogy pár szóban elmondjam, miről is van szó.

Az, hogy imádok utazni és elég ügyesen is csinálom, azok előtt akik rendszeresen olvasnak nem titok. Az utóbbi években minden alkalommal készítettem is videót, de ezek többnyire a saját és barátaim szórakoztatására készültek. Most azonban változtatni szeretnék ezen. Ezért is találtam ki ezt a kis sorozatot amit itt kint készítek, hogy elindítsanak ezen az úton. Hogy mi fog ki kerekedni a dologból, azt magam sem tudom, sőt nem is szeretném előre meghatározni magamnak, hogy mit várok el tőle. Amit én most innen az ügyért meg tudok tenni az az, hogy szívemet lelkemet belerakom az alkotás szépségébe. Én itt most Indonéziában egyszerre utazok, észreveszek, látok, forgatok, alkotok és vágok.És persze mindeközben nagyon boldog vagyok.

Elég sok nehézséggel kell megküzdenem. Először is a programot amivel vágok, csak két hónapja tanultam meg, sőt a mac-re is emiatt váltottam át, ezért gyakorlás és a program részletes ismerete és tapasztalatok még hiányoznak. A képzés, ahol megtanultam a final cut prot, mindössze három napos volt, ami körülbelül arra elég, hogy magát a szoftver felépítését és működését ismerjem, a benne rejlő lehetőségeket most kezdem felfedezni. Másodszor a vágás kezdetekor alapanyag hiányban szenvedtem, viszonylag kevés anyagból kellett, de ez már most kezd megoldódni, ahogy gyűlnek az alapanyagok. Harmadszor, egyenlőre teljesen egyedül vagyok, ami néha megnehezíti a dolgomat, mert nemcsak furán érzem magam, amikor az utcán az állvánnyal megnyújtva a kezem magamat veszem, hanem vannak ötleteim, amiket egyedül nem tudok megvalósítani. Na de ennek két nap múlva vége, úgyhogy ez a probléma is solved. Hiába állt már otthon össze a fejemben, hogy mit és hogy képzelek el, egy csomó mindenre itt jöttem rá egyszóval folyamatos tanulásban vagyok.

No, nem is húzom tovább a szót, fogadjátok szeretettel és ha tetszett vagy ha nem, kommenteljetek, kövessetek a facebookon, likeoljátok a videocsatornámat a youtube-on, mert ezek mind segíthetnek nekem.Szeretettel Indonéziából........

Padangbay-i beseggelés

2012-01-28T01:38:00.003+01:00

Felettébb felelőtlen kijelentés volt, hogy itt Padangbayban nem fogok szívrohamot kapni. Ez egy afféle jól kitalált megfogalmazás volt arra, hogy uncsi. Hát nem az. Először is itt van a két szomszédom, Alex és Raul, angolok némi Cheryl Cole-os kiejtéssel, amit lassan már jobban beszélek mint a nyújorker inglisht, akikkel egy isteni napot töltöttem el egy úgynevezett White sand Beach nevű helyen, ahol elnyertem a soul survivor címet, mert a tengerben talált kókuszdiót megtörtem egy sziklán és szereztem kaját a törzsünknek. Másrészt pedig van itt egy kis helyi populáció, ideköltözött holland, német, olasz és egyéb náció, akikkel tegnap, először mióta itt vagyok, rendesen bebaszcsiztam a parton. Csak a legközelebbi barátaimnak értelmezem egy kicsit, had mulassanak a szitumon, Van itt Sto, Max, Michalis, Vasilis és még megannyi érdekes és színes egyén a világ minden tájáról. Az este a helyi Buddha barban kezdődik, ahol happy hour keretében legurítok jó pár bloodymaryt és hosszú sziget teácskát. Az étterem német szakácsa is csatlakozik hozzánk, miután befejezi a munkáját, amit igen jól végez, mert végre eszem valami emberi fogyasztásra alkalmas európai kaját, pestos bazsalikomos paradicsomlevest. 11 óráig váltom a világot a legkülönbözőbb emberekkel, például Markkal, aki most jött vissza Borneóról és személyesen is ismeri Percyt, Doyolt és a big Tomot is látta :) tehát a közvetlen barátaimon kívűl, akikkel együtt voltam tavaly Borneón, már három ember van, akivel közös vadon élő orangutan ismerőseim vannak. Ez azért cool! Ekkor, az étterem zártával az egész kis brigád kitelepszik a beachre, egy szaletli alá vagy negyven üveg sörrel. Giovanni, aki ugyebár olasz, Milánóból érkezett 86.ban, a múlt évezredben, amikor én még meg se születtem, nehogymár azt állítsam, hogy igen.....na már sejtem, hogy a digója támadni fog :), ő az itteni búvárközpont vezetője és egy ici pici csókért cserébe felajánlja, hogy ingyen letehetem 3 nap alatt a búvárvizsgát. Na sejtitek, hogy nem lesz búvárengedélyem, jó néhány valuta van a pénztárcámban, de csókot most nem váltottam, biztosan leesett az árfolyama a gazdasági világválságban. Na meg valljuk be, nem is tetszik a 100 kilós kopasz, egyébként nagyon kedves olasz bevándorló. Körülbelül éjfélig bírom, na nem a vedelést, hanem finom nyomulást, ráadásul be nem áll a szám, mindenfélét elmesélek magamról amiket nem szoktam egyébként, úgy tűnik van belém szorult mondanivaló. Mire hazaérek szakad az eső. Lefolytatok egy kedves skype beszélgetést közben pedig megérkezik Raul és leül mellém a teraszomra. Rendesen be van seggelve, folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem beszél oroszul, ennek én örülök, mert már én se. Kommunikációra teljes mértékben alkalmatlan, együtt várjuk, hogy elálljon az eső, meg hogy hazaérjen a felesége. Aztán persze befut Alex is, aki át is hív még egy pár vodka shotra. A nők mindig kitartóbbak, a pasija pucéran elnyúltan fekszik az ágyon, mi meg a teraszon vodkázunk és újabb jól őrzött titkok kerülnek elő a semmiből, amiket jól elnyújtott angolsággal jól meg is beszélünk. Hajnali egykor bemondom az unalmasat és kidőlök a negyven fokos szobámban. De a világ nem változik, mert hétkor már talpon vagyon kóválygó fejjel és remegő gyomorral próbálom összeszedni magamat és ez elég jól megy, mert most nyolc óra van és egész jól vagyok. Már a boltban is voltam, vettem Alexéknak egy doboz cigit és egy liter vizet, szükségük lesz rá, ha felébrednek. I love Padangbay!

Oh my god........its heaven!

2012-01-26T07:40:00.000+01:00

Padang Bay-ban 12 dollárért ezt kaptam.

WERJÚGÓING??? Padangbay?

2012-01-26T01:24:00.000+01:00

Tudom, hogy senki nem fog sajnálni érte, de ötödik napja vagyok Ubudban és pontosan ötödik napja ébredek fel hajnali hat órakor arra, hogy elaludtam egy Botanikus kertben. A kabócák és a békák bekussolnak, de a megkergült kakasok és a ezer hangos csivitelő madarak zajától képtelen vagyok aludni, úgyhogy az első dolgom lesz ma beszerezni egy komoly füldugót, mert tényleg szeretnék már aludni egy jót. Összecsomagoltam, és itt csücsülök egy kávéval a teraszomon és nemsokára indulok Padang Bay-ba, ahol mocit fogok bérelni és bejárom a sziget keleti oldalát. Légy szíves ne rémüldözzetek, Az nem Kuta és nem olyan mint Thaiföld, hanem csendes kis halászfalvak, ahol semmilyen veszélynek nem teszem ki magamat, ha elsajátítom a bal oldali közlekedés rejtelmeit.A kialvatlanságot leszámítva egyszerűen csodálatosan érzem magamat és az már most eldőlt bennem, hogy életemet így fogom csinálni. Igen rengeteg hely van ahová el kellene jutni, de valami annyira erősen ideköt Ázsiához és ezt látom itt mindenki máson is. Ez az ország egyszerűen csodálatos. A klímája nagyon kiegyenlített, az esős évszakban is minden nap süt a nap és a szárazban is esik csapadék. Az állandó eső, nap és pára miatt a legszebb a vegetáció azon helyek közül ahol jártam. Mindemellett, isteni a kaja, az emberek kedvességére már szavak sincsenek, a természet olyan buja és színes, hogy az egy csoda, ráadásul ha "clean and simple" élsz Kevesebb pénzből kijössz mint otthon. Sejtettem én, hogy jó lesz ez nekem, de azt azért nem gondoltam , hogy röpke 4 nap alatt helyreáll bennem a rend és az egyensúly és összeáll a kép, hogy mi az amit akarok és mi az amit nem. Még otthon (agyból) mondogattam mindenkinek, aki kérdezte, hogy mit fogok itt csinálni egyedül, hogy nincs terv.... ami jön azt elfogadom, ami megy azt elengedem. Pontosan négy napba tellett, hogy ez a kimondott ige valósággá váljon bennem.Most értelek meg Mari drága, hogy milyen lehetett neked tavaly, mert én sem hoztam könyvet és nincs is szükségem most rá. Bele bele hallgathatok Eckhart Tolle, a "Most hatalma" című könyvbe, de igazán még szükségem sincs rá, mert bennem magától alakulnak a dolgok. Mindent amit mond, már rég tudtam, csak elvesztettem a megélését valahol a rohanó világban.Viszlát Ubud, de nem örökre!

Ez vagyok én!

2012-01-25T17:44:00.000+01:00

Mit is mondhatnék a Swan Innről????? semmi olyat ami bennetek elképzeléseket szül. de azt el tudom mondani én mit szeretek benne. Nyugalom, ha úgy akarom, "simple and clean" ezt ma hallottam egy fantasztikus sráctól, csodálatos kert, pálmafák, virágok, középen egy tavacska lótusz virágokkal, a pálmák törzsén orchidea nyílik és ezernyi kis béka ugrándozik, kabócák ciceregnak, madarak csicseregnek, a nyugalom szigete ez, mindössze 10 dollárért. Light breeze és csönd, mindössze 100 méterre az iskolától, de nem kell tanulnom velük reggel 6 órától az indonéz ABC-t és egy kedves család, aki nem akar lehúzni, na meg sok kedves fiatal szomszéd, nem pedig öreg grampi turisták, mint most a Gayatriban, a Borit leszámítva :)Ki tart velem?Amúgy meg Két és fél dollárét itt a gayatri medencéje, de csak akkor ha úgy akarom és sose gondoltam volna, de a medence hiánya azt vonzza maga után, hogy nincs átmenő forgalom, csak béke, és a pálmák susognak csak ölelően körülöttem, ahogy lassan nyugovóra térek.Ubud my love, see you soon.

Blaco cicijei :)

2012-01-24T23:45:00.001+01:00

Banyapók és cicik Ubudban :)

2012-01-23T11:43:00.000+01:00

Egy rövidre sikerült magányosnak megélt éjszaka után egy csodálatos napra ébredtem.

Először is kezdek lékileg is megérkezni és rájönni, hogy az otthoni kérdéseimnek most nincs helye az életemben. Nincs az rendben, hogy otthoni dolgok elrontsák az ittlétemet.Másodszor pedig minden nap csodálatos, pláne, ha itt van az ember a paradicsomban, egyébként pedig bárhol lehet az, csak úgy kell megélnie az embernek. Pont.

Éjszaka esett az eső és amikor hajnali 5 órakor rádöbbentem, hogy nem megy az alvás, kezembe vettem a kamerámat és körbesétáltam a kertben, lefotóztam ezeket a gyönyörű virágokat, ahogy még megmaradtak rajtuk a hatalmas vízcseppek. Hihetetlen milyen bőséges itt a természet. Minden buja zöld, harmatos és csak úgy harsognak a színek . A mostani szállásomat, ha még lehet jobban szeretem mint a Gayatrit, mert körülvesz a nyugalom és ebben tudok a legjobban pihenni és dolgozni. Ezúton jelentem, hogy haladok a filmemmel szerintem pár napon belül fel is tudom tölteni az első részt, ha isten és a wifi szolgáltatás is úgy akarja.

Délelőtt a videón dolgoztam pár órát és ahogy ott ücsörgök, hát ki fut be szomszédolni, mert már így vagyunk ☺, a Bori. Eredetileg egy nagy sétát akartam tenni, de most, hogy így alakult segítek neki rendbe tenni pár dolgot a gépén. Marha jó érzés, hogy azt csinálok amihez kedvem van és nem maradok le semmiről, ha csak pár óra múlva indolok neki a sétámnak. Gyorsban legurítunk egy sört, mert az ugye elengedhetetlen a gondolkodáshoz és már teszem is rendbe a laptopján a dolgokat, mert ez a feladat pedig mindig utolér ☺ Közben fecserészünk. Imádom a sztorijait és nem csak az eddigi utazásairól, hanem Ubulról is sok érdekeset mesél. Elég sokoldalúnak tartom magam, persze lehet, hogy tévesen ☺, de a művészetek például festészet, szobrászat fekete homály a számomra. Így aztán iszom minden szavát. Mario Blanco balinéz anyától és spanyol apától született. Nem rossz! ☺ Dali barátja és kortársa volt, de miután Amerikában és japánban dolgozott Dalival, visszatalált Balira, elvett a balinéz nőt és attól kezdve csak bali ciciket (és puncikat) volt hajlandó festeni. Cicik tekintetében határozottan mindenevő volt, pont mint gombóc Artúrunk a csokoládé ügyben. Bár most, hogy belegondolok punci tekintetében is az volt, de ezt most igazán nem részletezném, a lényeg, hogy eme szervnek a széles skáláját is volt alkalmam megtekinteni. ☺ Egyébként nagyon egyediek a munkái és az egész kiállítás gyönyörű. Fotózni nem szabad, de magyar vagyok, úgyhogy találtam rá alkalmat ☺

Dudorászva dzsálám dzsálám (gyalogolok) hazafelé, mikor is betérek egy kis hídon keresztül egy hindu templomhoz, amikor is meglátok egy hatalmas szörnyeteget. Nem viccelek, hatalmas. Minimum 20 centi az átmérője és ugyebár mivel él, nincs kilapítva. Szerintem úgy lehet, hogy a 30-at és elérné. Én még ekkotáááááát életemben nem láttam . (mármint 30 centiset ) ☺Foto foto, de tűz a nap, ezért rohanok haza, hogy végre csobbanhassak a nemlétező medencénkben. A problémát azért megoldom, befizetem magam a Gayatriba egy fürcsire.Hát ennyi, mert itt vagyok most, innen írok. Nem szar!Pár kép, amiket eddig készítettem :)

Végre itthon Ubudban

2012-01-22T23:05:00.000+01:00

Hát eljött ez a nap is, hogy itt csücsülök Ubudban egyedül, legalábbis addig amíg szépen sorban befutnak a barátnőim. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy eredetileg terveztem, ilyen formán február elsejéig kizárólag csak jómagam társaságát élvezhetem. Ennek egyébként végül is őrülök, egyrészt szerintem roppant szórakoztató vagyok saját magam számára is, :) másrészt legalább minden időmet a terveim megvalósításának a filmforgatásnak szentelhetem. Harmadrészt pedig csak az, hogy egyedül érkeztem egy cseppet sem jelenti azt, hogy magányos lennék. Ubud tele van hozzám hasonló utazókkal és rengeteg érdekes emberrel lehet találkozni. Itt van példának okáért rögtön Bori, akit ki tudja miért de itt mindenki Barbarának hív. Borival tavaly találkoztunk ugyanitt, úgyhogy ma reggel amikor felébredtem csak bekopogtam a szobájába, mert egészen biztos voltam benne, hogy ő lakik benne. Bori a hatvanas éveit tapossa és imád utazni. Ez még nem lenne meglepő, mert ilyenből azért van bőven, csakhogy Bori fél éveket tölt távol és egyedül barangolja be a világot. Most például december 14.-én indult el és Kambodzsa, Thaiföld és Burma után érkezett meg Balira, ahol mint minden télen most is két hónapot tölt majd. Tavaly rajzolni tanult, most fest, egyébként jógázik, rengeteg barátja van és az indonéz nyelvet is beszéli és ki tudja még mi mindenben jártas, mindenesetre nagyon érdekes teremtés. Néhány éve például a fejébe vette, hogy végigjárja Polinéziát, felkapaszkodott egy teherhajóra, mégpedig egy olyanra, amire az ötödik emeletig egy kötél létrán kellett felmászni, egy hálóteremben aludt vagy 40 polinézzel, hogy aztán a hajó orrában, mint Kate érkezzen meg Bora Bora kikötőjébe. Ismétlem 60 éves!

Nos egyenlőre ennyit róla, bár biztosan említem majd még, mert már most egy csomó ötlettel látott el, hogy miket nézzek meg Ubudban, mert kiderült, hogy mi nem sokat láttunk tavaly belőle.Csodálatos volt megérkezni a szigetre. Abban a pillanatban ahogy kiszálltam a repülőgépből megcsapta az orromat a már jól ismert édeskés, párás Indonézia illat és attól kezdve képtelenség volt levakarni a vigyort az arcomról. Egyenesen a Gayatri guesthouse-ba mentem, de nem voltak túl rugalmasak, ugyanis 200000 rúpiát kértek egy csótányos tetőtéri szobáért. Akkora volt, hogy még lecsapni sem mertem, mert undorító hatalmas paca maradt volna utána. Szerencsére beszaladt az egyik szekrénybe és én oda gyorsan bezártam. Persze ez csak lélektani megoldás volt, de legalább nem kellett ugrálva nézegetnem ahogy ide oda szaladgál. Gyorsak baszki. Még a taxiból láttam, hogy koncert van a Laughing Buddhában, úgyhogy kaptam magam és így ahogy voltam fáradtan és koszosan :) időt nem vesztegetve lesétáltam. Dugig volt. Happy Hour kettőt fizet hármat kap, na ennek sosem tudok ellenállni, három epres mohitot döntöttem be. Éjfélig bírtam, aztán hazavonszoltam magam a csótányosba és beájultam az ágyba.

Indonézia video 4. rész

2011-12-30T12:00:00.001+01:00

Indonézia video 3. rész

2011-12-21T10:42:00.003+01:00

Indonézia video 2. rész

2011-12-20T14:53:00.001+01:00

10000

2011-12-20T14:16:00.002+01:00

Pont 10000 látogató! :) Nagyon köszönöm!

Indonézia video 1. rész

2011-12-19T19:53:00.002+01:00

Gondolkodó fázisban

2011-12-13T19:32:00.001+01:00

Utazásunk 10 napján hazaértünk. Ubud az a hely, ahol négy napot maradtunk volna, de napról napra hosszabbítottuk meg és toltuk ki a tovább utazás dátumát, mert képtelenek voltunk elhagyni ezt a moha borította, eső áztatta, illatos, kedves, rizsteraszok között fekvő apró városkát. Ubud az a hely, ahol végül nyolc napot maradtunk. És Ubud az a hely, ahol kifogytak a betűk a naplómból. Ettől a pillanattól fogva mindannyiunkra olyan chillout hangulat köszöntött rá, hogy képtelenek voltunk írogatni. Ezért, hogy ezeket a napokat is összeszedjem valahogy, mélyen bele kell másznom az emlékeim bugyraiba. Meg fogom tenni. De a jelenlevőktől ezúton kérek elnézést a pontatlanságokért, történetek összefolyásáért. Mindent úgy fogok leírni, ahogy én emlékszem, de hogy ti is így emlékeztek....arra garanciát vállalni nem tudok.
Jön majd egy kis írói szabadság! Hamarosan jelentkezem. :)

Mókás egy reptér ez

2011-12-11T15:16:00.008+01:00

Denpasar Int. Airport este 10 óra. Münchenben esik, Párizsban fúj, itt meg 28 fok van, de az biztos, hogy az én frizurám szarabb mint a TAFT-os reklámhölgyé. Egy órája szálltunk fel Jogyaból, ami számomra a világ egyik legviccesebb reptere. Az egész kicsike, pedig a várost két millióan lakják. Fülledt Indonézia illat van mindenhol és a modernizálás minden jele nélkül is képesek működtetni ezt a légikikötőt. Az mondjuk megszokott ázsiai országokban, hogy az átvilágítás, hát hogy is mondjam, hagyna némi kivetnivalót, de az, hogy a boarding úgy tőrténik, hogy egy kis indonéz nénike a kezében egy tollal írt táblával, hogy "boarding LionAir 2042" körbesétál a székeken és földön fetrengő emberek között, azért ez már mulatságos. A fáradtabb, figyelmetlenebb utazó számára később megismétli a sétát egy "LAST CALL" táblácskával. Zseniális. Mivel odakint tombol a trópusi felhőszakadás, a gépre a kijáratnál osztogatott csíkos esernyővel lehet csak kijutni. Ebből körülbelül csak 50 darab állhat a város repterének a rendelkezésére és mivel mi az 52-55 - dik beszállók vagyunk, ezért aztán nekünk már nem jut a védőfelszerelésből. Teljesen felesleges is szaladni, mert ahogy kilépünk máris szarrá ázunk. Olyan mintha teljes menetfelszerelésben beállnánk a mostanában oly divatos "trópusi rainforest" zuhanyrózsa alá menő otthonunkban valahol 10000 kilométerre innen észak nyugatra.
A vasmadarat pedig 16 fokra légkondicionálják, így aztán szuper utunk van a csurom vizes cuccainkban. Olyan érzés, mintha kimosnánk a ruháinkat a mosógépben, de nem centrifugálnánk ki és így húznánk magunkra őket. Aztán pedig beülnék egy órára a hűtőbe.
Biztosan ismeritek azt az érzést ha máshonnan nem, akkor gyerekkorotokból, amikor kint cudar hideg van, de kirándulni kell. És miután kezed lábad elfagyott végre megérkeztek a turistaházba, ahol kandallóval fűtenek és benned végre szétárad a benti átható, jóleső meleg. Na ezt képzeljétek el csak pontosan fordítva.

Indonéziában egyébként repülni más okok miatt sem szeretek és ennek a legontosabbika az, hogy állandóan komoly ciklonokon kell keresztül repülni. Itt valószínűleg nem lenne légi közlekedés, ha előírás lenne a viharzónák elkerülése, mert körülbelül 20 kilométerenként változik az időjárás egy hatalmasat. A teljesen más légnyomású szakaszok között 100-200 akár még több métert is zuhan a gépmadár és nem csak függőlegesen, hanem oldalirányban is. Olyan, mintha szét akarna szakadni az egész vas teste apró kicsi darabokra. Nem olyan nagyon jó érzés.
Ezt most szerencsére túléltük, mert itt ülünk már a taxinkban, köhögcsélve követeljük az erkondisön kikapcsolását és egyébként is azonnal vigyen minket Ubudba.
Sofőrünk, aki nem érti miért akarunk 30 fokban ücsörögni, félénken kérdezgeti, hogy van e szállásfoglalásunk.

Hohó te kis buta Balinese cheater taxisofőr! csak nem minket akarsz behúzni valami jó kis turista csapdába?! Minket aki most jövünk Kalimantan-ról, hallottál már róla kis butus. Nézzétek már a kis cukikát, azt hiszi, hogy minket, gyakorlott utazókat ilyen kis trükkel meg tud szívatni? Na ahhoz azért hamarabb kell felkelnie!

Nekünk meg egy hamarabbi géppel kellett volna visszarepülnünk Jogyából, ugyanis Ubudban MINDEN! zárva van. De minden. Semmi jele annak, hogy itt emberek is élnek. Sorra keressük fel a Lonely-ből kiválasztott guest house-okat, de csak egy pár kóbor kutyával találkozunk.
Kénytelen kelletlen upgrade-eljük szállási szokásainkat, mert már a négy csillagos hotelekkel próbálkozunk, de a helyzet változatlan. Kis taxisunk ide oda hurcol minket már vagy egy órája. Szerencsére végül csak megtaláljuk a helyet ahol nyugovóra hajthatjuk végre a buksinkat. A bungalónk bár 70 dollár egy éjszakára, legalább tényleg baromi jól néz ki.
A taxisunkból végül csak előtör a csíting üzemmód, mert kétszer annyit próbál bezsebelni, mint amiben eredetileg megállapodtunk. Nem most jöttünk le a falvédőről, úgyhogy kap 15 dollárt extra mi meg húzunk végre aludni.

Jogya INSTANT

2011-12-07T15:24:00.004+01:00

Mert már este repülünk is vissza Balira. Hogy minden beleférjen a napunkba és hogy láthassuk esetlegesen (ha az időjárás kegyes hozzánk) a napfelkeltét, hajnali háromkor kelünk. Ez elég kemény, pláne ha számba vesszük, hogy mennyit is aludtunk az elmúlt három napban. Az álomhajon ugyebár kb hét órát, a Semarangi hotelben úgy hármat, most pedig legalább négy órát szundizhattam.Fáradt vagyok és kimerült, a szememről a csipát mint műszempillasort egyben lehet lehúzni.
Bevágódunk a kocsiba és röpke egy óra alatt meg is érkezünk Borobodurba, ahol az évek alatt semmi sem változott, még mindig sötét van hajnali fél 5-kor, a környék békés, csupán néhány buddhista meditáció zajlik a felkelő nap energiáinak jegyében. Sajnos pára van, így a sztúpát övező vulkánokat nem lehet tisztán látni, de a párán átszűrődő fényekben is csodálatos a trópusi növényzet között fekvő hatalmas mandala szerűen épített hatalmas szentély.

"Borobodur" (wikipedia)
Borobudur (eredeti neve valószínűleg a szanszkrit Vihara Buddha Ur, ami szabadfordításban annyit tesz: „a hegyen álló buddhista templom“) a világ legnagyobb buddhista épülete. Indonéziában található.
Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az ég és Föld szimbolikus összekapcsolásaként.

A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra. 34 méter a magassága, és becslések szerint mintegy 55 000 köbméter kőből áll. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi. A fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz a szellemi világ szimbóluma. A felső teraszokon sztúpák sorakoznak.
Minden sztúpa harang alakú és egy Buddha-szobrot rejt magában. Az egyes szobrok különböző kéztartása a buddhista tanítás különféle tanításait ábrázolja.

A komplexum tetején, a legfelső terasz közepén egy 15 m átmérőjű sztúpa helyezkedik el, amely a buddhizmus legfőbb céljának, a Nirvána, azaz a felszabadított szellem elérésének és az égnek a jelképe. Borobudur éppen egy olyan birodalom központja volt, amely India erőteljes befolyásának hatása alatt állt. Ezért további olyan gyönyörű épületeket találhatunk itt, mint például Prambanan impozáns létesítményei.

Az épület megalkotása mintegy 75 évig tarthatott. 200 évvel később a komplexumot elhagyták, és az őserdő vette birtokába. A napóleoni háborúk idején Jáva szigetét az angolok foglalták el. 1907-ben a hollandok kezdték felújítani az építményt. 1970 és 1980 között az UNESCO támogatásával további restauráció folyt.

Következő etap a mai turistás programunkban Prambanan megtekintése. Sajnos a 2006-os földrengés komoly károkat tett benne, de még így is lenyűgöző. Alig kószál pár ember a romok területén így még királyabb az egész. A nap jócskán fent jár már az égen, pokoli meleg van, úgyhogy hamar elérkezik az a pont, amikor már csak a Spa-ra és a 4 órás pihentető kényeztetésre tudunk gondolni.

Rengeteget lehetne Jáváról írni, de mivel egy napba bele kellett szorítani a látnivalókat, így ez most itt inkább szervezett utazásnak tűnik és bár mi nagyon jól érezzük magunkat, valójában már alig várjuk, hogy visszaérjünk Balira. Az elmúlt egy hétben hatalmas távolságokat jártunk be, voltak mélypontok és katarzisok, de most már szeretnénk egy kicsit megpihenni és erre most Ubud tűnik a legmegfelelőbbnek. Este tízkor búcsúzunk Jáva szigetétől és repülünk végre vissza Denpasarba.

Java eszencia

2011-12-05T18:40:00.002+01:00

No kérem szépen, jelentem itten vagyok, helyreállt a rend idebent. Mondhatnám, hogy szép az idő, de hát nem az, viszont kit érdekel, amikor végre visszatért az életerőm, van kedvem élni, dolgozni és 24 órából 23-ban nem rágom magamat feleslegesen hülyeségekkel. Ráadásul alig több mint egy hónap múlva ismét Indonéziából jelentkezem, méghozzá terveim szerint hetente, rendhagyóan egy videó Bloggal.

Hát akkor ottan tartottunk, hogy luxus hajókázásunk után végre hófehér paplan közé bújhattunk, ami csodálatos volt, csak nagyon nagyon rövid. Én ugyanis fél nyolckor arra ébredek fel, hogy varjúk vájják a hasamat és konkrétan az éhenhalás szélén vagyok. Az Andi már sehol, ezek szerint ő még kevésbé bírta és már lement reggelizni.
Egy alapos zuhany (jóból sosem elég) után futok is le hozzá, illetve hozzájuk, mert már mind lent falnak. Hurrá hurrá vége az éhínségnek. Ennyit Semarangról, gyorsan fogunk egy taxit és már süvítünk is délnek Yogjakartába. Annyit tudnék erről a városról elmondani, hogy nagyon közel fekszik két igazi világ örökséghez, a Boroboduri kősztúpához és a Prambanan hindu templomokhoz. Van ezen kívül még egy csodálatos spa, ahol 2006-ban már jártam, viszont sem a nevét, sem pedig a hollétét nem tudom, így csak abban tudok reménykedni, hogy a Hotel Bifa-s személyzet talán tudja, hogy hova szállítottak minket négy éve. Beígértem a csajoknak ugyanis egy teljes body refreshing kezelést, amit ha nem kapnak meg, szerintem meglincselnek.
Miközben csurgunk (azt jelenti nagyon lassan haladunk) lefelé, alkalmunk nyílik az éppen kitörőben lévő Merapi vulkán köpködő kráterében gyönyörködni.
Hotel Bifa. Gyönyörű tradicionális butique hotel, nem változott semmi, illetve igen, mert egy teljes komplett különálló épület eltűnt, erre azonban rajtam kívül senki sem emlékszik. Kicsit zavarban vagyok, mert fényképem is van róla, de hát ha ők mondják, hogy nem volt ott semmi, akkor egész biztosan én emlékszem rosszul. :)
Fél órás telefonálgatás után nagyjából sejtik, hogy melyik spa-ról lehet szó, sőt az egyik recepciós lány konkrétan emlékszik, hogy a jogya garden spa-ban voltunk akkor nagyon régen. Érdekes, hogy erre emlékszik, de arra nem hogy egy kétemeletes bungalót lebontottak volna.... na mindegy, ideje napirendre térnem efölött.
Taxit sem kell hívnunk, mert amíg itt vagyunk, a hotel egyik autója sofőrrel áll a rendelkezésünkre. Ez sem változott!
Szerencsére a Spa sem, valamint az árai sem. 25 dollárért a következő szolgáltatásra lehet befizetni.
- infraszauna
- fahéjjas narancsos lábmosás
- teljes testradír
- másfél órás kényeztető masszás (azonnal most akarom)
- 25 perc kókuszolajos jakuzzi
Insgesamte 3,5 óra. Ez mindenkinek annyira tetszik, hogy holnapra be is jelentkezünk egy duplázásra, hiszen ránk fér.
Délután édes semmit tevés (na ilyet még nem csináltunk) finom vacsora és hideg sör.
Korán megyünk aludni, mert holnap hajnali háromkor van az ébresztés, ugyanis megyünk Borobodurba napfelkeltét nézni.

Back to Indonesia!

2011-11-27T16:02:00.001+01:00

Az életben maradáshoz nélkülözhetetlen szerveim lassan újra működésbe lépnek, úgyhogy a sebeimet csendben nyalogatom tovább és visszatérek eredeti kevésbé nyavalygós témához. Írni ugyan ma nincs kedvem, de jöjjön egy videoklip, amit a négy hetes út anyagából vágtam össze.

Beszűrődő fények

2011-11-26T12:30:00.001+01:00

Végre aludtam. 5 álmatlan őrjítő éjszaka után tegnap végre édes és mélységesen mély álomba zuhantam.
Határozottan érzem, hogy javuló tendenciát mutatok. A teljesen zárt fájdalmas kis világomban úgy tűnik, mintha nyílnának az ajtók és bár csak résnyire, ezen kis nyíláson elkezdett beszűrődni a fény. Egy ilyen heves és önpusztító kapcsolat vagy viszony, mindegy is, hogy minek nevezzük, olyan mint a kábítószer és lejönni róla hasonlóan működhet, mint egy elvonókúra. Az első pár nap valami rettenet. De utána viszonylag gyorsan érezhető a javulás. Nem a szeretet múlik el, mert az ott van legbelül és nagyon is fáj, de érkezik valamiféle örömérzet és felszabadulás, hogy igenis képes vagy észrevenni ha valami nem jó neked és képes vagy a vágyaid ellenében magadért dönteni. Önbecsülés upgrade első lépcsőfok.
Hülyeséget írtam, Nem a szeretet fáj, a szeretet nem fájhat, mert az egy pozitív érzés, hanem a hiányérzet, az űr ami egy szeretett személy elvesztése után marad.

A megőrülés szélén

2011-11-23T21:12:00.001+01:00

Én döntöttem. Én vetettem véget mindennek és most mégis belehülyülök a fájdalomba és tehetetlenségbe. Fel akarom hívni most! Csak hallani a hangját, csak elmenni a cuccaimért, csak látni, csak érezni, csak kicsit, hogy könnyebb legyen. Elhitetni magammal, hogy minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit, miért is ne lehetne ez jobb. De tudom, hogy nem lehet. Ezért sírva ráülök a kezemre ami a telefon után nyúl, iszom egy pohár bort, és megpróbálok végre aludni egy jót. Sosem szakítottam még senkivel, akivel nem is voltam hivatalosan együtt és ahol a két játékos szabad, szereti egymást és mégsem működik az egész. Ezt is meg kell tanulni. Ezt tanulom most. Kurva szar!

Magamról őszintén

2011-11-22T20:07:00.001+01:00

Egy kicsit fel kell függesztenem az Indonéz kalandok folytatását.
Mindig is tudtam, hogy jók az írásaim. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy mi az a pici icike picike valami, amit képtelen vagyok beletenni, amitől sikersztorivá válhatna az egész kalandozásom.
Ha az ember írásra adja a fejét, képesnek kell lenni meztelenre vetkőzve kitárni az olvasók előtt a gondolatait, lényének apró titkait és gyengeségeit. Igazán őszintén. Ezt nem lehet ügyesen fogalmazott mondatokkal elkerülni, mert minden pillanatban érzem, hogy hiányzik valami.
Én igaz embernek tartom magam, de az őszinteség egy nagyon kényes kérdés, ugyanis képesek vagyunk magunknak hazudni és azt a kulimászt ott belül a világ felé mint őszinteség tálalni.
Én egy nagyon mélybe húzó, sűrű, veszélyesen izgalmas örvénybe ugrottam önszántamból és meggyőztem magam arról, hogy imádok szédülni. Csak azt nem vettem észre, hogy a szédüléstől egyre kevésbé látom tisztán azt, hogy ki is vagyok és mit is akarok.
Kezek nyúltak be értem, de én nem akartam őket megragadni, mert az örvény mámoros volt és elhitettem magammal, hogy még tudom kezelni, hogy még ura vagyok a döntéseimnek és akkor úszom ki belőle, amikor csak akarok.
És tudjátok mit? Nem is tévedtem. Képes voltam észrevenni azt az erős kezet, aki tudta, hogy pontosan mikor kell felém nyúlni és én ezúttal kész voltam megmarkolni. Andi, ezt most neked és magamnak köszönöm. Neked, mert egy igaz barát vagy és tudtad, hogy most van itt a pillanat. Magamnak pedig, mert kész voltam ebben a pillanatban letenni az önámítást és itt az akarat, a vasakarat és hit, hogy rendbeszedem az önértékelésem és az életem.
Egy torz tükörben láttam magamat, ami most összetört, de nagy meglepetésemre készem állok, hogy a szilánkokat kisöpörjem az ajtómon.
Már csak annyit szeretnék leírni, hogy ami történt, nem másoknak a hibája, hanem az én egyedüli utam, aminek így kellett történnie, hogy végre annak értékelhessem magam, aki vagyok.
A tanítások fájdalmasak, de végül mindig köszönet jár a tanítóknak. Mert ez az ÉLET!
Elnézést, ha önzőnek tűnök, de most azt kell írjam, hogy az erő legyen velem!

Egy vasdarab fogva tart

2011-11-16T18:18:00.009+01:00

A büfé előtt ácsorgunk és tátott szájjal bámuljuk a kialakuló helyzetet. A befelé özönlő tömeg életet terít magának minden talpalatnyi négyzetméteren. A földet pillanatok alatt fóliák és újságpapírok takarják el, ahogy családok rendezkednek be az elkövetkező 24 órára. Mindenki füstöl mint a gyárkémény, alig várjuk már, hogy bevezessenek a luxuskabinunk zárt és intim védelmébe. Egyik lábamról a másikra ácsorgok lányos zavaromban, amikor az egyik népes család szinte a lábam alá is beteríti rögtönzött hálószobáját. A hajón a népsűrűség kezd nagyon kellemetlen lenni.

Amíg itt várakozunk áttekintem a büfé kínálatát. Coca Cola (mert azt mindig és mindenhol még a pokol bugyraiban is lehet kapni) fanta, pilóta kesz, keksz2, keksz3, keksz4, indonéz nasi gorenges chips, (fúúúúj kb. olyan mint indiában a masalas) zaccos kávé és gyógyszerek. Az egyik gyógyszert seaseeknes ellen ajánlják, na ebből elővigyázatból (nem voltam elég elővigyázatos) rögtön veszek is kettőt. (nem eleget)

Végre eljött a mi időnk és egy csinos uniformisba öltözött fickó már mutatja is az utat a VIP kabinok felé.

És akkor ránk nyit egy másik világot. Egy olyan világot, ami az otthonunk lesz az elkövetkező huszonvalahány órában. Egy ablaktalan, mocskos, dög meleg hat négyzetméteres lukat. Mi csak állunk ott döbbenten az ajtóban. Nem akaródzik bemennünk. Látom a Marin, hogy ez az a pillanat amikor a napját is elátkozza, hogy eljött velünk a világ eme távoli szegletébe. Büdös is van. Két koszos ágy, közte valami éjjeliszekrényféle képződmény, a falakon fekete zsíros koszfoltok, a föld mocskosságára már szavak sincsenek, arról nem is beszélve, hogy akkora hely sincs, hogy a hátizsákokat letegyük a földre. Mariék is elfoglalják a rezidenciájukat, úgyhogy Andival kínos csendben magunkra maradunk. Egy rohadt korty alkoholunk sem maradt, nincs semmi ami könnyebbé tenné a jelenlegi helyzetünket, talán csak az a tudat, hogy napokat nyerünk ezzel a rémes hajóúttal és bárhogy is legyen holnapután! hajnalra Java szigetén leszünk.

Dórika sírós tekintettel nyit be a kabinunkba.
- Era, eljössz velem pisilni?
- Nyusziiiiii nekem hál istennek nem kell, én is kivagyok. Nem tudod egyedül megoldani?
- Nem bírok ki 24 órát pisilés nélkül.
Pisilünk. Illetve inkább csak állunk a klotyó ajtajában. A padlón három egyenként 4 cm-es nagy zsíros barna csótány rohangál eszeveszetten. Nem tudom, hogy miért könnyebb ezt a helyzetet ketten megoldani, de tény, hogy én is igénylem a társaságot minden egyes ürítkezésnél, pedig Nepálban papucsban csapkodtam éjjelente a csótányokat a fürdőszobában. De ez itt most valahogy más. Túl nagy a helység és túl összevissza rohangálnak a dögök, hogy le lehessen csapni őket. A legdurvább rémálmom válik valóra éjjel, amikor a törött összeszart fajanszon guggolva átrohan egy hatalmas példány a meztelen lábfejemen. Letolt gatyával sikoltozva rohanok ki a folyosóra.
Dóri pisil én meg a kezemben a papuccsal játszom el, hogy kész vagyok lecsapni őket ha arra van szükség, de valójában azért imádkozom, hogy végezzen már a dolgával.
Zuhany nincs (zuhany?) a wc előterében van három mosdókagyló. Víz ugyan nem folyik belőlük és a koszos lé a lefolyón keresztül visszafolyik egyenesen a lábunkra, de legalább lábmosásra talán! alkalmas.

Már megint működik az összetartás, mégpedig úgy, hogy senki se nyivákol vagy panaszkodik, inkább csak röhögünk a saját nyomorunkon. Már órák óta a hajón vagyunk, de ez a rohadt vasdarab csak nem akar elindulni. Kabinunkban a hőmérséklet már a negyven fokot közelíti. Izzadok és viszketek mindenhol, az biztos, hogy ilyen koszosnak még tán soha nem éreztem magam. Megoldást egyedül a "wet napkin" jelent amivel gondosan áttisztogatjuk magunkat, majd a koszos fekete rongydarabkákkal igyekszünk azokat a lyukakat betömni, ahonnan azt sejtjük, csótányok mászhatnak elő. Az ágyamra törölközőt terítek, a párnámat behúzom az egyik koszos pólómmal (piszkos, de legalább az enyém) és megpróbálunk aludni. Végre ez a tetű hajó is elindul. Várom, hogy beindítsák a légkondit, mert képtelen vagyok ebben a dög melegben pihenni. Az elkövetkezendő órában négyszer megyek ki a recepcióra könyörögni, hogy kapcsolják már be a légkondit, de nem történik semmi, csak ígérgetnek. Annyira ki vagyok borulva a melegtől, hogy hisztirohamok törnek rám, ráadásul már magam vagyok csak, mert az Andi hál istennek elaludt. Lámpát nem oltunk, mert ezek a buzi csótányok a sötétben a legaktívabbak. Becsukom a szemem és legalább három rohadék ciripelését hallom a szobában. Dobhártyáig betömöm a fülem, mert amit nem hallok az ugyebár nincs. Minden pénzt megadnék egy dupla vodkáért...vagy inkább egy tripláért!
Valamikor csak bekapcsolhatják a hűtést, mert végül kínkeservesen de elalszom végre én is.

Hét óra gondtalan és öntudatlan alvás után vidáman ébred mindenki. Nem kell még egy éjszakát a hajón töltenünk. (tévedés) Mindenki elmeséli éjszakai élményeit (én a csótányosat) és jókat derülünk egymás nyomorán. Andiék már egy napja nem ettek, úgyhogy izgatottan kopogó szemekkel várjuk a reggelit amire nem is kell sokat várnunk. Kinyitom a luch boxot és asztakurva! A dobozban található dolgok mindennemű emberi fogyasztásra alkalmatlanok ráadásul ránézésre hastífuszt lehet kapni tőlük.
Koszos fekete lében úszó főtt rízs, piros szósz zacskóban és egy büdös fekete szárított hal, kinek gusztusos farkát nem lehet visszazárni a dobozba. Ki vele a folyosóra!
Jelentem éhezünk.
Hatalmas étvággyal és örömmel faljuk fel az első pár doboz kekszet amit a büféből szerzeményeztem és ujjongunk, hogy nemsokára megérkezünk. A körülmények minden látható jel szerint elvették a maradék eszünket. (még 20 óra van hátra)
Újabb izgalmas pillanat, amikor az Andin és a Marin kitör a tengeri betegség. Míg a tünetek előbbi utitársamnál tűrhetők, az utóbbinál igazi aggodalomra adnak okot. Halott sápadtság, hányinger, rossz közérzet, be is vesz egyet a büfében vásárolt gyógyszerből. Az időérzékünk annyira el van csúszva, hogy nem várjuk meg a tabletta hatását és szinte azonnal rádobja a másikat. Az eredmény katasztrofális és egyben nagyon is mulatságos. Marinál beüt a drog! :))))
Félrebeszél és hallucinál, de legalább a hányingere elmúlik. Nem úgy Andinál, aki az elkövetkező 20 órára itt a kabinban fekvésre van ítélve, ugyanis abban a pillanatban ahogy felül rátörnek a tünetek. Borzasztóan sajnálom őket, de tenni semmit sem tudok értük.
Meghozzák az ebédet végre.
Koszos fekete lében úszó főtt rizs, piros szósz zacskóban és egy büdös fekete szárított hal, kinek gusztusos farkát nem lehet visszazárni a dobozba.
Ki vele a folyosóra! Már 8 doboz sorakozik az ajtónk előtt.

Dórikával körbenézünk a hajón. Ez körülbelül 10 percet igényel az életünkből. Az egyetlen közös helységben 24 órában üvölt a zene és a színpadon folyamatosan nyomják a műsort. Két percnél tovább az europai fül számára hallgathatatlan. Íme egy kis ízelítő ebből a minőségi szórakoztatásból.

A hajó tatján próbálunk olvasni, de lehetetlen. Pillanatokon belül harmincan vesznek körbe, fotóznak, csokival kínálnak, de valójában beszélgetni akarnak.
- dou youa spíííek indonesián?
- No
Akkor ezt megbeszéltük. Visszamenekülünk a kabinunkba. Mari betépve magában beszél az ágyamon, Andi valamiféle meditációs vegetatív létformában leledzik, Dórika alvással reagál a kialakult helyzetre és meg az órámon nézem a másodperc mutató járását. Azt hiszem megőrültünk. A vánszorgó órák ellenére lassan de múlik az idő. Vacsoratájm.
Koszos fekete lében úszó főtt rizs, piros szósz zacskóban és egy büdös fekete szárított hal, kinek gusztusos farkát nem lehet visszazárni a dobozba.
Ki vele a folyosóra!
Az összes kekszet felvásároltuk, de egyikre sem tudunk már csak ránézni sem. M I K O R É R Ü N K M Á R O D A ????????
Az utolsó négy órára minden humorérzékem elfogy, de nem csak az enyém.

Vánszorognak a percek és mi nem és nem akarunk megérkezni. Végül hajnalai 4 órakor végre befut a hajó Semarang kikötőjébe. Csürheként vágtatunk le a hajóról, mely börtönünk volt egy egész életen át. Nem szólunk senkihez, a hozzánk szólókat félrelökjük és törtetünk az első taxi jellegű járműhöz. Nem alkuszunk, mindegy minden, csak vigyen már el innen a picsába. A Lonelyből kiválasztunk egy hotelt, amiről azt írja, hogy extra tiszta. Némán imádkozom a taxiban, hogy ezúttal tényleg legyen az, mert annyira végét járja a türelmünk, hogy ebből még komoly összeveszés is lehet, ha nem kapjuk meg amire vágyunk.

Istenem, köszönöm, hogy meghallgattad imáimat. Gyönyörű, kulturált hotel, hófehér ágyakkal, zuhanyzóval és keményített tiszta törülközőkkel. Még európai mércével nézve is minimum 3 csillagos. Édes istenem....háromszor zuhanyzom le, háromszor mosom meg a hajam és háromszor bújok bele a ropogós ágyneműbe. Egyszerűen azért mert jól esik. Belefúrom az arcomat a tiszta illatú hófehér párnába és mély álomba zuhanok. Itt vagyunk hát Jáván. Megcsináltuk.

The "DREAMBOAT"

2011-11-10T10:45:00.012+01:00

Harmadnap kora délután érkezünk vissza Kumaiba, tele élményekkel, szívünkben feltöltődve, és csak nehezen akarunk szembenézni a ténnyel, hogy fogalmunk sincs, hogy mikor és hogyan fogunk átjutni Jáva szigetére. Elviekben két lehetőségünk van. vagy alszunk még egyet Kumaiban, ebben az istenhátamögötti semmisincsitt porfészekben és holnap busszal (18 óra) vissza Banjarmasinba, hogy aztán majd onnan valahogy átrepüljünk Jogyaba. Vagy megvárjuk a ki tudja mikor induló hajót, ami 24 óra alatt átvisz minket egyenesen Semarangba, ami már csak pár órára van a célállomásunktól, Jogyakartától.
Majidtól elköszönünk, szépen leváltotta nekünk a pénzt, a túra is remek volt, úgyhogy megy a mosolygás és repkednek a tri makaszik. (köszönöm indonézül)
Érthetően hajóval szeretnénk menni. egyrészt mindenre jobban vágyunk mint a 18 órás buszrettenetre vissza Banjarmasinba, másrészt költségkímélő, hogy nem kell repülőjegyet vennünk, harmadrészt, ha például ma menne hajó, akkor minimum három napot nyerünk. Illetve inkább úgy fogalmaznék, ha nem megy a hajó akkor napokat és ki tudja csak mennyit, vesztünk.
Az első információ az, hogy nincs hajó. A második az, hogy van. Van, nincs, ma, holnap, holnapután.......Az egyetlen turista irodának nevezett bodegában sem tudnak választ adni. Sem a hajóállomáson.
Hol vagyunk kérem szépen? Sokak szerint este 6 kor befut egy komp, ami még ma este el is indul Semarang felé. Mivel most délután három óra van, ennek a hajónak már 21 órája úton kell lennie. Minden indonéznek, még a ponyva alatt lakónak is van (fotózásra alkalmas :) mobiltelefonja. Hogy nem lehet kideríteni, hogy indul e járat ma egyáltalán. Vagy hogy érkezik e? De nem lehet.
A 20 kilós dzsokimáriókat letesszük a turisztofiszban és jobb híján elindulunk körbenézni ebben a hihetetlen világvárosban. Próbáljuk feltérképezni, hogy mi a szart fogunk itt csinálni, ha itt ragadunk egy vagy két napra. Hát semmit. A falu látványossága egy mecset, egy pálcikás hús-sütő, és egy utcai nasi gorenges bácsi. Ezek remek kilátások.

Kumai látnivalók: pálcikás hús sütő bácsi...

Sétálóutca

Négy fehér nő

nasi goreng készítő néni és bácsi

Most, hogy képekkel is ábrázoltam, micsoda lehetőségek vannak a helyszínen, azt hiszem érthető, hogy zabszem a seggünkben úgy izgulunk, legyen ez az átkozott hajó, ami elvisz minket innen a francba.

Már az is kínkeserves, hogy hat óráig eltöltsük az időt. Ennénk valami kicsit hazaibb ízeket, vadul érdeklődünk, a helyi erőtől és kézzel lábbal mutogatjuk, hogy fosásunk volt a helyi kajától és ennénk valami internacionális zabát. De, hogy én, a tapasztalatommal, hogy lehettem ilyen birka, hogy elhittem, hogy ebben a csinos sarki épületben található étteremben fogunk valami ételt kapni..... Biztosan azért mert olyan buzgón bólogatnak....
Az említett sarki étteremben nemhogy nemzetközi kaja nincs, de másmilyen sem.Dórika és én betolunk egy nasi gorenget ketten kínlódva, de a Mari meg az Andi rá se bír nézni. Kissé távolabbról szemlélik, hogy mi "jóízűen" falatozzuk a már unalomig ismételt élelmet.
Mindjárt hat óra és minden jel szerint érkezik is hamarosan a hajónk. Már jegyet is tudunk rá vásárolni.Két első osztályú kabint vásárolunk és dörzsölgetjük a tenyerünket, hogy milyen istenien fogunk szórakozni.
És valóban! :D
Bemegyünk hát a váróba és vadul várjuk vízi járművünket.Körülöttünk kb. 500 kizárólag sötét fekete, persze lehet a rossz világítás teszi, indonéz férfiember várja szintén sorsába beletörődve, a megérkezni nem akaró kompot. 500 kizárólag sötét fekete indonéz férfi szívja a creteket, látni vagy levegőt venni a füsttől egyszerűen lehetetlen.

Rettenetesen villámlik és dörög és már be is sötétedett, mi sem hiányzik jobban mint egy tisztességes áramszünet. Kimenekülünk a szabad ég alá. Itt viszont azonnal leszakad az ég. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelent egy trópusi felhőszakadás. A "dézsából ömlik az eső" kifejezés itt most szinte kevés, hogy kifejezze a helyzetet.

Felvesszük a büdös bogár jelmezt, esőkabátokat és hátizsák védőket és zokszó nálkül állunk a Niagara vízesés alatt.

Közben este 9 óra és befut a várva várt roncshalmazunk. Újabb két órás várakozás után már föl is engednek a hajóra. A szobánkat VIP kabinra upgrade-eljük és türelmesen várjuk a "londínerünket" hogy a lakosztályunkba kísérjen.

És akkor most én egy kicsit megpihennék, mert ezt a 24 órás luxusjachtozást megírnom akkora falat, hogy erre muszáj rákészülnöm.

Videók:

Fekete csatornák

2011-11-10T09:44:00.007+01:00

Az időjárás eddig nagyon is kegyes hozzánk, mert bár esős évszak van, eddig csak egyszer esett még kután, de ott is csak éjjel. Ma éjszaka viszont leszakad az ég. Sokra nem emlékszem belőle, valami halvány info szűrődik csak be az álmomba éjjel. Most reggelre viszont kiderül ismét, csodás napos időnek nézünk elébe ma is. Fél hatkor ébredek fel, olyan hangosan óbégatnak a nagy pirospöcsű páviánok a mellettünk lévő fák tetején. Nem a páviánok a nagyok, hanem a piros péniszük. :) A naplómmal a kezembe kiülök a nedves ponyva alól a hajó orrába és a derengő világosság fényében irkálok csak úgy a semmibe. Ködben úszik az egész erdő, olyan opálosan tejszerű minden, ami csak akkor tisztul ki teljesen, amikor végre kivilágosodik. fantasztikus élmény. A hétalvók még alszanak.
A reggelinkhez végre Henry is csatlakozik. végre megtudjuk, hogy egy nagyon kedves 19 éves srác, aki a gimis évei alatt minden nyáron azért dolgozott, hogy az egyetem előtt eljöhessen egy évre és ezalatt a 12 hónap alatt bejárja az egész világot. Dél Amerika, Afrika és Európa már mögötte és most itt Ázsiában bolyong. Rögtön van vele miről beszélgetnem, érzek is vele egy kis sorsközösséget, mert tudom milyen fantasztikus hosszú távon utazgatni ezekben a csodálatos országokban.

A víz barnából élesen feketévé válik, ahogy befordulunk egy szűk csatornába. Az állítólag hemzsegő krokodilok ellenére személyzetünk egyik tagja megmártózik a vízben, hogy megmutassa nekünk, hogy milyen aranyló színűvé válik a teste a fekete víz alatt. Csodálatos.

Kétszer támadunk a dzsungelbe, reggeli és ebéd után. Szúnyogok szerencsére itt nincsenek. Vajon miért? Annyira azért nem bánjuk. Az egyik 30 perces sétaút elején Percy, a 8 éves kiskamasz orangutan vár minket és kézen fogva jön velünk egészen az etetőig. A majmokat egyébként tilos megfogni, de ha ők akarnak megérinteni, akkor az rendben. Percy, úgy tűnik másra sem vágyik, közben cselesen a táskáinkban próbál kutakodni mogyoró után. Pontosan tudja, hogy melyik belső zsebében van a táskámnak, minden fegyelmezésem ellenére kinyitja és lopkod belőle. Még ennek a kis kamasz majomnak is négy centis fogai vannak, ezért nem igen vitatkozom vele. Érdekli még ezenkívül a karkötőm, amit nagyon szeretne lehúzni a kezemről, tetszik neki, hogy rugalmas. Útközben belelép valami tüskébe és fennhangon visít. Csak remélni tudom, hogy nem az anyját hívja.

Itt nincs rasszizmus

No Cueltry

Hát hogy lehet fejjel lefelé enni? Látom sehogy

Megérkezünk az etető helyre. Ezeket a kis kiirtott tisztásokat egyébként fél évente változtatják, ugyanis a majmok teljesen tönkreteszik a környéket. Az ágakat letörik, a fákat kidöntik. Az első anyuka a bébijével ellopja az egész vödröt amiben a banánokat hoztuk és felmászik vele az egyik, mit ne mondjak, nagyon magas fa tetejére. Először jól belakmároznak, majd miután jól laktak minket dobálnak fentről a rohadó banánnal. Még jó, hogy kézilabdában nem jeleskednek, így megússzuk a támadásokat. Legalább 15 majom kering körülöttünk, ami egyszerűen fantasztikus. A legimpozánsabb egy 30 éves kan. Sok, főleg az idősebb állat, még a park területén született, de mivel az állomány elérte a megnyugtató szintet, már nem működtetik a visszanevelő programot,csupán fenntartási munkát végeznek. Sok helyen még látni a ketreceket, ahol még 20 éve a serdülő majmokat visszaszoktatták az vadonba. Előkerül egy mama majom a bébijével és hagyja, hogy mellé guggoljunk, sőt erős kezével megfog minket. Ekkor készülnek a fenti csodálatos fotók. A kismaki szopik, aztán édesdeden alszik a kezeiben, mi meg ott ülünk nulla centire ettől a természeti csodától. Mint minden rendes anya, húzogatja a kis kukis fitymáját, nehogy szűkülete legyen. :) Nincs szükség a gyámügyesekre :)

Visszatérek hatalmas hímünkre, aki most itt pózol nekünk. Hatalmas és tiszteletet parancsoló méretei ellenére hihetetlen békés, de mi azért levegőt is alig merünk venni. Egyetlen kezével képes egy közepes vastagságú fát a földig meghajlítani, szóval jobb ha nem hiszi, hogy mi azt hisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek.

A hajóra visszatérve egy másik csapattal is találkozunk. Két fehér nővel! Mit ad isten, magyarok. Mivan?????
Éljenek a magyar csajok, ezt tényleg nem gondoltam volna!
Az este ugyanolyan békében és boldogságban telik mint a tegnapi, mivel Andi és Mari fosáson van, Dórikával most már 5 adag kaján osztozunk :)
Hát, csak annyit tudok mondani, hogy Tanjung Puting nagyon rulez!

videók: vadon élő orángutánok testközelben

A dzsungel lányai

2011-11-03T17:27:00.016+01:00

mi vagyunk. :)
Tíz kendőkbe tekert asszonyság kuncog ránk és még vagy négy a ház egyetlen ablakából. Ébredezünk.
Majid már nyüzsög, osztunk szorzunk, de a túra nagyon drága, messze nem annyi, mint a Lonely Planetben olvastunk. Megy a rizsa, hogy mi változott meg a könyv kiadása óta, hogy mennyivel lettek drágább a park engedélyek és egyéb papírok. Nyilván ezzel nem tudunk vitába szállni és ha most megvárjuk, hogy kinyisson a rendőrség (ami egyébként a szomszédos Pangkalanbunban van), ahonnan aztán vissza kell jönni ide Kumaiba a tourist officeba, hogy a kész papírokat a rendőrségen hivatalossá tegyük.....na szóval értitek a Csíziót. szépen elvenné egy napunkat. Eltaxiznánk egy valag pénzt és lehet, hogy így se úsznánk meg olcsóbban. Kicsit lenyomunk az árból és megalkuszunk. Így Majid minden papírt elintéz és megígéri, hogy 10 órakor már a hajon reggelizünk. Mi meg addig váltsunk pénzt, mert ugye amit váltottunk az most már nem elég. A három napos túrát még csak csak ki tudjuk fizetni, de a hajójegyre át Semarangba Java szigetére már biztos, hogy nem marad.

Hát ez itt Kumai..... :)

Pénzváltó nincs. Az egyetlen bankautomata pedig nem ad ki több kp-t 80 dollárnál. Nincs már lehetőségünk mint Majidra bízni 400 dollárt, hogy váltsa be nekünk mire visszaérünk. Végre indulunk a hajónkhoz. Majid rám kacsint. Hahaaa a jutányos árban még egy üveg 6 decis bintang sör is benne foglaltatik fejenként, pedig ez itt bizony csempészárunak számít. Csak bele ne ájuljak hulla részegen a krokodiloktól hemzsegő folyóba.
A hajón velünk tart Henry, a 19 éves amerikai srác, mellesleg az első fehér ember akivel Borneoi tartózkodásunk óta találkozunk. Nagyjából a halálán van, benyelt valami jó kis ételbacit a buszos út alatt.

Most, hogy ezt a Kumainak nevezett metropolist keresztül kasul bejártuk bankautomatát keresve (amiből by the way a napi limitet leszámítva a készpénz is elfogyott) elérkezett az idő, hogy birtokba vegyük a hajónkat. Egy kék fehérre festett egyszerű kis szerkezetet képzeljetek el, ahol a hajó tatján fogunk szúnyogháló alatt aludni. A nappali órák alatt a matracokat eltüntetik egy egy hatfős étkezőasztal az összes kényelmi berendezésünk. Most, lévén reggel 10 óra van, háló helységek helyett a terített asztal vár bennünket. Kávé, tea, vaj és lekvár. A cukortartóból vagy 20 hangya kukucskál ránk, de sebaj mert én ilyen apróságon tuti nem fogok fennakadni.

Körülbelül egy óra alatt érjük el a park határát. A 3.000 négyzetkilométeres Tanjung Puting Nemzeti Parkot 1982-ben alapították. A dús vegetációt helyenként sötétbarna folyók szelik át, a vízben a halak mellett krokodilok is találhatók. Először pálmák és mangróvék között haladunk, de hamarosan változik a táj és valódi esőerdő szűk csatornái közé keveredünk. Tátott szájjal bámulom az erdőt, hallgatom a semmihez nem hasonlítható zajokat és próbálom felfogni, hogy tényleg itt vagyunk. Négy magyar nő gondolt egyet és most itt ül egy hajón, távol a civilizációtól a Borneoi esőerdő mélyén. Itt és most érzek utoljára késztetést arra, hogy a volt férjemmel sms-ben tudassam, hogy mennyire jól és pláne, hogy hol vagyok. Kezemben a telefonom és fogalmazom mit is írjak neki. Aztán egyszerre csak kinyomom. Mert már nem számít. Már nem akarom, hogy keserédesen kelljen arra gondolnia, hogy nem lehet itt és megszünt bennem a kényszer, hogy megmutassam neki mennyire boldog vagyok most. A kettőnk életének a boldogságát és sikerességét már nem egy mérleg két nyelvén mérik.
Húha, tényleg gyógyulok.
Nőnek a fák és sűrűsödik a bozótos, ahogy távolodunk kiinduló pontunktól. Henry szegény, nem tart velünk emelkedett lelkiállapotunkban, mert leginkább a wc és a matraca között ingázik halott sápadtan.
Nem sokkal ezután kikötünk az első állomásunkon egy fából eszkábált stégnél és már tálalják is az első ebédünket. meglepően jó.

Indulunk befelé a vadleshez. Ugrálunk a piócák és a szúnyogok elől. Ez utóbbiból rengeteg van és támadnak is a dögök, pedig tetőtől talpig befújtuk magunkat mindenféle rémes szagú spay-vel, de ez nem akadályozza őket semmiben. Folyamatosan mozgásban vagyok, hogy ne tudjanak rám szállni a vérszívó dögök.
Megérkezünk. Kis kiirtott placc a sűrű erdőben közepén egy fából emelt színpad, ide várjuk a majmokat show műsorozni. Kísérőnk banánt helyez el és ezek után nincs más dolgunk mint várni és persze szaladozni a szúnyogok elől. Furcsa hangon kell óbégatnunk mert állítólag erre jönnek az orangutánok. Nem kapkodják el az érkezést. Körülbelül egy óra várakozás után a távolban hajladozó ágakra leszünk figyelmesek. Recsegnek ropognak az ágak, ahogy lassan lassan közeledik valaki. Levegőt alig merek venni. Első látogatónak egy félénk kismalac. csak az orrát látjuk a kicsikének. Kéne neki a banán, de nem mer közelebb jönni. Marink, a leleményes banánnal kövezi ki az útját és ennek hatására lassan lassan előmerészkedik. A szúnyogok mellett egyébként 20-30 pillangóval is küzdünk. A szivárvány minden színében pompáznak és állítólag szerelmet hoznak annak akire rászállnak. Minden jel arra mutat, hogy hamarosan mind óriás szerelembe kell esnünk.

Lassan lassan befutnak az első emberszabásúak. meg sem próbálom leírni, hogy micsoda érzés most itt lenni. Ez nem egy állatkert kérem szépen, ez itt maga a vadon, és ezek a csodálatosan intelligens vadon született majmok itt vannak testközelben. Tömik a szájukba a banánt és bohóckodnak nekünk. Mi pedig nagyon, de nagyon boldogok vagyunk. Ez a túra már most megért minden pénzt és fáradságot.

Nincs olyan írói vénám, hogy le tudjam írni micsoda felemelő élmény ez.
A három órás vadles mérlege 4000000 szúnyog, 1000 lepke, két kismalac, hangyák, piócák és 6 orangután, mama, papa, bébi, jött mindenki megmutatni magát!
Amikor visszatérünk a hajóra,már a kész vacsora vár minket. Henry fekszik, lázas.
Zuhanyozni kéne, hogy lemossuk leginkább a szúnyogirtó ragacsos izét, valamint a tisztaság jegyében is. Csakhogy a vizet a folyóból kell felhúzni, a folyó vize pedig barna. Más ehetőség viszont nincs. Azért barna egyébként, tudjuk meg az információt, mert a víz kimossa a fák gyökereiből a mittudomén mit, állítólag a környéken is, így például Kumaiban is ezért ilyen a víz színe.Hát jó, engem nem zavar, még a fehér gatyáinkat is kimossuk a barna löttyben.Ahogy megy le a nap ébredeznek az éjszaka lényei, ijesztően csodálatos hangok és zajok hallatszanak az erdő irányából. A hajó orrában ülünk egy házilag gyártott koktéllal a kezünkben és ez az emelkedett nyugalmi pillanat megfelelő, hogy kicsit világot váltsunk, mig Mukriszinék megágyaznak nekünk a szúnyogháló alatt. nyugovóra térünk a Borneói dzsungelben.

Videók: Életünk a hajón és malacka :)

Van amiért meg kell szenvedni

2011-11-02T21:19:00.011+01:00

Bizony. Repteret nem építenek a borneoi őserdőben (szerencsére) és az erdőket a lakott területek környékén már régen kiirtották (sajnos) így eljutni az igazi mélyére a dzsungelnek nem egy egyszerű utazási élmény.
18 óra két busszal igazi úttalan utakon, szakadó esőben, kis indonézekre méretezett ülésekkel és üvöltő csing csang technozenével a hangszórókból, azt az érzést táplálta bennünk, hogy soha de soha nem fogunk odaérni.
Az első információnk egy 14 órás buszos utazásról szólt Banjarmasinból Pangkalanbunba.

Jó korán kell kelnünk és ezt még mindig nagyon nehezen szoktuk meg, pedig már viszonylag átálltunk a helyi időzónára. A busz, amire elsőként felvezetnek ijesztően szűk. De komolyan. Nem nyavalygás, hogy a belső ülésen sem az Andinak, sem nekem egyszerűen nem fér be a lábunk. Egy klassz világutazó csaj persze ezen muszáj, hogy felül kerekedjen, ezért aztán röhögcsélünk, de belül azért feszít ám az ideg. Tudom mennyi idő 14 óra.

Szükös

Még vannak aszfaltozott utak, de igen keskenyek és irtózatosan kátyúsak. 100 kilométert teszünk meg 5 óra alatt. néha egyszerűen eltűnik az aszfalt és 23-30 perceket földutakon döcögünk. Se pisi se pá, ami nagyon szar a fájdogáló húgyhólyagomnak. Soha jobbkor hólyaggyulladás. Az ötödik óra után megállunk és valahogy tudatják velünk, hogy egy másik busszal fogunk tovább menni. Micsoda boldogság emberek. Nagyobb a hely a lábaknak és az ülést is le lehet dönteni. Húúú de jót fogunk mi itt aludni gondoljuk naivan.

Kajálni is lehet egy hatalmas önkiszolgálóban. A pultban hideg ételek, csirkenyakak és gyanús löttyben úszkáló húsdarabok és halfarkak kacsintgatnak ránk. leesik egy csirkecomb, de sebaj, a kiszolgáló kislány már le is nyúl érte és visszateszi a többi közé.

Az asztalokon piszkos tea, hatalmas jégdarabbal és három ujjnyi cukorral az alján. Eszünk ezt is kicsit azt is kicsit, valójában annak örülök, hogy végre pisiltem és tudok mozogni.
A következő kommunikáció a wc előtt zajlik.
-Tinja bu makam kalim. - és mutat az egyik budi ajtjára. Szabad a wc hölgyem, valami ilyesmit mondhat szerintem.
- Jó jó csak megvárom a barátnőmet, nála van a wc papír. - válaszolom. Bólint. Akkor ezt megdumáltuk.

Isten áldja a hangoskönyveket.... Baricco, a selyem japán világában utazunk

Ebédszünet

A buszra visszaszállva egyenes arányban fogynak a lakott települések és romlik az út minősége. Még vagy kétszer állunk meg az elsőhöz hasonló helyen tápot felvenni, de ezt leszámítva kihalt pusztákon át döcögünk kibaszott lassan. És végre eltelik a 14 óra. Be is sötétedik, de kit érdekel ha nemsokára végre megérkezünk. Gondoljuk mi legalábbis. Trópusi égszakadás. Annyira ömlik az eső, hogy nem lehet kilátni az ablakon. Slussz poén, hogy a Dórika ablakánál befolyik a víz, de nem ám csak úgy csordogál. Ömlik az ablak belső felén.

És mi csak nem akarunk megérkezni. No nem baj, akkor alszunk. Gondoljuk mi. A sofőr azonban azt gondolja, hogy fáradt és nem szeretne elaludni vezetés közben. Mi a megoldás? Indonéz iszonyatos! techno zene üvöltetése kazettáról. Isten látja a lelkemet elviselhetetlen ez a felpörgetett nyinnyogás. Az őrület határán járunk, mert tényleg kezd elfogyni a türelmünk. Úgy érzem, mintha az idegrendszeremen hegedülnének.
És nem és nem és nem akarunk megérkezni. Még négy órát küszködünk azzal a reménnyel, hogy bármelyik pillanatban ott lehetünk. Ez a legrosszabb egyébként. Inkább tudtuk volna, hogy 18 óra lesz, akkor úgy készül az ember lánya.

És akkor egyszer csak végre megállunk. Hajnali négy óra van. Hulla fáradtak és idegesek vagyunk. Ja és mire hármat számolunk mindenki felszívódik. Ott állunk négyen egy isten háta mögötti porfészekben az utcán. Remek.
- Hogy gondoltuk mi, hogy majd itt pont hajnalban várni fog minket a Majid?
És akkor megérkezik Ő Majid úr, aki fiatal, jó képű, beszél angolul, ráadásul felajánlja, hogy aludjunk nála az ő otthonában. Fürdőszoba van? - kérdezzük. Persze - hangzik a meglepett csaknem megbántottságot sugalló válasz. Azon tűnődöm, hogy vajon miért van az, hogy itt Ázsiában és ebből a szempontból szinte mindegy, hogy melyik országban járunk, minden működik. Vajon a szegénység miatt van az, hogy még ha egy utolsó semmilyen nyelven nem kommunikáló paraszt embert kérdezünk meg valamiről, megpróbál és majdnem biztos, hogy tud is segíteni. Hogy egy utcán összeszedett fogatlan bácsi mindent korrektül leszervez nekünk, míg nálunk általában csak tétova vállrángatás a válasz még a legalapvetőbb kérdésekre is. Lehetséges az például, hogy nekünk itthon fogalmunk sincs például országunk, városunk látványosságairól, de még csak egy közeli turista információhoz sem tudjuk elküldeni az érdeklődő turistát? Vagy inkább az érdektelenség és lustaság? Miért egyszerűbb behúzott nyakkal, magunkba zárkózva söpörni végig az utcán és miért zavar meg minket a rendszeres mindennapi szorongásainkban, ha valaki hozzánk szól az utcán?

Majidnak menő jeepje van, bedobáljuk a cuccokat és 20 perc autókázás után meg is érkezünk a majid rezidenciára.

Szóval, azért a ház nem egy palota. Lehet, hogy itt Kumaiban ez a legmenőbb, nekünk azonban fuldokolnunk kell a röhögéstől. Pláne amikor meglátjuk a vendégszobát, amit az egyszerűség kedvéért nevezzük a ház egyetlen helységének. A berendezés egy nagymamáink korabeli vitrines kredencből, valamint négy hatalmas színes plüssfotelből áll. A fotelek félre vannak tolva és a földön négy matrac négy kis párnával várja a fáradt utazókat. Hajnali négy óra múlt, de a család ébren. A konyhának nevezett folyosón, mely a szobát a hátsó fürdőszobai lakrésszel köti össze, a négy és a hat éves gyerekek valami X faktor féle műsort néznek az üvöltő tv-ben. (Lehet, hogy az indonézek alapvetően rosszabbul hallanak mint mi?) Az anyuka, aki egyébként gyönyörűségesen szép, a karán csecsemőt ringat, a nagymami pedig főz.

Valami ilyesmit tessék elképzelni

Annyira fel vagyunk dobva a ténytől, hogy megérkeztünk, hogy nekilátunk az első üveg Rumnak a tornácon. Az utcán tök sötét van, semmi közvilágítás, úgyhogy sejtésünk sincs hol lehetünk.
Majid egyébként tárgyalna, de akkora számok hangzanak el, hogy még egy egy hétnyi tapasztalat után is belezavarodunk. Csajok, számoljunk már reggel, ami lassan már csak három óra távolságba kerül.
Muszáj zuhanyoznunk, mert koszosnak és büdösnek érezzük magunkat a 18 órás buszos kaland után, ezért aztán szépen egyesével hátramerészkedünk a "fürdőszobába".
Én már jártam Indiában családi rezidencián, így engem nem annyira, de a lányokat szerintem enyhe sokkhatás éri. A Mari komfortérzete szerintem sose látott mélységekbe zuhan.
A konyha mögött félig szabad ég alatt meghatározhatatlan helység. Rozsdás edények, kapák és kaszák mindenhol. Közepén egy slag, gondolom az a zuhany, viszont mivel a konyhának nincs ajtaja, premier plan pont oda lát mindenki. Van ugyan egy zárható helység, név szerint egy pottyantós budi, ott viszont nincs folyó víz csak egy közepes méretű dézsa és benne, és ekkor még fogalmunk sincs arról, hogy itt egyszerűen ilyen színű a víz, barna lé kavarog. Nincs mit tenni, törcsi és a levedlett koszos ruhákat begyürködöm a retesz alkotta fogas mögé és megpróbálom megtisztogatni magam, olyan több kevesebb sikerrel. Kicsit szerencsére be vagyunk csiccsentve, így inkább mulatságosnak látjuk a helyzetet mint irtóztatónak.
Ledőlünk a matracainkra, mariénak konkrétan húgyszaga van, és rövid, de mély álomba zuhanunk.

Bebábozódva

Videók: Buszpályaudvar, Tárgyalás Majiddal, Buszos rémálom

A Banjarmasini csoda

2011-11-02T17:28:00.010+01:00

Még egy őrületesen fájdalmas éjszaka után hajnalban kelünk. Olyanok a lábaim mintha fából lennének, az égett és feszülő bőröm miatt nem hajlik a térdem. Iszonyatos kínszenvedés a hátunkra venni a hátizsákot, de muszáj.
Denpasarból először Surabaya-ba repülünk. Az alig 40 perces járaton már csak két fehér ember van rajtunk kívül. Majd ez a kettő is eltűnik a szemünk elöl és bármerre nézünk, csak indonéz muszlim embereket látunk. Többnyire férfiak, az a pár nő pedig talpig kendőbe bugyolálva. Mi meg térdnaciban és pólóban vigyorgunk zavartan a ránk tapadó szemekbe. Mindenki minket bámul, muszáj röhögnünk. A férfiak kacsintgatnak, a nők pedig szúrós szemmel fixiroznak.
A Banjarmasini reptéren már senki nem beszél angolul és nagyon úgy tűnik, hogy a mutogatást sem egy nyelven beszéljük. Ennek ellenére mindenki nagyon segítőkész, pillanatok alatt 20-30 kiabáló ember gyűrűjében állunk.

Reptér feeling

Olvasó szakkör

Az egész kezd nagyon autentikussá vállni. Imádom. Izgatott is vagyok, mert most jön az utunk igazán kalandos része és én vagyok ugyebár a főszervező. Nem idegeskedem egyáltalán, de azért izgulok, hogy minden jól sikerüljön, mindenhová odaérjünk időben, mert itt bizony napokat lehet csúszni, ha például egy hajót nem érünk el. Borneo neve bizony misztikusan cseng és az is négy fehér "szőke" nő számára. :) Persze a Mari, az említett időszakban éppen vörös. Ilyet se láttak még..... :)

Borneo egy másik világ. Megérkezve a reptérre össze vissza variálunk. Rémes hoteleket mutogatnak és úgy tűnik itt nem is nagyon van más. A csajok mindenképpen valami rendes hotelben akarnak megszállni, gondolom ez egyfajta komfortérzetet adna mindnyájunknak. De az egész egy félre kommunikáció a kiabáló indonézek gyűrűjében. Ahogy kicsit lenyugszunk rádöbbenünk, hogy ugyanarról beszélünk. Maradunk az eredeti tervnél és a Lonely Planetből választunk magunknak egy olcsó, de jónak ígérkező guesthouse-t.
A város döbbenetes képet mutathat azoknak akik még nem jártak hasonló helyen. Engem leginkább Indiára emlékeztet azzal a különbséggel, hogy nincs büdös. Az utcákon megszámlálhatatlan és beazonosíthatatlan járművek sokasága, azt is nehéz eldönteni, hogy miféle portékákat kínálnak az útszéli viskókban.

Ez itt a buszpályaudvar :)

A szállásunk elég rendben van, a szobák nagyon egyszerűek, viszont viszonylag tiszták és bent van a központban. Fehér embereknek nyoma sincs. A motelben dolgozók sem beszélnek angolul. mókás.
Próbálunk biciklis riksát fogni, de végül ő fog meg minket. Kis hiányos fogazatú és angolul némiképp gagyogó fickó üvöltve (nyilván azt hiszi akkor jobban értjük) próbálja velünk megértetni, hogy bármit is akarunk, ő a megfelelő ember, hogy odavigyen, megmutasson, megszervezzen.
Az a vicces, hogy fél év múlva, majd pontosan ez az ember kapja el az unokatesómékat is a hoteljük előtt.
80000 rúpiát kér az egy órás hajókázásért a banjarmasini kanálison. Na hát ebből a 440.- forintból én nem tudok és nem is akarok alkudni. Jól figyeljetek, ez fejenként 110 forint!
Riksával megyünk a folyópartra.

Amíg a hajóra várunk kis üvöltő barátunk vadul szervezkedik. Természetesen neki pont egy rokonának van olyan kámpánija, akik a Tanjung Puting nemzeti parkban lakóhajós jungle túrát szervez. És hát ez a Majid family a legjobb, mutatja, hogy benne vannak a Lonely-ban is. És elvisz minket jegyet venni a buszpályaudvarra, és reggelre is intéz taxit és már hívja is Majidot. Majid beszél angolul és Majid tényleg benne van a lonely-ban. Bánom is én, hogy kivel hajózunk csak halkuljon már el az öreg, mert megőrülök ahogy itt ordítozik a fülembe. Kedves az öreg nagyon. De miért üvöltözik?
Majiddal megalkuszunk, igazán megnyugtató érzés, hogy a holnapi 18 órás busz rettenet után várni fog minket valaki az isten háta mögött Borneo szigetén.
Végre itt a hajó és vízre szállnak a libák. Ekkor még fogalmunk sincs, hogy tényleg egy életre szóló élmény lesz ez az egy órás kirándulás a kanális csatornáiban. A nap kezd lenyugodni és a fejem búbjáig előnt a béke és nyugalom. A lenyugvó nap aranyló színeiben hatolunk befelé a folyami sikátor mélyébe. Az ezernyi cölöpökre épített ezernyi házikóból, ezernyi apró gyönyörű gyerek úszik, szalad felénk. Integetnek a drágák, puszikat dobálnak. A folyón zajlik az élet. Mosnak, főznek, fürdenek és közben boldogan vigyorognak. Felkapaszkodnak a hajónkra és pacsizni kell velük ahogy elhaladunk mellettük. Úgy érzem magam mint az angol királynő, nem bírok ennyit mosolyogni, de muszáj. Belülről jön. Mari kicsit bajban van úgy tűnik elérte a kulturális sokk, nem igazán tudja elsőre kezelni a szegénység és boldogság eme furcsa elegyét. Folyton azt emlegeti, hogy neki ilyen olyan háza van, míg ezek a szegény gyereket a folyóból kénytelenek inni. Kicsit elhatalmasodik rajta egyfajta lelkiismeret furdalás. Elmagyarázzuk neki, hogy mi az ilyen olyan házunkkal és autónkkal is elégedetlenebbek vagyunk az életünkkel, mint ezek a szabad gyerekek. Szépek a fogaik, tiszták a ruháik és nagy családban, szeretetben élnek. Minden kis kópé szabadon szaladgál és úszkál, nincsenek korlátozva, de a figyelő nagymama szemek mindenhová követik őket.
Enyhe hójagyuszival küzdök, ami nagyon, de nagyon kellemetlen itt. Sok folyadékot kell innom és emiatt sokat kell pisilnem. Például most is. Felavatom az egyik cölöpház budiját és belebrunyálok a folyóba. Nem sokan, csak úgy negyvenen gyűlnek össze eme ünnep tiszteletére.
Szóljanak most helyettem kicsit a képek, amiket itt a csatornában készítettünk.

Andinak de tetszik, hogy pisiltem

Csodálatos.

Pontosan így és ezt szerettem volna a lányoknak megmutatni. Csak remélhettem, hogy vevők lesznek a kalandozásra. Ide turista csoporttal nem lehet eljutni. Márpedig megéri. Túlcsordult szívvel térünk nyugovóra.
Este a szállásunk teraszán randim van egy 20 centis patkánnyal, de ennél nagyobb atrocitás sosenem érjen.
Azért hatalmasat sikítottam.
Videok: Banjarmasini kanális

Pénzt váltunk :)

2011-11-02T17:03:00.000+01:00

Pénzt kell váltanink. Sokat, mert Borneon nem ismerjük a viszonyokat, márpedig majdnem egy hetet leszünk távol a civilizációtól. Teljesen össze vissza árfolyamokon váltják, de egy kis butik előtt szokatlanul jó ajánlatot találunk. Én kezdem. Odaadom a fikónak a dollárt. leszámolja a rúpiát és odaadja a kezembe. Átszámolom. Minden rendben. Amikor visszaadom, a kezébe és ő újra átpörgeti, gyanússá válik. Át adja a kezembe, de én nem vagyok rest újra átszámolni. Hogy mennyire jól tettem!?! Hiányzik ugyanis 200000 rúpia. Zavartan újra és újra átszámolja, de már annyira figyelek a kezére, hogy nem tud csalni. Nála is hiányzik így kénytelen kipótolni. Újra átszámolom és mivel rendben, gyorsan el is teszem a pénzt. Andival és Dórival nem próbálkozik, mert kopóként állunk mellette. Marinál viszont újabb cselhez folyamodik. Beveti a "hátunk mögé szól" trükköt. Erre az ember reflexszerűen hátra fordul. Csakhogy a Mari sem ma kezdte. Automatikusan ráteszi a kezét a pénzre és az ürge így nem tud belenyúlni. Aztán megpróbál 120 dollár helyett csak 100 dollárért adni pénzt. Most már keményen vitatkozunk vele. Repkednek a turistpolice és cheater szavak, de a végén győzünk és boldogan és büszkén távozunk. Extra jól váltottunk. Amikor a vacsi után visszafelé az üzlet előtt sétálunk el, már zárva a bolt. Aznapra több buktát nem akart bevállalni.
Well done lányok.

És át a világ másik oldalára

2011-10-27T20:41:00.007+02:00

Február 12.-e szombat van. Soha véget nem érő 24 órás repülés, átszállások után végre itt fekszem a napágyamon kuta beachen, Indonéziában. Bámulom az óceánt, a hatalmas hullámokat és hálát adok az univerzumnak, hogy gyógyuló félben vagyok. Végre én vagyok itt. Nem pedig egy elmúlt lélek halvány árnyéka.

Tegnap este a reptérről kilépve végre megcsapta az orrunkat a párás és fülledt trópusi este. Most járok én is előszöt balin, furcsa is volt megérkezni egy olyan szigetre, ahol még egyikünk sem járt soha. A látvány, a meleg, a szagok és az emberek..... minden olyan ismerős és mégis nagyon más. Bali még nem a miénk. ettől függetlenül minden olyan baromira egyszerű és ezt imádom én annyira ázsiában. Kicsit tesze tosza módon próbálunk a taxira megalkudni, de fáradtak vagyunk és még egy kicsit idegen is minden. Azért a végén csak megalkudunk fejenként 700 forintnyi, de egy halom nullát tartalmazó indonéz rúpiában és már visz is a taxi legián, kuta beach felé.

Indonéziában a hőmérőnek csak 26 és 31 fok között van értelme. Ennél nincs hidegebb, se melegebb, se földön, se vízben, sem levegőben. Állati jó! Most éppen elvileg esős évszak van, nappal 30 éjjel 28 fok van, a tenger pedig, jaj istenem de jól hangzik, 29 fokos. Az első szállásunk abszolút tűrhető. Viszonylag tiszta és egy csodálatos trópusi kertben van. Még medencénk is van, bár a színe hááát elég gyanús. Azt mondják az okosok, hogy a sok esőzéstől ilyen opálos és akkor még szépen fogalmaztam. :)

Nem fogok hazudni......ez kurva hosszú

A fele cucc elég lett volna

Bali virágai

Rohadt nehezen áll rá az agyunk a milliós számolásra. Őrület, hogy minden százezrekbe és milliókba kerül. Töketlenkedünk, hogy kitart e a pénzünk, de ha minden agysejtünket megtornáztatva kiszámoljuk, hogy mennyibe került az első vacsoránk, kiderül, hogy 800 forint. LOL!

Hajnali kettőkor kell otthoni idő szerint felkelnünk. Nem könnyű. Vonszoljuk magunkat a szoba egyik sarkából a másikba mint valami kemotoxos légy.
-Minek kelünk fel ilyen korán?
-Hogy átálljunk drágám. megyünk reggelizni.
- Hülye vagy te, ki a szar akar hajnali kettőkor reggelizni?
Reggeli után, jó szokás szerint irány a beach, barnuljunk. Árnyékba húzódunk és jól bealszunk mind. Csak gratulálni tudok magunknak, egyszerűen szavak nincsenek rá, hogy milyen szinten égünk szarrá. Lüktetve őrjöng a bőröm. Felvásárlunk minden aloe veras krémet a gógyszertárban, de semmi sem használ, én speciel aludni sem tudok annyira fáj.
Másnap reggel irányba vesszük a Tanah Lot templomot. Ez az egyik leghíresebb Balin, a tenger közepén egy sziklára épült a szentély. bemenni ugyan nem lehet, de varázslatosan szép ahogy a vad óceán hullámai nyaldossák.Hosszú nadrágban, pulóverben és kendőben is éget a nap tovább. Gondolatainkaban fel fel merül, hogy hurrá, holnap 20 kilós hátizsákot kell a hátunkra venni.

Délután, amíg a többiek alszanak, a saját felelőségemre elmegyek MOTOROS TAXIVAL :) a helyi szupermárketbe és veszek két üveg rumot és gint. Majdnem egy hét vár ránk borneon, ahol alkohol nincs, én meg gyanítom, hogy szükségünk az lesz rá.

Indonézia, a másik szerelem

2011-10-27T20:10:00.000+02:00

A jövőben terveimhez hozzátartozik, hogy végre publikáljam a februári utunkat is, melyet akkor szorgalmasan jegyzeteltem. Na persze csak addig amíg el nem jött a nagy Kánaán. Akkor aztán olyan mértékű zen állapotba kerültem, hogy tojtam elővenni kis naplómat. Hipp hopp kettőt hármat aludtunk, lassan november, úgyhogy adom a sztorit.

Nagyon sok minden változott, mióta elkezdtem ezt az utazós blogocskát. Az az érdekes, hogy ha visszaolvasok az utolsó Indiai bejegyzésembe, most azt kell, hogy lássam, hogy a legbelsőbb lelkemben pontosan tudtam mi vár rám. Elég ilyesztő.

"Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe."

Nagy szám volt amikor azt mondtam, hogy állok elébe, ha tudtam volna hogy mi vár rám, az biztos, hogy a holdig szaladok. De megtörtént minden, aminek meg kellett történnie. Sokat kaptam és keményet de végre fel kellett ébrednem és felnőni néha nagyon fáj. Kiderült rólam, hogy nagyon erős vagyok és becsületesen állok helyt az emberi kapcsolataimban és én erre nagyon büszke vagyok.
Elsírtam amit el kellett, elfájtam amit muszáj volt, de minden nap, még a legrosszabb napokon is tudtam örülni az új életemnek. valahányszor rám tört a veszteség érzése és az önsajnálat, körbenéztem és olyan igaz barátokat láttam magam körül, akik sehol sem lennének ha nem így alakult volna.

Nem a férjemmel utazgatom már, mert elváltam. :)Nem vagyok egyedül. (:
De megadta az univerzum azokat a komoly fajsúlyú embereket, akikkel egyszerű és nagyszerű minden közösen eltöltött perc legyünk bár itthon, vagy bárhol a nagyvilágban.
Megmutattam nekik milyen Perty módra, hátizsákkal, kalandokat keresve alámerülni távoli kultúrákban és hatalmas szerencsémre beleszerettek ebbe a fajta utazásba. Hát én azt hiszem, hogy a barátok tekintetében többet, jobbat nem kérhettem volna. A régi, nagyon szeretett barátaim mellé kaptam újakat, akikkel egy kicsit sorsközösségben is vagyunk, mert többé kevésbé mindenki egyedülálló. Mivel senkinek nem tartozunk elszámolással, akkor és oda utazunk, ahová és amikor kedvünk van. És persze pénzünk. De azt mindig megoldjuk valahogy. Thanks good!
Februárban úgy kevertem kavartam a lapokat, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy magasan a felhők felett repülünk indonéziába.

Csajos fotózás

2011-02-08T18:33:00.001+01:00

Még gyorsan így Indonézia előtt...ahová egyébként holnapután indulunk, elkövettük a karácsonyi ajándék fotózást. Egy élmény volt és... meglehetősen szép képek születtek. A Fényképeket Köő Adrienn készítette és igazán bátran ajánlom bárkinek, ha szeretné magát vagy családját megörökíteni az utókornak. A profi körülmények nem ártanak az elkészült képeknek! :)

Ischgl Opening

2010-12-07T19:41:00.005+01:00

Hát, nagyon úgy tűnik, hogy ha a csajokkal utazom, nem nagyon marad időm az írogatásra. Túl sok a vinnyogás! :)

Inkább a video forgatás fér bele a szűkös 24 órákba. :)

Sorrento 2010

2010-10-22T13:03:00.002+02:00

Amíg fogalmazom itt egy kis csemege.

Újra itt

2010-10-21T17:25:00.003+02:00

Az élet szép. Csak mi vagyunk sokszor képtelenek átlátni a magunk alkotta szemellenzőkön.

Mindenkinek szüksége van a változásra, még nekem is :) Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket az élet hosszan megkímélt a pofonoktól. Bár kisebbeket kaptam ugyan, azokat igyekeztem nem észre venni. Hozzátenném, hogy ez sem jó technika. A kis pofonok hivatottak velünk észrevetetni, hogy letértünk a helyes útról és ha eléggé éberek vagyunk befelé és figyeljük a jeleket, akkor nagyobb szívás nélkül haladhatunk előre az életünk vonalán. Azért ez nem olyan könnyű, ehhez már valószínűleg rendesen meg kell buddhásodni. Én pedig nem vagyok. Vagy csak néha.

Hát én nem hallgattam a belső hangra, a jeleket kiszorítottam a tudatomból. Ma már tudom, hogy ezzel az önvédelmi reakcióval okoztam magamnak a legnagyobb "Touchdownt"
Summa summarum, a végén akkora pofont kaptam, hogy lerepült a fejem a nyakamról.
Mindent elveszítettem ami fontos volt, vagy amit annak hittem, amihez végkimerülésig ragaszkodtam. Két év reszkető remegés, félelem, futás és menekülés után végre kezdem megtalálni a biztos belső tengelyem, ahová bármi is történjen velem a jövőben, mindig vissza tudok majd térni. Önmagamat, akit megismertem, elfogadtam és megszerettem. Akiben a korlátaimat is ismerve viszonylag megbízom, és aki mindig velem van bánatomban és örömömben egyaránt. Aki jelen volt a születésemnél és ott lesz majd velem az utolsó pillanatomban is.
A történtekért igyekszem nem vádolni senkit és elfogadni, hogy ez hozzátartozik a saját történetemhez és segíthet abban, hogy jobbá váljak és fejlődjek az életemben.
Úgy vélem, hogy a súlyos tettek, a súlyos döntések, súlyos következményeket vonnak maguk után.
A súlyos következmények pedig addig tartanak, amíg az csak élünk.
Sőt. Még azután is.......

Ennyit erről. pont

Én viszont újra itt vagyok, tarsolyomban egy jó rakásnyi élménnyel és utazással, amiket ezután is itt fogok publikálni. Jórészt magamnak, de persze bárki érdeklődésének örülök. Egy napló képekkel, hogy sose felejtsem el, hogy milyen kegyes és szép is az élet.

The End

2008-06-08T12:28:00.006+02:00

Itt ulok Lehben egy internet kavezoban es azon gondolkozom, mit is irhatnek meg. Meg nem fogom fel az elmulast, meg barmerre is nezek korul hofodte csucsok olelnek korbe. Fajo szivvel hagyom majd magam mogott a Himalajat. Tobbet adott es jobban magahoz olelt mint gondoltam volna.

Minharman kulon utunkat jarjuk. Andi a szobajaban, en it, s mindharmunk kozul a Chris a legbatrabban meg felmaszott a Leh folotti Monostorba, hogy szembenezzen a tenyekkel. Nekem is fel kellett volna mennem! Csak most ez megis valahogy egyszerubb nekem igy, mert meg nem engedem el, nem vagyok ra kepes, vagy talan en eppen itt es most igy teszem meg.

Senki felre ne ertsen, mar alig varom, hogy hazaerjek es egy kicsit ne tortenjen velem semmi. Csurig vagyok az elmenyekkel es egyre nehezebb az uj dolgokat befogadnom. Alig varom, hogy mindenkit magamhoz olelhessek, akiknek a hianya mar minden nappal egyre surgetobben eg bennem.

Megis! Meg annak a tudataban is szomoru a szivem, hogy bar tudom minden bizonnyal visszajovok, most itt kell hagynom ezt a szamomra oly kedves vilagot. Honapok ota semmit sem tudok a vilagrol, politikarol, tragikus vagy vidam esemenyekrol. Izolaltan magamban elek es ez nagyon boldogga es kiegyensulyozotta tesz. Hosszu ido ota nem duborognek bennem rossz erzesek, amik sajnos otthon oly altalanosak a mindennapokban. En remelem, hogy haza tudok vinni egy mely es oszinte mosolyt es sikerul majd hosszu ideig megoriznem magamban. Sosem szeretnem elfelejteni a tibeti szarmazasu poni lovas emberunk orok mosolyat, a sugazast ami belole minden szereny es egyszeru elete ellenere aradt.

Szamomra az o arca az amulet, a "face of the planet" SOSEM FOGOM ELFELEJTENI!

Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe. Mindenkinek koszonom aki segitett nekunk es megteremtette a lehetoseget es hatteret, hogy kiszabadulhattunk a magyar "samsarabol"
Bucsuzom most ettol a vilagtol, Indiatol, Nepaltol es Ladhaktol, de nem orokre!

Vegul is csak felertunk a vilag tetejere!

Kepekkel bucsuzom.....Ladakhtol (is)

2008-06-07T08:31:00.002+02:00

Thiksay Monostor

Kis monkok a Hemis Monostorban

zummoges es mormogas, a nyilt orakban csak egy egy szerzetes imadkozik a tobbi visszavonul a turistak (5-10 fo) figyelo szeme elol.
Malac a vilag felett

"Bluesheep" hat szerintem sem nem kek, sem nem barany
Wc, a szimpla verzio
Jagadiga
Bacsi a hegyen fonalat szo jartaban

Reggeli tisztalkodas
Ponikat utra!
Meg egy imazaszlo...ebbol sosem eleg!
Gyerekek a tejkaramellamat majszoljak.

Piuri sziklateteji gompa
Itt van fent a magasban.
Gyonyoru imakovek
Napfurdo
Sztupak elhultakbol....voros szarvakbol

Lovacskaink morikalnak
Megy haza a nyaj.

Akinek nagy az orra, az leeg.

Veled meg mi van paci?

A malac kiskecskeje
Na lehet, hogy ezt nem kellett volna! Old Monk!

Mormotak elojottek, akkor vege a telnek?
Piknik

A csucson kell abbahagyni!

2008-06-07T07:24:00.008+02:00

A korona ekkove, Ladakh
Megdobbento es gyomorszorito az utunk Delhibol Lehbe, Ladakh fovarosaba. Az ablakra tapadva bamulom a vegestelenbe nyulo oriasokat, alig par szaz meterrel alattam. Lentebb, mintha tejszinbeburkolozna a taj, csak nehany hegycsucs meredezik ki a hatalmas tuparnabol.
O te jo eg! Ide fogunk leszallni??????????????????????????
A torkomban dobog a szivem, ahogy leereszkedunk a volgybe es mire eszbe kapok mar landolunk is a 3505 meterrrel a tengerszint feletti platon. Elall a lelegzetunk amikor a gepbol kiszallunk. Nem csak a ritka es hideg levego miatt, hanem taj nyugoz le vegtelenul minket, korbe amerre csak ellatunk havas hegycsucsok es......igen pont ahogy igertek, kristalytiszta szaraz napsutes. (persze, hogy egy konnycsepp is kicsordul)

Hihetetlen, de minden tiszta es rendezett, az egesz taj olyan egyseges a szemnek gyonyoruseges kepet mutat.
Bar rendesen be vagyunk aklimatizalodva, megis par oran belul megerzem a magas ritka levego hatasait. Azt mondjak, hogy itt azert erzem jobban mert sivatagi csont szaraz a levego. Mindharman rendesen legszomjal kuzkodunk es egy kicsit nyomott is vagyok az elso napunkon Lehben.
A varos imadnivalo(an kicsi) hegyi varoska bazarokkal, tobbnyire tibeti es kashmiri uzletekkel, kolostorral a kozeli hegy tetejen, es megannyi utazasi irodaval akik mind turazni csabitanak.
Persze mi hallgatunk a hivo szora, pedig a Langtang ota szinte semmit nem is pihentunk, de ki nem hagynank a turazast ezen hihetetlenul gyonyoruseges helyen. Na itt aztan "in to the wild" bele a vadonba! Nincsenek kis vendeghazak, sem pedig teahazak ahol megszallni lehetne. Szervezetten tudunk menni, mert gondoskodni kell elelemrol, satrakrol es matracokrol.
Egy vezetovel, egy szakaccsal, valamint ot ponival es gazdajukkal indulunk neki a 6 napos Markha volgy elnevezesu turanak. Mar a kiindulasi pont 3500 meteren es innen csak felfele visz az ut. Ez Manang magassaganak felelne meg az Annapurnan, ahonnan mar igen megeroltetove valik a gyaloglas a ritka levegoben.
Hihetetlen, de csak egy oracskat kell autoznunk a kiindulasi pontunkhoz, de mar ot percel Leh elhagyasa utan a nagy Himalajai semmiben talaljuk magunkat. Sose ilyen kek eget meg nem lattam es a hofeher hegycsucsuk egeszen biztosan kiszurjak neha a kifeszitett melykek vasznat.
A volgyben turkizkeken csordogal az Indus folyo, partjat zoldello erdok szegelyezik, korulotte meg mindenfele ezer szinben pompazo sivatagi koves es homokos taj. Unalomig emlegetett elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru jelzok kavarognak a szivemben, de leirni mar olyan nevetseges.

Mire a taborhelyunkre erunk mar all a “kantinsatrunk” es forro teaval varnak minket. Meg melegen sut a nap, de mi mar aggodunk, na persze kulonoskeppen Andi, hogy szetfagyunk az ejjel, ezert bekeszitjuk az extra halozsakokat is a satorba, nehogy este kelljen a sotet fagyban szarakodni. Meg folkapaszkodunk egy kozeli hegyoldalra, bar eleg bamban a lehetetlen meredek omlo koves oldalt valasztjuk, mintha elment volna a maradek eszunk. :-) Feluton feladjuk, de a neheze csak ezutan kovetkezik, mert le is kell maszni ugyebar. Mivel Andi botok nelkul jott fel, o effektive sziklamaszasban van, a Krisznek kell sehiteni valahogy a botot eljuttatni hozza.

Mire leerunk mar kesz a vacsorank es nincs is mas dolgunk mint alukalni. Ez ugyebar nem tul bonyolult dolog altalaban. De itt es most az! Az Annapurnan soha egyszer sem panaszkodtam es tenyleg nem is voltak tuneteim, de most egyszeruen nem megy az alvas. Pedig csak 3900-on vagyunk!!!!!!!!! A szaraz levegotol (mar bocsanat) beszarad a takony az orromba es egyszeruen semmi levegot nem kapok, meg hat amugy sem nagyon van, a halozsakom pedig olyan szuk, hogy csak vigyazzallasban tudok(nek) aludni. Mint a kotozott sonka fekszem a jeghideg satorban es meg ahhoz is a Malacot kell felebresztenem (remsegesen mely almaibol), hogy kiszabaditson a kotelekeimbol, hogy kimehessek (5 szor az ejszaka folyaman) pisilni. Remek nem?Ossze vissza vergodom, neha fel kell ulnom, hogy levegot kapjak es a lelki szemeim elott a holnapi 1000 meteres szintemelkedes es az azutan kovetkezo 1600 meteres ereszkedes lebeg. Tisztara Thorung La Muktinath, csak ugy viccbol a masodik napon! Vegre reggel lesz es miutan beszipkazom az anyutol megmaradt rettenetes izu energia zselet, mar indulok is felfe, nincs mit tenni at kell kelni!

Alig hiheto ket es fel ora alatt felerek, szemben a Thorung La-s 5 oraval, nem is nagyon tudom mivel magyarazni. De fent vagyok es ez a lenyeg, na meg a kilatas, mert az egyszeruen elkepeszto. Olyan messzesegekig ellatunk ameddig meg soha, legfeljebb csak repulorol. Ladakhban nincsenek het es nyolcezres oriasok, "csak" hatezresek, igy semmi sem allja a pillantas utjat. Lenyugozo szepseg!Jo masfel orat toltunk fent, meg ket kis csucsra is felkapaszkodunk, Gyatso, a vezetonk, mar a kefet ragja, o szeretne mindig mihamarabb a camp-ben lenni, mi meg nem. Mindehol megallunk, huzzuk az idot ameddig csak lehet, hogy ne kettore erjunk a taborhelyre. Ot orat megyunk lefele es fajnak a terdeim es a bokam is, az az igazsag, hogy lehet, hogy tenyleg egy rendes bakancsban kellett volna jonnom, de hat ki a fene gondolta, hogy ennyit fogunk trekkelni.

A kovetkezo ket napon a Zanskar folyo megret kovetjuk, szamtalanszor kelunk at a sebes es JEGHIDEG terdig ero folyon. Komolyan, olyan mintha furesszel vagnak le a labam. Jo sokat is kell menni, negy ora elott sosem erunk a taborba. "Elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru " tajakon es volgyeken haladunk keresztul, es mire elerunk a satrunkhoz mar mozdulni sem tudunk. A fuben fekszunk amig csak sut a nap es elvezzuk a gyorsan tovaillano nap meleget. Nehanyszor gyerekek jonnek az allami iskolabol adomanyt gyujteni, Dalai lama fenykepe log a kis nyakukban es sok boldog percet szereznek nekunk ahogy cserzett kis arcukat bamuljuk. Minden csokit es cukorkat elosztogatunk es persze adakozunk az iskolanak mert ez most igy esik jol, egyertelmu es boldogga tesz minket.

A hatterben tibeti zenet hallgatunk es ahogy hosszu percekig bamulnak rank a kis arcok tisztara olyan mint a "Faces of the planet" a travel chanelen. Megdobbento erzes ahogy kitagul egy pillanat az eletunkben.

A folyo volgyeben a taborainkat tobbnyire egy kis falu (ket haz es egy gompa) kozeleben verik fel nekunk, csak hogy a delutani napfurdot egy a vilagtol elzart monostor labanal tehessuk meg.

Aram egyebkent sehol nincs, mint ahogy mas luxus sem, peldaul zuhany. Egy darab emeleti budi, olyasmi mint nalunk a kerti, csak nincs uloke, hanem egy luk van a foldon es oda kell izelni. Ha felallunk akkor melltol felfele kilatszunk, a lenti szinten pedig be lehet menni a trugyihoz, ha valakinek ugy tetszik. :-) A tusolast alltalaban nedves torlokendovel vagy a jeges folyoban furdessel oldjuk meg. Az utobbihoz nagyon kell sutnie a napnak es meg ugy is egy emlekezetes kaland. Amikor megmosom a hajam es e tevekenyseg kozben beledugom a fejem a folyoba, olyan mintha meglekelnek a koponyamat. Farkas uvoltessel tartom bent par masodpercig, szerintem minden agysejtem (mar ami meg maradt :-) kimozdul egyulto helyebol. Gyors szappanozas es meg ketszer a rettenetes oblites. mire vegzek az egesszel meg a fejem is belefajdul a hidegbe.

Viszon tiszta vagyok ujabb harom napra! :-)

Masnap ujra indul a komoly moka, vege a meleg delutanoknak ahogy felfele vesszuk az iranyt a masodik, 5100 meteres hago fele. Ugy dontunk Himalungban alszunk meg 4400 meteren, ami eleg horrornak tunik, de igy hatalmas eselyunk van arra, hogy csodas idoben keljunk majd at a hagon.

Himalung egy hazak nelkuli falu egy 4400 meteren fekvo fensikon. Nyaranta allitolag felkoltoznek csaladok, de fogalmam sincs hogy hova. Ezenkivul nyar van es nincs itt senki. Szurke gomolygo felhos idoben fogyasztjuk el korai vacsorankat es forro vizes palackjainkal bevackoljuk magunkat halozsakjainkba. Nem reszletezem az ejszakat. Az elsonel valamivel jobb, de meg mindig remes, fazos, legszomjal kuzkodos. Kora hajnalban egy gyors reggeli es mi mar indulunk is a hago fele. Nem varunk senkire, halad mindenki a maga tempojaban. Sporoltam az Ipodommal, hogy mara maradjon zenem, es ahogyan a samsara felvisz, a kiralyno szepen lesegit a hegy tetejerol. Fent boduletes (na asszem ezt meg nem hasznaltam) a kilatas. Immaron harmadszor emelkedunk 5000 fole, hat normalisak vagyunk? :0)

A tuloldali ereszkedes ma valahogy konyebben megy, de az is lehet hogy a beigert sor beszerzesi lehetoseg villanyoz fel ennyire :)

Este vegre ismet meleg fuves taborunk van. Sor, Rum, enek es tanc. Unnepelunk. Unnepeljuk, hogy megcsinaltuk ezt az egyebkent nem annyira egyszeru turat es egy kicsit talan azt is, hogy haza megyunk. Mindanyian szivesen gondolunk arra, hogy ujra lathatjuk a csaladunkat es baratainkat akik annyiszor, de annyiszor itt voltak velunk neman a szivunkben. mar izzitom a hasamat a hazai finomsagokra, jo borokra es mezes palinkakra. Nem tudom, hogy fogok tudni e meselni. Lehet, hogy csak hetek es honapok soran fognak feltorni az elmenyeim, hiszen mit is valaszolhatnek arra az altalanos kerdesre, hogy "Na milyen volt meselj!" Ot honap az eletunkbol es nem nyaraltunk, itt eltunk! orulok, hogy probaltam vegig irni a blogot, nem csak magam miatt, hanem azert is, mert ti akiket kedvelek, szeretek es akik vegig kovettetek az esemenyeket, itt voltatok velem es ha majd meselni akarok, nem januar 16.-an kell kezdenem azzal, hogy leszalt a repulogep.

Goa, Kerala, Karnataka, Rajahstan, Punjub, Himachal pradesh, Uttaranchal, Uttar Pradesh, Nepal es Ladakh utan par napon belul hazaterunk. Veget er a nagy kaland, (neha tenyleg kalandos volt)amire egy evet keszultunk es amiben orokke ugy ereztem, hogy sosem er majd veget. Es megis. De azt megint megtanultam, hogy ennek a vege egyben egy uj dolog kezdetet is jelenti es ha valamit nagyon akarunk majd, ugyis sikerulni fog! Nepal es ladakh orokre a szivembe veste magat es mire harmat alszunk majd itt (illetve ott) leszunk megint es azon kapom majd magam, hogy az Everest Base camp fele cammogok az oroke igezo orias isteneim kozott.

CAMP VI.

2008-06-06T15:04:00.022+02:00

Lovacskaink lefele a hagon
Az utso este es mar inni is lehet! :D
5100 meteren ujra!!!!!!!!!!!!!!!

A masodik hago 5100 meter!
Kilatas b...meg!

CAMP V.

2008-06-06T15:04:00.021+02:00

4400 meteren, jeges hidegben levego nelkul aludni...
Reggelre meg....
Uton megpihenek.

CAMP IV.

2008-06-06T15:04:00.020+02:00

Mosas es fejmosas a jeges patakban.
Faces of the Planet

CAMP III.

2008-06-06T15:04:00.019+02:00

Sztupak es Monaszterik a feneketlen es neptelen volgyekben
Ima kovek
Trallala, de hosszu nap volt ez is
A lovasemberunk, akit en imadtam. Sugarzik belole a josag!

CAMP II.

2008-06-06T15:04:00.018+02:00

Naponta negyszer a jeges folyon...grrrrrrr

Kis meglepi..... a masodik napon rogton egy 4900 meteres hago. Upsz! utana pedig 1600 meter vertikalis ereszkedes.
Free Tibet!
Hat a taj onmagaert beszel.
szivarvany az egen

MARKHA TREK / CAMP I.

2008-06-06T14:48:00.003+02:00

CAMP I.
3800 meteren fuldokolva aludni.... valamiert most jobban megutott a magassag
Zanskar folyo

Ez egy falu...az egyik legnagyobb a turan.
Mindenhol csak a hegyek..

Jobb is lehet meg?

2008-05-30T14:25:00.003+02:00

Es amikor mar meg vagyunk gyozodve arrol, hogy jobb mar nem lehet, jo nagyot tevedunk.

Rovid helyzetjelentes Leh-bol Ladakhbol, Indiabol. IMADUNK ITT LENNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

3500 meteren, mar majdnem a tibeti fensikon fekszik ez a vilagtol altalaban 9 honapon keresztul elzart budhista vilag! Mivel nem igazan ertek( a turizmus kivetelevel) karos behatasok, erintetlenebb maradt mint a Kinaiak altal lassan tonkretett Tibet. De fogok meg errol regelni! :-)

Anyut kisebb kalamajkak utan sikeresen gepre raktuk es remelem is, hogy mar szepen hazaert, mert itt Ladakhban (vodafone!) megint nincs vetelunk.

Holnap ujabb trekingre indulunk a Marpha volgyben 6 vagy 7 napon keresztul, de itt mar teljesen termeszetbe fordulva satrakkal es harom fos szemelyzettel vagunk neki a hegyeknek .
Utana megigerem (jaj istenem gondolni sem merek ra) hogy innen az utrol talan utoljara jelenkezem kepekkel, beszamoloval es konnyekkel.

Kepeslapok Nepalbol

2008-05-30T13:51:00.010+02:00

Rafting resortban, tropusi kornyezetben most utoljara.

Anya es a rafting! Az ijedt abrazat kesobb elmult! :-)
Asszem ketszer kanyoningoltam egyszerre.....eloszor es utoljara!
Langtang trek

Es anya igy tud kapaszkodni is kerem.

Gyerekek az esoben...erdemes az "epulet" mogotti szakadekot is nezni.

No comment.
Kathmandui kulturprogramok

Az atkeles

Langtang! anycival kepekben

2008-05-24T07:31:00.004+02:00

16. Nap / Ghandruk - Pokhara

2008-05-07T05:11:00.005+02:00

Visszateres.
Persze a nagy tegnapi csalodottsagban azt elfelejtettem leirni, hogy micsoda gyonyoruseg tajon ereszkedtunk (es emelkedtunk) az elmult ket napban. A taj valodi dzsungele vatozott es a fakon meteres mohas novenyek csungtek mindenhol. A viragba borult fak es a hihetetlen dus vegetacio azert azt sugalja, hogy az eso errefele nem ritka jelenseg.
Malac azt mondja, hogy az Annapurnak kor egyben a legszarazabb es a legcsapadekosabb trekk egesz Nepalban. Jo tudni, hogy akkor nem csak szerencsetenseg az idojaras, tenyleg minden nap esik. Legkozeebb komoyabb vizallo ruhazatta jovunk az ABC-re.

Ebredes Ghandrukban. Reggelizunk a teraszon es az oly kegyes Annapurna csak megmutatja magat. Bamuljuk a paraba burkolozo istenseget es elmorzsolom a konnycseppet a szemem sarkaban. Komolyan olyan vagyok mar, mint egy jatekbaba, amit ha a hegy fele forditanak sir. (ha vizszintesbe fetetik pisilnie kell :-)
Azert kicsit komolyabb dolog most, mert a nagy isteneimet bucsuztatom egy idore. A elmult ket hetem minden perceben es pillanataban velem voltak, ok voltak minden oromunk okozoi.
Szerettek bennunket, korbeoleltek a szeretetukkel egyetlen egyszer nem forditottak haragos arcukat felenk. En imadom oket, nem hegyeknek, vagy holmi termeszeti kinovesnek tekintem oket, szamomra ok az istenek. Mindent tudnak a vilagrol amit mi csak szeretnenk ismerni, osszes reszecskejuk egykoron a vilagegyetembol keveredett erre a fold nevu bolygora. Latom a gyurodeseket, ahogy uristen micsoda erok mozgattak es mozgatjak foldunket, a fold anyat, a fold istent. En teljesen hulyenek neztem a hegymaszokat, mert azt hittem, hogy az egesz csak egy fajta harc a a korlatainkal es a termeszettel. Az sosem jutott eszembe, hogy egyszeruen csak jo kozel lenni hozzajuk. Minel kozelebb! Hogy erezhessuk a szeretetet, az energiait amiket folyamatosan omlesztenek ki magukbol. Sirok, mert ideje kilepnem a templombol, a vilag legnagyobb szentelyebol ahol kozelebb voltam az Istenhez mint barmikor az eddigi eletem folyaman. Erzem, hogy szeret es nem fog elfelejteni szeretni akkor sem, ha majd hazaterek es semmitol sem kell felni csak "csinalni az eletet" lehetoleg minel egyszerubben, hinni abban, hogy az almok megvalosulhatnak mint ahogy az is megvalosult, hogy itt csungok az Annapurna egyre homalyosodo csucsan ma 2008 majus 6.-an a het egyik napjan, ammirol foggamam sincs melyik.
Nehezek a lepesek lefele. Sokkal nehezebbek mint felfele.

Es nem hagy cserben, mert az utolso reggelen megmutatja magat az Annapurna South es ott mogotte, a gerinc mogotti pukli, az Annapurna I.

15. Nap / Ghorepani - Ghandruk

2008-05-07T05:06:00.003+02:00

2860 - 1940 meter
Nem jol alakulnak a dolgok a reveinkel. Eloszor is azt hittuk ( mi balgak) a terkep alapjan, hogy egy aza kis 600 metres ereszkedesben lesz ma reszunk mielott, ha az ido is ugy akarja rafordulunk az ABC vonalara. Tevedtunk megpedig mindket dologban. Az ido kurvara nem akarta ugy, met mar delben elkezdett szakadni, hogy arrol mar ne is beszejek, hogy a "laza ereszkedes" micsoda hulamvasuazasba csapott at. Nem vicces dolog szakado esoben felfele kaptatni egyatalan nem az. Hiaba van rajtad esokabat, mert belulrol meg a melegtol vagy teljesen atizzadva. Tadopaniban vegleg edol, hogy nem lesz Base Camp, legalabbis most nem. Delnek vesszuk az iranyt Ghandruk fele es holnapra mar Pokharaban leszunk. Malac hihetetlen brenko, jobb ha nem szolok hozza, majd csak megbekel. Magamra veszem, hogy en vagyok a sikertelenseg :-) okozoja, de hihetetlen undorito dolog esoben orakon at menetelni. Nem akarom es kesz.
Jo is van ebben a negativ fordulatban, nem kel tobbet sporolnunk. Ket kis uveg kukuri rumot dorbezolunk el este Ghandruki szalasunkon. Mingyart a Malackamnak is jobb a kedve raadasul igy meg anyu erkezese elott van idong a ket napos Bhoti Kosi raftingra. Juppiiiij!

14. Nap / Tatopani - Ghorepani

2008-05-07T05:01:00.005+02:00

1190 - 2860 meter
9 ora kaptato, es osszesen a hullamvasutazassal 1900 meter szintkulonbseg, ja es ebbol 4 ora szakado eso. Ez a mai nap merlege. Mintha haromszor szaladnal fel a Csovanyosra Kiralyretrol es harmadszor a nyakadba kapnad a vilag osszes vizet. Nem mulatsagos. Ez a legnehezebb napom. Meg a hagos napnal is tobbet kell joval felfele menni, de hogy ebben a szeles es nyirkos idoben, borig azva..... Minden turelmem oda es rettenetesen utalom az egeszet. Az utso masfel kilometer a legrettenetesebb. labamon az eso ellen folszerelt vizvedelmi berendezes amire minden lepesnel figyelnem kell, hogy le ne ugorjon a labamrol. A meredely pedig nem meredek fold utakbol all tobbe, mint a tuloldalon, hanem sziklakbol takolt lepcsoszeru kepzodmenybol, amely lefele is es felfele is egy rettenet. Ergonomiai szorny. Egyik foka 70 centi magas a kovetkezo 20 viszot masfel meter szeles. Nem lehet ritmust talalni ra, amivel egyenletesen lehetne haladni.Omlik raadasul a viz lefele ezert aztan a pocsojakat es a piocakat is kerulgetni kell. Nekem azert szerencsere nem volt alkalmam talakozni veluk.
Borig azva es lelkileg teljesen lerongyolodva erkezunk meg vegul delutan otre Ghorepaniba.
A szakado esoben acsorgom, amig szallast keritenek. mar semmi sem erdekel.
Marha jo helyet talal, a szobankban igazi forro zuhany is van. Lam lam mar ez is eleg! :-)
Az ebedloben a kandallo korul szarito allvany arulkodik arrol, hogy az eso itt gyakoribb jelenseg. A vacsinal felvetodik, hogy mi lesz az ABC-s terveinkel (Annapurna base camp) ha ilyen marad az ido.Minimum nyolc orat kene minden nap gyalogolnunk, de hogy megy ez, ha kora delutantol esik? Azert adunk meg egy esely es halnap Tadopani fele indulunk, a Base Camp iranyaba.

Igen, szakad

13. Nap / Kalopani - Tatopani

2008-05-07T04:54:00.006+02:00

2530 - 1190 meter
Ahogy belenezunk a terkepbe azt vesszuk eszre, hogy ket nap alatt harom napnyi utat rohantunk le. Elvileg 18 napot fizettunk ki a porternek, ma pedig a 13.-nal tartunk es ha akarnank holnapra mar Beniben is lehetnenk. Szinte egyszerre mondjuk ki: Csinaljuk meg a Base Campet is. Az Annapurna Base Camp egy masik altalaban 10 napos trekk, amit a kor utan 4-5 nap plusszal meg lehet csinalni. Kokemeny terep, csupa le es fel, de a vegen a base campbol csodalatos kilatas nyilik az osszes Annapurnara. Teljesen belelkesulunk. A kerdes mar csak az, hogy lila velunk jon e, de ez a ficko sokkal jobb fej lett amiota nincs a Bisay, egybol benne van. Meg az sem zavarja, hogy a plusz napjait valoszinuleg csak Pokharaban fogjuk tudni kifizetni, mert elegge penzszukebe kerultunk. ATM meg sehol.
Tobb mint 23 kilometert es 1340 metert ereszkedunk. Visszatertunk a palmas es pafranyos paras tropusi kozegbe. A hegyoldalak mohaval boritottak mindenfele es itt zug mellettunk a Kali Ghandaki folyo ismet. Tatopaniban van egy hoforras es mar elore tudjuk, hogy hideg sort is szolgalnak fel melle, igy egesz nap ez tartja bennunk a lelket. A furdo oriasi. Eloszor is kozvetlenul a folyo mellett van, amit nem is teljesen ertek, masodszor csupa ismeros rogyadozik a medenceben, harmadszor tenyleg jeg hideg a sor. szukos anyagi keretunk ellenere be kell nyomnunk ket sort, mikozben jolesoen ellazulnak izmaink es izuleteink. Mennyei. Na ezt Andi is imadna jegyezzuk meg magunkban. bar csak holnap is lenne egy furdo Ghorepanniban (meg nem is selytem mennyire) ha mar tobb mint1770 meter szintkulonbseg var rank holnap. Felfele ujra.

Hoforras es sor!!!!! juhiiij
Mennek a pipik a hegyre

Foldrajz gyerekek....gyurodes mi?

12. Nap / Jomosom - Kalopani

2008-05-07T04:49:00.003+02:00

2720 - 2530 meter
23 kilometer, majdem vegig a folyomederben. Na ezt biztosan nem sajnalja az Andi, hogy kihagyta. Mi itt ulunk a Kalopani szallashelyunkon es azon gondolkozom, hogy volt e mar ilyen faradt a labam valaha. Majdnem biztos, hogy nem az elmult ket nap tobb mint 40 kilometere az oka, hanem az eddigi osszes faradsag is most jon ki rajtam. Zsibbad az egesz labam, raadasul tegnap a nyakamat is elaludtam, igy meg a lemerevedes is kinoz.
Malaccal kettecsken rumosteaval csillapitjuk a faradsagi tuneteinket. Nincs is erom ma tobbet irogatni, Kesz vagyok.

orakig, napokig a vegelathatatlan folyomederben.

11. Nap / Muktinath - Jomosom

2008-05-07T04:42:00.006+02:00

3710 - 2720 meter
Ime az elso nap amit nem annyira elvezek. 1000 meteres sulyedes 20 kilometer alatt 80 - 100 km/oras szembeszelben. Kagbeniig meg gyonyoru az ut es a szel is gyengecske, hat nem gyozunk gyonyorkodni a mustang volgy kopar szepsegeben. Kedves varoskakon megyunk keresztul es az elettelen sziklak toveben zoldello mkalaszmezok hullamzanak a kietlen tajon keresztul suvito szelben. Sajnalatos modon a folduttal egyetemben megjelentek a motorok is es bar alig par darab halad el mellettunk megis roppantul zavaro a civilizacionak eme hirtelen megjelenese.
Kagbenitol kisse remalom az ut Jomosomig. Por es homok mindehol, foleg a szememben es roszog a fogam alatt. A kali Ghandaki mostanra szinte kiszaradt folyomedreben haladunk orakon, napokon keresztul. Megszamlalhatatlanul sok kobe rugok bele, mert a resnyire nyitott szememmel nem latok jol. Vegelathatatlan hatalmas folyomeder es orakon at gyaloglunk benne.
A labam elrohad ebben az egyhangu gyaloglasban, Andi meg kulonosen szenved a terdevel, latom az arcan hogy ez most neki semennyire nem jopofa. Mostanra szinte biztossa valt, hogy Andi nem jon le velunk, hanem inkabb lerepul Pokharaba es majd lent talalkozunk ujra. Jomosomban egyebkent van repter es ennek koszonhetoen jonehany 2-3 napos turista kirandul a kornyeken. Mikor is talalkoznak hazaiakkal ha nem itt. Es lohaton! A fene azt a lusta nepsegunket! :-)
(Szamomra Jomosom alegkevesbe vonzo hely az egesz 16 nap alatt) Koborolunk a szeles es kihalt utcakon, mignem belefutunk Andink kedvenc szerelmebe, a hercegbe, akibe meg Manangba kavarodott valahogy bele, talan amig mi az Ice Lakenel voltunk...
Ennek kovetkezteben este oriasi dramaban van reszunk.
Bisay, akinek korabban felajanlottuk, hogy ha akar akkor hazamehet a csaladjahoz hiszen Andi visszarepul es igy nincs szuksegunk feltetlenul ket porterre, teljesen kifordul magabol. Alig tud megszolalni a sertodottsegtol, remeg a szaja es uveges a tekintete. Hiaba magyarazzuk neki, hogy nem muszaj mennie ha nem akar es a mi reszunkrol egy gesztus (persze valojaban orulnenk ha menne) es nem fogjuk az irodaban elmondani, hogy nem volt meg a kifizetett 18 napja. Es persze meg borravalot is kap. Majdnem sir, hogy csodot mondott es nem teljesitette a kuldeteset. Mar mi is ossze vissza hazudozunk neki, hogy nelkule biztosan nem ment volna meg probalunk kedveskedni neki, de ugy tunik nekem, hogy ot csak az zavarja, hogy az Andi egy masik csapat vezetojevel-val erzi jol magat. Mit tudom en, az is lehet, hogy egy alacsonyabb kasztbol szarmazik es ezert zavarja, de alig lat a pipatol. Aztan a kovetkezo pillanatban meg megfenyeget, hogy a Lila is "angry" es o is hazamegy masnap. Persze nem gond, menjen csak! Csak akkor viszont mas a haditerv. Ebben az esetben az Andi elso dolga lesz az irodahoz elenni es beszamolni a tortenesekrol. Ez hatasos. Bisay megy, Lila marad. Tudom am, hogy a szegeny ordogot a guide-i mivoltaban is megsertettuk, de tenyleg nincs szuksegunk ket emberre tobbe, raadasul meg 6-8 napon keresztul kellene az okossagait hallgatnunk. Eleg volt. Ha mar ketten maradunk, akkor ne rola szoljon a hatralevo ido. Marha hosszu ido, mire megerti, hogy nem rosszat akarunk, tobbszorosen biztositanunk kell rola, hogy jo jelentest adunk majd rola az irodanak is.
Reggel kikiseri Andit a repterre azutan pedig elkoszon tolunk. Vajszinu himalajai salat kapunk tole ajandekba. Rakotozom a hatizsakra, a Thorung Lan hagyott tibeti zaszlo helyere. Jol teszem, mertJomosom elhagyasa kozben latjuk sokadmagaval acsorogni valami jarmure varakozva. Integetunk. Biztosan jol esik neki, hogy talja, az ajandekat nagy becsben tartjuk.
Szegeny kis ordog! Valahol szeretem is az egyugyu kis abrazatat, de teny, hogy legtobbszor csak bosszusagot okozott. Gondolatban bucsut intek neki es indulunk tovabb harman a kiszaradt folyomederben.

10. Nap / Thorung La - Muktinath

2008-05-07T04:18:00.007+02:00

4540 - 5416 - 3710 meter

Tiz percel azutan, hogy a jegverem nulla fokos szobaban alomra hajtom a fejemet mar alszom is. Minden rosszra fel vagyok keszulve, akar az otszori pisilesre, akar arra is hogy nem kapok majd levegot ejjel, de a legnagyobb megdobbenesemre arra ebredek, hogy Paprikajancsi dorombol az ablakon, hogy indulas. Ok haromkor akartak ejjel indulni, de mi egyertelmuen tudattuk veluk, hogy ot oranal semmifele keppen nem indulunk korabban. Ugyanis hulyeseg. Sotet van, hideg van es masnap 11re Muktinathban van az ember. Probalkoztak mindenfelevel az este, meatingel, meg hatulrol jovo okoskodassal, hogy miert is lenne jobb korabban indulni, de egyik fulunkon be, masikon ki. Sot, amikor a nagy esti rohoreszeseink kozepette Bisay odajott es kezdte a "kedves vendegeim...Eljott hat a nagy nap....." kenytelen voltam kozolni vele, hogy most mar nincs mirol dumalni, "Just Do it!" Megertette.

Thorung Phedi utan rogton a tegnap mar haveromma fogadott 400 meteres meredely, de ma valahogy nem vagyunk annyira joban. A High Campben magamba ontok egy csesze teat es mar indulunk is tovabb. Andi elol rohan, de a Malac ma velem jon, az en tempomban, mert ezeket a perceket o sem nelkulem akarja megelni. Lejegesedett hocspasokon kuzkodunk folfele mignem elerjuk az utolso teazot. Tea tea tea, legjobb baratom lett mostanra. Itt egyebken mar 80 rupia egy csesze (lent 15), de minden lukas garast meger idefent.

Meg 400 meter szintkulonbseget kell lekuzdenunk es nem tagadom, hogy itt mar minden mozdulat nehez. Lassan 50 %-ra csokken az oxigen szint a normalishoz kepest es ez nem konnyiti meg a dolgunkat. Minden bukkano mogott ott egy ujabb es a levegovel meg a konnyeimmel kuzkodom, megis erzem minden kegyetlenul tokeletes pillanatat. Az osszes erom es akaratom bennem guborog es a szivem minden dobbanasa valakie. Mind itt vagytok velem.

Ot ora szavakkal soha el nem mondhato kuzdelem utan befordulunk az utolso kanyarba. Felismerem annyit lattam mar kepen. Amikor meglatom a szelben fensegesen lobogo imaszaszlok ezreit eltorik a mecses. Sirva borulok a Malac es az Andi nyakaba, de sirnak ok is, nem lehet itt mit tenni a feltoro erzelmek ellen es igy van ez jol, ki kell engedni mindent es atadni magunkat ennek a csodanak ami itt, most velunk tortenik. Ragyogo nap alatt oszeborulba sirunk 5416 meteren, 17800 lab magasan a vilag legnagyobb hegyei kozott. Eddig sem voltam kepes szavakba onteni az erzeseimet, hogyan is tudnam itt es most. Felkotjuk harmunk Tibeti zaszloit, amiket meg Dharamsalaban vettunk es olyan szep, ahogy kitunik a tobbi zaszlo kozul.

Tegnap este neveket vestunk ra, mindenkiet akire az elmult 9 napban gondoltunk es eszunkbe jutott itt ezen a magaslati korulmenyben. Itt lobognak mostantol, amig csak szet nem tepi a jeges himalajai szel. Egy jo orat toltunk fent onkivuleti allapotban, mert az idojaras is kegyes hozzank, szelnek alig van ereje. Megerkezik a negy belga fiatal, akikkel folyamatosan talalkoztunk az ut soran es ma is a teazonal. A szoszi lany rettenetesen kivolt, es komolyan azon gondolkoztak, hogy feladjak. Sir is a lany rendesen meg hozzaszolni sem lehet annyira erzelmi kitoresben van. Csak megolelem es nem kell beszelnem hozza egy szot sem, egyutt totenik ez velunk, nem kellenek szavak. Masik oldalrol is befut egy idosebb par. Rettenetesen ki vannak, nincsenek maguknal a fejfajastol, csak lerogynak egy szelvedett kis falhoz es sirnak. Olyan meghato az egesz. Eltunik a pancel itt minden lelekrol hihetetlen allapot. Meg a portereken is latszik, hogy nem mindennapi erzes ez nekik. Gondolom, hogy buszkek, hogy az idegenek az o csodalatos orszagukban itt sirnak az idegenek. Nagy erzes lehet.

Simogatom a zaszlokat amiket mar annyiszor megcsodaltam kepeken, de sohasem gondoltam, hogy eletben eljutok barmelyikhez is. Itt 5416 meteren megertem vegul, hogy mi hozott ide es mi ez az orok vagy a Himalajaval es velem kapcsolatban. A legbensomben erzem, hogy osszekapcsolodtunk orokre, egy darabot itt hagyok magambol, a lekembol es ujra vissza fogok terni megkeresni az itt koszalo reszeimet.

Megiszunk egy forro teat, a Malac meg felkapaszkodik egy jo 50 meterre levo kilatohoz fotozni.

Aztan egyszer csak vege. Meg egy bucsu pillantas a tuloldalra aztan vegleg eltunik a szemunk elul. Irto hosszu es szemet ut var rank Mukthinatig, 1650 metert kell ereszkednunk. Azt ugye mondanom sem kell, hogy mit jelent ez a terdeknek.

Lefele jovet talakozunk nehany vakmero (es szerintem nem normalis) emberrel akik errol az oldalrol tamadjak a hagot. Kegyetlen vallalkozas ez, nem csak azert mert errol az oldalrol szinte lehetetlen az aklimatizalodas, hanem azert is mert iszonyu hosszan minden megallohely nelkul kell elerni a tetot. Sem egy teahaz, sem vizveteli lehetoseg, sem a taj valtozatossaga nem segiti az embert. Kietlen es holbeli tajon jarunk, a Mustang volgyeben. Eletnek semmi nyoma. szoval le a kalappal mindenki elott aki forditott iranyban csinalja meg a turat.

Megcsinaltuk, tul vagyunk rajta es eletunk legszebb elmenyevel gazdagodtunk.

Most itt rumoskolazunk a Mukthinati szallasunkon, lezuhanyoztunk harom nap utan, kimostuk a ruhainkat es lassan lassan keszulunk vissza a civilizacioba. Meg 8 gyonyoru nap all elottunk mielott visszaterunk Pokharaba.

Csodalatos volt!

Hat ez a leggyonyorubb....

Holdbeli taj fogad a tuloldalon

A ket mokamesterrel
Felkotjuk a zaszloinkat

Torik a mecses.... :-)

Zarojelben, mindenkinel

Free Tibet!

Huuu de hosszu innen meg az ut...

Az en zaszlom

Utolso ejjel....joo mi? itt pihend jol ki magad! :-)
Onbizalommal

9. Nap / Yak Kharka - Thorung Pedi

2008-05-07T04:09:00.005+02:00

4090 - 4925 - 5000 - 4540 meter
A magaslat mindannyiunkat megutott, de nem fejfajassal vagy hanyingerrel kuszkodunk, hanem hipererzekenyek lettunk. Minden kanyarban, ahogy kozelebb es kozelebb erunk a hagohoz osszeolelkezunk es elsirjuk magunkat, a kovetkezo percben meg ugy osszeveszunk mint meg soha, aztan megint egymas vallan zokogunk. Tulajdonkeppen vicces az egesz, megis megbeszeljuk, hogy amig itt fent vagyunk, meg a szokasos ugratasokat is mellozzuk, mert pillanatok alatt komolyra fordulhat a szitu es sokszor nem vagyunk az indulataink urai.

Reggeli utan marha gyorsan mar 11-re Pediben vagyunk, ugyhogy termeszetesen fel akarunk menni a High Campbe, aklimatizalodni is, meg aztan hogy ne kelljen Bisayekat neznunk egesz nap. Csak marha nehezen lehet ravenni, hogy ne jojjon velunk, de tudatositom, hogy ez nem lehetoseg, hanem teny. Az uton, ami igazan fasza kis meredek kaptato, par meterre talalhato a helikopter leszallo palya es nem meglepi, hogy most is varnak ra ketten. Fiatal Izraeli par, lathatoan remekul vannak, de hat ki tudja. (este halljuk a pletyot, eleguk lett a maszasbol es mivel a biztositasukban szerepel a helikopteres mentes inkabb ezt a modot valasztottak Pokharaba visszaterni.) Jon is egyebkent a kis propelleres, de az istennek nem tudja letenni a gepet. Egy darabig megprobalom leftozni ahogy leszall, de ugy tunik elfogyott az uzemanyag, mert visszater Manangba es az ujabb kort mar nem varom meg. 3000 dolcsi kulonben ez a moka azoknak akiknek nincs benne a biztositasukban, szoval jobb okosan aklimatizalodni.
High Camp az utolso szallas lehetoseg a Thorung la elott, 4925 meteren. Nem igazan szerencses valasztas ejszakara. Igaz, hogy egy negyszaz meterrel kevesebbet kell maszni a nagy napon, de mit er ez a nyereseg, ha nem tudsz aludni elotte ejjel. (Barki akivel kesobb beszeltunk allitotta, hogy remes ejszakaja volt fent)
Mi csak egy forro csokit iszunk es elvezzuk az enyhe berugott allapotunkat. Meg egy kozeli csucsra is felkapaszkodunk, szerintem mar az 5000-ret uti, de mindennel jobban megeri, mert a kilatas egyszeruen elmondhatatlan. korpanorama az oriasok szintjen. Mar latjuk a holnapi utat, es a szivunk a torkunkban dobog az izgalomtol. Izgatott vagyok, de egy kicsit szomoru is egyszerre. Mert holnappal veget er eletunk eddigi legizgalmasabb es legfelemelobb kalandja.
Csodas lesz a hago utani ereszkedes (illetve szar), a mustang volgy szepsege es a hatralevo napok, de ez a feladat erzes, hogy meg kell csinalni es az adranalin mar nem lesz benne sajnos.
Megint a konnyek...jonnek
Este zsufolasig tele az etkezo. Sokan lathatoan szenvednek az AMS-tol, de legtobbunk vidam es keszul a nagy napra. Fura modon beparasodott az ido es ez nyugtalansaggal tolt el a holnappal kapcsolatban. Nem akarom szar idoben atszelni a hagot.
Mindennel puritanabb es jegesebb a szobank, ahol alomra hajtjuk a fejunket.

Ott kezdodik a holnap kis feladat
5000 meter eloszor

Thorung Pedi, aludj ha birsz
Delutani aklimatizalodas a high Campbe
Mentore varva...
Jonne, csak nem tud landolni

8. Nap / Manang - Yak Kharka

2008-05-07T04:02:00.005+02:00

3540 - 4018 meter
Fagyos hangulatban reggelizunk. Tegnap a faradsag es gondolom a magaslati erzekenyseg miatt jo alaposan megbantottuk egymast. Tipikusan a mindenkinek igaza van es senkinek sincs igaza szituacio, raadasul szerencsetlen modon meg a porterunk keze is benne volt a dologban.
A mozgas nem rossz terapia es az elso tea utan mar tul vagyunk az egeszen es minden halad a megszokott kerekvagasban. Egyre rovidebb utakat kell megtenni es egyre hamarabb erunk a kituzott cellalomasra. Andi ezt nehezebben viseli, o allandoan menne tovabb, de szerencsere hallgat a jozan eszere es nem emelkedik o sem a megengedett 500 meternnel tobbet. Alternativ es rendkivul egeszseges megoldasnak azt talaljuk ki, hogy mi harman (portereket kotelezve, hogy ne jojjenek, mert mar jo kicsit nem oket latni allandoan) delutanonkent feljebb kapaszkodunk egy falut es ott toltjuk a nap tovabbi reszet es csak estere terunk vissza. Ez egyreszt jo az aklimatizalodas miatt, masreszt magunkban lehetunk kicsit, nem allandoan Bisay gorcsolo tekintetetol kiserve.
Este az Andinak es kisse nekem is tuneteink vannak! Kisse tunyak az ujjaink es mintha spiccesek lennenk (ami egeybkent jo erzes) A szaritott jakszarral futott ebedloben mindenki az AMS-rol beszelget, tisztara paranoias lesz az ember tole. Kozben elsuhan felettunk a mentohelikopter, minden valoszinuseg szerint Thorung Pedibol visznek le valakit Pokharaba. Nyugtalanito, egy kicsit olyan bezartsagi erzes is ez, mar ez onmagaban is produkalhat enyhe szorongasos tuneteket, raadasul, ha este tor rad, nincs hova menni.....grrrrr
Szerencsere rohogni tudunk az egeszen, az agyba bujas pedig egyszeruen tokrohejes. teljes menetfelszerelesben probaluk bepreselni magunkat a halozsakokba, de igy is rettenetesen hideg van. A vacsoranal ma eloszor, nem azt mondtak nekunk, hogy "have fun" hanem azt hogy " Good sleep, goood luck! Olyan izgi!
Yak Kharkai "hotelunkban sajat wc is van. Otszor mondom el a miatyankot ejjel amikor a negy liter aldasos hatasatol otszor kell kimennem budira. A szobaban sincs melegebb harom foknal, hat ha meg ki kellene menni a jeges sotetbe.

oxigen hiannyal kuzdve

Egy kis Bella Vista fiiiling...

7. Nap / Manang - Ice Lake

2008-05-06T14:40:00.006+02:00

Egy kis aklimatizacio.....4600 meteren.
Alig hiszem el, hogy milyen tiszta kek egboltra ebredunk. Yes! Rogton megadja az elso loketet a mai napunkhoz. Kell is az elszantsag mert egy jo ezer metert kell ma felkapaszkodnunk es a 4600 bizony mar jocskan fole halad a Kothi peak 4200 meterehez. Termeszetesen az oxigenhiannyal es az AMS (heveny es gyors lefolyasu hegyibetegseg) esetleges feltunesevel is szamolnunk kell. Andi kikiser minket, jo szerencset kivan es indulunk.
Hat bakker. Szeretnem irni, hogy utunk igy es ugy kezdodott, aztan erre meg arra kanyarodtunk, de nem tudom. Nekimentunk a hegynek es negy es fel orat majdnem fuggolegesen kapaszkodtunk felfele. Nem kanyarogtunk mi semerre sem, csak masztunk es masztunk. A latvany azonban feledteti a fajdalmas kuzkodest. Latjuk ahogyan Manang egy kis apro pottye valik a volgy aljan, mi pedig lassan, legalabbis ugy erezzuk, egy szintre kerulunk az isteni kettessel. Neha meg meg allok egy fotora, de alapvetoen 4400-ig tok siman megy minden.
Zenet hallgatok, lassan es melyeket lelegzem es aprokat lepek. Szinte meditativ allapotban vagyok, nincs is jobb Ashram ennel talan. :-) A fizikai erzekeimet kizarom, es nem is erzek semmifele faradsagot vagy kimerultseget. Rengeteg folyadekot iszunk, megprobaljuk az eloirt 4-5 litert bevinni es nem sorbol am!
Aztan az utolso gerincen elvesztettuk az utat. ( Kesobb lefele megtapasztaltam, hogy Bragabol vezet a jobbik ut felfele) Mindenfele fucsomok, kovek, meg kis csapasok, sar es meredekseg. Total szetestem. Remesen kuzdottem mindenemmel, a vegtagjaimmal, a botjaimmal, a levegovetelemmel, de a legtobbet megis az vette ki belolem, hogy nekem kellett kitalalni hova lepjek. Nincs szarabb mint amikor mar alig vonszolod magad es akkor minden egyes lepesnel meg gondolkoznod is kell, hogy vajon melyik fucsomo nem csuszik majd ki a labad alol.
Es akkor egyszerre ott vagyunk. Jakkok legelesznek az elso to partjan, ahonnan meg tizenotperc seta az Ice Lake. Szokasos boges amikor meglatom a kristalytiszta es valoszinutlenul kek gleccsertavat. Megcsinaltuk! itt vagyunk a Malaccal 4600-on, magasan ahol meg sosem jartunk.
A to melletti fuben piknikelunk, Chris meg gleccservizzel tolti meg a palackjainkat. Eletem legszebb termeszeti piknike ennek a tonak a partjan, simogato napsutesben, a nagy hegyek derekanal. Egy ilyen teljesitmeny rettenetesen feldobja az embert. Endorfin bomba! Kell is az ero es akarat mert a lefele ereszkedes meg sokkal rosszabb a felfelenel, kicsinalja a bokat es a terdet. Ja es a nagylabujj tetejet is, ahogy mindig nekiutkozik a bakancs orranak. Harom es fel oran at ereszkedunk lefele, es az a franya manang kurvara nem akar kozeledni egy csoppet sem. Meg mindig csak egy pont a volgy aljan. Megallni semmi ertelme sincs, mert csak beallnak a labaink es nem tudunk ujra elindulni. Kilatastalansagunkat csak fokozza, hogy nem Manangba, hanem az onnan fel oranyira es minusz 150 meterre levo Bragaba erunk le. Ezert aztan egy feludito emelkedovel zarjuk a napunkat azutan pedig egy gyors zuhany a jeges bortoncella zuhanyzoban es mar itt is teazgatunk a futott ebedloben a Malaccal. Zsibbadtak vagyunk es tompak, de olyan jol esoen faradtak. Mi a magunk reszerol alaposan kiaklimatizalodtuk magunkat. Megjegyzem rajtunk kivul csak ketten valasztottak ma ezt az uticelt, egy Chris nevu angol srac, akibe orokke belebotlunk, es egy orosz ketfonatos Katyusa.
Holnap vegervenyesen a hago fele vesszuk az iranyt es az iranyt mutato tablakon sem az virit majd Manang, hanem Thorung La.

eletem legjobb piknike

szo elall esz megall
juuuj jakkocska

6. Nap / Upper Pisang - Manang

2008-05-06T14:24:00.005+02:00

3300 - 3540 meter
Mi vagyunk a fasza csapat tehat termeszetes, hogy a felso uton kozelitjuk meg Manangot. Ez egyreszrol egy kis aklimatizacio is hiszen 3700 - ig kell felkapaszkodni Ghyaruig, masreszrol sokkal szebb kilatas nyilik a most mar egymas utan sorra elobukkano oriasokra. Nevszerint, Annapurna II, Gangapurna, Annapura III, Annapurna IV es meg ketto, aminek most nem jut eszembe a neve, de majd potolom. Olyan tiszta az ido, hogy a vilag vegeig ellatunk. Egymast erik a budhista falvak, egyik edesebb mint a masik, minden kanyarban all egy sztupa, imamamlom, vagy hatalmas kolapok melyekbe szinten imakat vestek. De jo is lenne egyet hazavinni beloluk.

Porterek Bragaba akarnak megszallni, de mivel Andinak komolyabban elojon a terdproblemaja Managot valasztjuk mert ott tobb mindent lehet napkozben csinalni, az biztos, hogy holnap nem jon fel velunk az Ice Lake-hez, onnan ugyanis le is kell maszni. Remkepkent lebeg a szemunk elott a hago utani 1700 meteres sulyedes, de most elhesegetjuk gyorsan.
Manang a legnagyobb falu talan inkabb kozseg a vonulat ezen oldalan. Vannak boltok, pekseg, (ami nagy ajandek a sok egyhangu kaja utan) jakszoros moziterem, meg rengeteg jobb es roszabb vendeghaz.
Nekunk sikerul egy roszabb fajtat talalnunk elsore, a tulajok nem hajlandok tudomast venni a porterekrol, oket egy istaloban akarjak elszallasolni. Ez viszont magatol erthetodoen nekunk nem tetszik. Megprobalunk kivenni nekik egy szobat, de a tulaj nem ad, sot megfenyeget minket, ha tovabb akadekoskodunk akkor felisut leisut! Meg azon is problemaznak, hogy Bisayek lent ucsorognek, felnek rossz fenyt vetnek az "elokelo" szallodajukra. Hullafaradtan ujabb keresgeles, vegul nem marad mas lehetoseg mint kivenni egy szobat nekik, mar ahova beengedik oket. A portereknek ez a fajta semmibe vetele csak Manangban volt tapasztalhato egyebkent, Bisay szerint egy nagy maffia az egesz, mar ha ezt probalta kinyogni a parszavas angoljaval. Erdekes egy dolog ez a mi ket kis emberkenknel. A hala vagy megnyugodas semmi jele nincs az arcukon, inkabb buszkeseg, meg mintha meg mindig azon forrongananak, miert is nem volt jo nekunk Bragaban. Nem nagyon foglalkozunk vele, ketszaz rupcsit meger nekunk, hogy jo szobaban tudjuk oket. Este a szokasok tevekenyseget uzzuk, kartya es tea, de a rum ezuttal nekunk mar kimarad, hiszen tartosan magasabbra ertunk ahol mar nem javallott az alkohol fogyasztas. Mivel Andi nem jon a Lakehez, o meg utoljara berendel egy rumos teat! :-)

Bragai Kolostor
Bisay mindent felgyujtott :-)

A meseszep felso ut pisangbol.

5. Nap / Chame - Upper Pisang

2008-05-06T14:09:00.005+02:00

2670 - 3300 meter
A folyo allando morajlasat felvaltotta az imazaszlok jeges ropogasa a suvito himalajai szelben. Upper Pisangi szallasunk ablakan keresztul orak ota kacerkodik velunk az Annapurna ketto fenseges omeltosaga. Egyre csodalatosabn az ido es ma minden eddiginel elkepzelhetetlenebb es csodalatosabb kep kiserte az utunkat. Illatozo fenyvesek es zoldello retek mellett haladunk egesz nap es hogy legeyn egy kis kontraszt, mindenfele ezek a het-nyolcezres demonok meredeznek hogy jeges hegyes csucsikkal kiszurjak az egboltot. Nem tudok a nagysagukkal kapcsolatban hitelesen beszelni. Eloszor is 3300-on jarunk, ami bar lenyegesen magasabb mint az atlagos europai siparadicsomok teteje, itt meg javaban viragzik minden es dus vegetacioju fenyvesek kiserik az utunkat. Masreszt innen is meg negy-otezer metert kimagaslanak a minket korulolelo hegyek raadasul kozel is vannak viszonylag, igy aztan tenyleg ki kell tekerned a nyakadat ahhoz hogy be tudd venni oket a szemeiddel. Ebben a tiszta idoben vilagosan kivenni rajtuk a sokszor 100 meternel is hatalmasabb ho es jegfalakat, repedezo gleccsereket es a jeges hotukor mint megannyi kristaly csillog a napsutesben. Csak nagyon keves esetben lehet jol fotozni, mert tul nagy a ragyogasa, ja mellesleg nem is fer bele az objektivembe. :-)

Bisay tervei szerint Lower Pisangban kene lennunk, de mi annyira beleszeretunk Upper Pisangba, ebbe a teljesen budhista faluba, hogy vetojogainkal elve inkabb fent veszunk ki szalllast. Nem tetszik nekik, de tojunk ra. Nagyon remelem, hogy a kepeink kepesek lesznek visszaadni kicsit abbol amit latunk es erzunk, mert en egyre ketsegbeesettebben tapasztalom, hogy itt megallt az en nagy tudomanyom. Ez a kis falu minden pillanataval megadja amirol almodtam. Imazaszlok szazai lobognak a havas csucsok elott a hegy tetejen levo kolostorban. A lepcsojen ucsorgok es himalajai chantokat hallgatok es ptyognak a konnyeim (mar megint :-) hogy itt vagyok, hogy itt lehetek.

4. Nap / Bagarchhap - Chame

2008-05-06T13:53:00.010+02:00

2160 - 2670 meter
Egy csodasan indulo nap. Arra ebredek, hogy fenyaradat omlik be a szobankba es amint kinezek az ablakon megpillanthatom vegre az Annapurna ketto kristaly tiszta hofodte csucsatit. A pontos magassagi meretekkel majd faradjon a Chris! hihi
Kipattan a szemunkbol az alvas igy 11 pihenteto ora utan :-) es rohanok fotozni, mert ilyenkor a legszebbek, kora hajnalban. Nem vagyok egyedul, mert a galerian mindenki fotozik. Bakancsban, termopulcsiban es alsogatyeszben! Bisay is itt fontoskodik, minden csucsot neven nevez, ot szavas angoljaval probal mindent elmagyarazni. Ebbe alltalaban belefaradok, de ma csak bamulom a hatalmasokat es Bisay kivul marad a vilagomon. Reggeli kozben is megy a szokasos nyogvenyelos meating, aztan meg erkezik a hajmereszto szamla. Upsz, kicsit elengedtuk magunkat. A 200 rupias szobaarakhoz 4500 fogyasztas tarsul. Azt hiszem vissza kell vennunk egy kicsit a dorbezolasbol.
Egy nagyon komoly emelkedovel inditunk es ahogy szokott lenni az elso husz percben log a belem, de rendesen. Aztan ahogy raallok a tempomra azt veszem eszre, hogy olvadnak a kilometerek a labam alatt es meg csak el sem faradok. Lassu leptekkel es egyenletes utemben haladok es olyan konnyu felfele, hogy elszall az osszes faradsagom, mintha boldogsag hormon aradna szet az egesz testemben. Egy jo masfel oraig tart a csigalepcso, de nem veszek rola tudomast. Samsarat hallgatok es neha neha megallok megcsodalni ezeket az elkepeszto hetezres remekmuveket. Totalisan kitisztult az ido, igaz eddig sem panaszkodhattunk, mert maximum a fotozast nehezitette a parasabb ido, ma viszont nyoma sincs meg egy baranyfelhonek sem.

Megint valtozik a taj. Kis fenyvesekbe erunk, friss fa es fenyogyanta illat terjeng a levegoben.
Hatalmasakat kell szippantani belole. Tudtam en mindig, hogy vagyom ide, de most mar azt is kezdem erteni, hogy miert. A kerdes inkabb az, mi lesz velem nelkule? Semmi nem fog annyira maron fajni, mint ezeknek az oriasoknak a kinzo hianya. Azon kapjuk magunkat, hogy mar a kovetkezo Nepali utat tervezgetjuk, hiszen annyi csoda var meg itt rank.
A sun kosi vagy Kalnali 12 napos raftingjai a legmelyebb termeszetben tavol minden civilizaciotol, es megannyi trekk abben a csodalatos orszagban. Ez a tarsitasa a termeszet eme egyedulallo kepzodmenyeinek, a nepali kulturanak es az idojarasnak, ez joker adu asz!

Minden kis falu egy ekszerdoboz ahonnan nepali es tibeti szemek mosolyognak rank. A bejaratnal es a kijaratnal imamalmok porgetesevel tudatositom magammal, hogy itt vagyok, most vagyok itt!!!!! Nem tudok betelni vele, mint ahogy semmi massal sem itt Nepalban.
A korai indulasnak koszonhetoen mar delre Chameban vagyunk, mar csak a szokasos kerdes marad, mivel ussuk el az idot estig. Hat, kartya, rum, tea van, ugyhogy nagy baj nem lehet!

3. Nap / Chamje Bagachhap

2008-05-06T13:47:00.006+02:00

1430 - 2160 meter
2160 - 2670 meter Szepen haladunk felfele. Magamon gondolkodom. Hogy lehet az, hogy kepes vagyok megallas nelkul 2 orat maszni felfele es meg csak nem is faradok el. Ennyit szamitana a mentalis hozzaallas?Neha az emeletre alig tudok felmenni otthon. Hat nem erdekes? Itt meg orommel kuzdom le a folem tornyosulo kilometereket. Kemeny melo mig elerjuk Tal-t, most orulunk csak igazan, hogy tegnap rahuztunk Jagatra. Talbol a latvany lenyugozo. Egy magasabban fekvo folyomederbe leptunk es itt a Marsyangdi is olyan csendesen csordogal mellettunk, hogy aztan egy kilometer alatt 500 metert zuhanjon onkivuletben. Most akkor vizeses vagy folyo? Varazslatos.

Nem ezen keltunk at :-)

izeee

Jobb azert belul menni....

2. Nap / Ngadi - Chamje

2008-05-06T13:40:00.004+02:00

930 - 1430 meter
Nem nagyon megy az iras, mert ez a napi 24 oraban jelen es bennem levo termeszeti jelenseg, amit Himalajanak nevezunk, belemfojtja a szot. Olyan erzesem van most, hogy kifogytam a jelzokbol, nem tudom mar semmivel sem fokozni a leirasokat. Na hiaba, nem vagyok kolto!
A nagyon szep, csodas, gigantikus, elkepeszto es hihetetlen szavakat mar elcsepeltem, ide pedig nagy szavak dukalnanak. Magamba fojtott mondanivalommal kettesben ulok a szallasunk teraszan, csak ugy mellesleg mellettem egy 200 meteres vizeses zudul ala a Marsyangdiba bele. folfele, meg csak egy gyengus 2500 meteres sziklafal emelkedik. A vendeghazunk itt is egyszeru, de nem kellett kulon kernunk a kilatast. :-)

Ma egyebken nekifutottunk a hegyeknek. Hivatalosan csak 500 metert emelkedtunk, valojaban majdnem ketszer annyit a sok hullamvasutazas miatt. (Hullamvasutnak hivom a terkepen nem lathato, mokas genyo emelkedoket, amikrol meg plusz poennak le is kell ereszkedni. Jo kis moka!) Dermeszto es ideglelo helyeken megyunk keresztul, sokszor alig 50 centi szeles utakon haladunk mig alattunk a sokszaz meteres melyseg. Teriszonyos vagyok ugyhogy nem elvezem ezt sem valamint a fuggohidak allando jelenletet sem. Tobb okom is van nem szeretni ezeket az osszetakol lengedezo bizonytalan takolmanyokat es persze meg tobb okom van szeretni, hiszen itt vannak, szepek es csodalatosan bla bla bla.
Az egyik es a fo ok amiert nem szeretem, az a bizonytalan himbalodzo erzes, nem tudok hova nezni ugyanis alattam rohan a folyo, amitol elszedulok mint allat azutan meg eleg a biztonsagi oldalhalora nezni es tudni, hogy ha nekiesel kiszakadhat, te pedig 150 meterrel lentebb egy 60 tonnas sziklan landolhatsz konnyeden.
Slusz poen, hogy ha szamarak lepnek a hidra, akkor megfordulas es irany vissza, mert egymas mellett nem fertek el es egy farokcsapastol is konnyen bajba kerulhetsz. A szamarakkal egyebken a vekony szakadekos utakon es jo muri talakozni es jobb ha ugy mint en, a hegyhez preselteted inkabb magad, mintsem az uton maradast kockaztatni.

A masik, de szinten nem elhanyagolhato ok, hogy a hidakhoz mindig le kell maszni, mert nem 800 meterrel a folyo folott vezetik at termeszetesen. Ahova pedig lemaszunk, onnan be nem kalkulalt emelkedessel vissza kell tornaznod magad az eredetileg megtett magassagba.
Faradt vagyok es kinzoan fajnak a labaim, hiaba nem vagyok hozzaszokva a minden napi sok kilometeres gyaloglashoz, de megsem erre koncentralok igy aztan semmive valnak ebben a kozegben. Ma is tulteljesitettuk a tervet mert Jagat helyett Chamjeig jottunk. Aranyos buddhista kis falu imamalmokkal melyekkel a be es kijaratnal talalkozunk. Olyan szep minden, hogy valami csoda. Eppen ugy ahogy a mellettunk (itt is) alazudulo vizeses nem fer bele a fenykepezogepunk objektivbe, eppen ugy nem fernek bele az erzeseim es gondolataim az altalam leirt szavakba.

Az ott egy auto bakker....hatborzongato....

1. Nap / Besi Sahar - Ngadi Bazar

2008-05-06T13:18:00.008+02:00

830 - 930 meter
Aprilis 21. Hat elkezdodik. Ulunk a buszon Besi Sahar fele es en azon gondolkodom, hogy milyen lesz, milyen leszek en? Egyetlen eselyem, hogy elkap valamifele gepszij es az huz at magaval a hagon, mert itt es most el sem tudom kepzelni, hogy majdnem 5000 metert kapaszkodom majd felfele. Na majd pont en!
Konnyu kis delutani setaval kezdodik a nevezetes turank, alig emelkedik az ut, tele vagyok hat onbizalommal. Legbelul azert tudom am, hogy valaminek hamarosan tortennie kell, mert ilyen emelkedes mellett jo ha juliusra felerunk. A festoi Marsyangdi folyo volgyeben setalunk, a kozeli hegyek es rizsfoldek paraba vannak burkolozva. Sziklak es palmak kozott kanyarog a zubogo folyo, olyan lenduletes es eroteljes, hogy kizartennek a reszenek a raftingolasa. Alig egy par ora az elso napi menetel. Szallasunk egy nagyon vicces badoglemezekbol osszetakolt sorhaz jellegu epitmeny. Wc es zuhany az udvaron, vagy a folyoban, ha valaki bator. En a magam reszerol a mai napra lemondok a tusimusirol, reggel elore harom hetre levakartam a koszt magamrol. :-)
Este eloszor szembesulunk az egyen etlaprol, mellyel utunk joreszen talakozni fogunk es a fogasok sosem, csak az arak valtoznak majd rajta. A 20 rupis asvanyviz mar itt is 40! (A legdragabb egyebken fent a hagonal majd 300 nepali hajitofa.) Oromkodes es Kukri rum a delutan tovabbi resze es egy gyors es korai vacsi utan a nyolc ora mar agyban talal minket.

A ket Paprikajanos :-)
Na, nem szerettem meg ezeket a hidakat...

Ilyen is van?! Terkepen!

440000 lepes

2008-05-06T12:45:00.002+02:00

Megjottunk. Itt ulok Pokharaban es nem tudom, hogyan is tortenhetett velunk, hogy vege lett.
Valogatom a kepeket es egyre csak sirok, mert magam sem hiszem el, hogy ott jartunk, mi jartunk ott!
Tizenhat nap, 220 km, 6500 meter szintkulonbseg fel es le,( ja es akkor meg nem szamolom a hullamvasutazasokat) 96 ora maszas mindez korulbelul 440000 lepesben.
Egy alom volt. Probaltam naplot irni, de nem igazan sikerultek jol az irasaim. Az tortent ugyanis, hogy mar az osszes "leg" jelzomet elcsepeltem (megjegyzem jogosan) Indiara es nem tudtam semmivel sem azokat folulmulni. Tizenhat nap, mind a 24 orajaban leirhatatlan tajakon keltunk at es megfogalmazhatatlan erzesek omlottek keresztul rajtam.
Most itt ulok, hogy megosszam veletek a kepeinket, fogadjatok szeretettel mert szamunkra a legfontosabbak es majd kiderul, hogy mit sikerul igy utolag a jegyzeteimbol osszehoznom. Tobb nap lesz amig minden kephez iras is kerul fel, de nem adom fel es azon leszek, hogy keszen legyek mire anyum jon.
Koszonjuk, hogy gondoltatok rank sokat, mi is ratok tenyleg nagyon sokat.

Thorung La 5416 meter

2008-05-01T13:19:00.004+02:00

Megcsinaltuk!!!!!!!!!
Kathmandubol majd jelentkezunk napra lebontott kepekkel es irasokkal, Most csak annyit, mindharmunk legnagyobb elmenye es ...na csodalatos volt! Mint kes a vajban ugy csusszantunk at! Semmi problemank nem volt az egeszsegunkel.
Mami, ott leszunk a repteren, most mar tul vagyunk a nehezen, innen mar csak setafika lefele. Na jo lefele kemeny nagyon, de a razos resznek vege.
Andi holnap Pokharaba repul mert nem birja a terde a lefele maszast, mi 6 nap mulva erunk le.
puszi mindenkinek!

Chame 2680 meteren

2008-04-24T08:35:00.002+02:00

Meregdragan csak egy szoban jelentkezem, hogy minden meseszep, eletem legnagyob elmenye ez a kaland
A tura allati kemeny, de egyre joban birjuk.
Hamarosan jelentkezem.

Habok es hullamok

2008-04-19T13:31:00.002+02:00

Itt kell folytatnom, mert mar megint a technika, kepes egyebkent allandoan ugy kibabralni velunk, hogy az elettol elmegy a kedvunk. Na mindegy.
A edes es helyes nepali sracok istenieket foznek nekunk. Van minden amit csak akarunk, keleti es nyugati kaja, igaz mi meg mindig nem nagyon kivanjuk a helyi izeket. Ahogy kisse hul a levego estere ugy emelkedik a hangulatunk. Na nem mintha nem lett volna amugy is az egekben, csakhogy elokerulnek a helyi Kukriku rumos uvegek. Zenelunk, enekelunk, de hat tudjatok mar, csak a szokasos omlenges kovetkezne.

Vilagosban ebredek fel, de a napsugarak meg a kanyon hegyei mogott bujnak meg. Egy reggeli setanal nincs is egeszsegesebb, ennek jegyeben atkirandulok meg egy adag lottyert a fuggohid tuloldalan talalt kis boltocskaba. Minden zold, csobog vagy csiripel. :-) Remeg a torkom a gondolattol, hogy a nagy termeszettel meg csak ezutan indulunk randira. Es itt es most eloszor gondolok arra, hogy istenem egyszer ez is veget fog erni. Itt eloszor erzem, hogy ez is mint minden mas veges, de meg nem gondolok ra, meg annyi szep es jo var rank addig. Csakhat ez a termeszet, ezek a hegyek es emberek, ezek orjitoen fognak hianyozni, mert mar most visszavagyom, pedig meg itt vagyok. Zold mohas vizesesen legeltetem a szemem es belefetrengek a puha fube. Itt vagyok, elek es ez mind velem tortenik eppen.

Mire visszaerek szinte felszedtek a tabort. A legnagyobb oromomre mindent, de mindent eltakaritanak magunk utan es amikor csonakba szallunk, olyan mintha sosem jartunk volna a parton. De jo! Vedjetek es ovjatok kerlek ezeket a csodakat.
Ujabb zugok es izgalmak, de ma mar sokkal flottabbul es nagyonn onbizalommal kuzdjuk le az akadalyokat. Egy Team lettunk es egyutt evezunk. A csapatunk vezetoje Majla (nem is tudom, igy irjak e a nevet) egy hihetetlenul kedves fiu. Olyan a pofija mint barmelyik negyeves kis nepali koloke, csak kozben megnott. Minden nagyobb zugo utan osszekacsintunk es a legnagyobb meglepetesemre, nekem kulon megkoszoni hogy komolyan eveztem. Akkor meg nem nagyon ertem, hogy miert, de kesobb amikor a hajo masik oldalara atulok eszreveszem am, hogy vannak potyazok. :-) Kalandos napunk utan a masodik ejszaka talan ha lehet meg szebb helyen campingezunk. Egy szazmeteres termeszetes vizeses a zuhanyunk es egyben a masszasunk is.
Most csak magunk vagyunk es ennek megjobban orulunk. Az ejszakak langyosak es finomak a termeszet lagy olen. Nyaralas a nyaralasban es en nem akarom, hogy vege legyen. A gondolat, hogy visszaterunk a Pokharai "nagyvarosba" most annyira nem jo gondolat.
Az utolso napunk tobbet szol az evezesrol mint a zugokrol, bar azert akad meg par komolyabb. En a terdelos katamaranba szallok be reggel es komolyabb kalandban is reszem van amikor beragadunk egy mosogepbe. Nem fentakadunk egy sziklan mint maskor, hanem egy vizaramlat nem enged minket szabadon. Porgunk forgunk benne, evezunk elore es hatra es nem akar engedni a sodras. Izgi nagyon. Amikor eppen kezdenek komolyabban aggodni, akkor kiszabadulunk. Nagyot nevetunk a nepali sraccal, latom rajta hogy elvezte nagyon.
Egyaltalan, annyit bolondoznak ezek a sracok, irigylesre meltoan imadjak a munkajukat es 100% san profik is benne. Azert mi is erezzuk, hogy szeretik a mi kis csapatunkat, nem is ragozom de tokeletes minden. A zugok elhagyasaval kiprobalhatjuk a safety kajakot is es en, aki nem szeret kajakozni, ugy latszik megis csak szeret. :-)
A negy oras ut vissza Pokharaba az grrrrrr. Meg kell hogy mindjam, hogy itt Nepalban nem hegyoldalak vannak, hanem szakadekok. Szepen, lassan es biztonsagosan kozlekedunk, megis en mar a melyseg gondolatatol kivagyok. Tok jo fej a sofor, miattam lassabban megyunk, bar nem mintha ez rajtam segitene. Kapaszkodom a Malacba allandoan. :-)

Ket napunk van arra, hogy kipihenjuk magunkat es nekiinduljunk a nagy Annapurnanak. Malacnak jo nagy kihivas lesz a minden hajnali bizony otorai keles. Nekem meg a menet. A csucsok csak reggel mutatjak magukat, addig kell menni amig lehet. Kemeny dio lesz, de feltorjuk remelem.
Mindig nagyon jo erzes nehany naponta jelentkezni ezert furcsa es bizonytalan erzest erzek, hogy harom hetig nem leszunk. Kerlek mindannyiotokat, hogy vigyazzatok magatokra es egymasra, mi is ezt tesszuk. Eddig sem huztunk szet, most pedig egyezseget kotottunk, hogy mindent egyutt, egyert is. Amit egy valaki akar, azt akarja a tobbi is! Ez nagyon fontos egy ilyen "expedicional"
Holnap meg jelentkezem, mielott nekiindulunk a nagy turanknak.

Nepal te csodas

2008-04-19T05:03:00.009+02:00

Meg vagyok zavarodva Nepaltol. Azt inkabb nem is reszletezem, hogy menyivel tisztabb es kulturaltabb mint India, mert az egesz napom elmenne ra.
Nepalban talalhato a fold tiz legmagasabb hegycsucsabol nyolc. Mar onmagaban ez is eleg sokat igert nekem, de erre a paradicsomi szepsegre valahogy nem szamitottam. Az is lehet persze, hogy mar annyira megszokta a szemem, hogy barmilyen szepseget is lassak Indiaban, az biztos, hogy mellette egy nagy kupac szemetdombot egetnek el eppen. Nepalban nehez ugy korbenezni egy adott pontbol, hogy ne utkozzon nyolcezres hegyekbe, de legalabbis hetezresekbe az ember tekintete. Na es mindehhez 30 fok, viragok es palmafak mindenfele. Gyonyoruseges.
Raftingturank a Kali Ghandaki felso szakaszan igen csak izgalmasnak igerkezik. A folyok besorolasa szerint 3+ es 4- os zugokkal fogunk megbirkozni es ezek mar nem csak komolynak neznek ki, hanem azok is. Most tudom meg azt is peldaul, hogy a komolyabb nevesitett peldanyaik elott megall a csapatunk es gyalogosan megkozelitve kielemezzuk, hogy merrol kerulunk illetve azt, hogy egyaltalan meg akarjuk e csinalni.
Rogton az elso napunk elejen belebotlunk a Small Brotherba amely arrol nevezetes, hogy van a kozepen egy ugynevezett lyuk, amelybe ha belekerul az ember keptelen magatol kiszabadulni. Ugy is hivjak, hogy mosogep szindroma, az alabuko viz ujra es ujra beszoritja az embert a ko ala.
Pont egy hete egy csapat (indiai :-) felborult, igy sokan most nem csinaljak meg a kistestvert.
Mi persze igen. Jobbra kell kerulnunk mindenkeppen a nagyobbik sziklat es ott mar nem lehet baj. Kellokeppen az egekbe szokott adrenalin szintel vagunk neki es ebben a pillanatban szeretek bele az egesz rafting dologba teljesen. Kozeledunk a zugohoz es egyre feszultebbekl es hangosabbak az utasitasok, eveznunk kell kokemenyen. Viszonylag siman megkeruljuk a sziklat es mar rohogok teli pofaval, pedig meg hanykolodunk a meteres orvenylo habokban. Yahoooo, ahogy leerunk es osszecsapjuk a lapatokat, de faszak vagyunk istenem! Amig a zugo utani csendes vizben frocskolodunk es usztatjuk egymast a folyo vizeben, azert megtudunk egysmast a mult heti kis balesetrol. Mino meglepo egy indiai csapat borult a vizbe, akik ceges bulira jottek Delhibol es csesztek ugy evezni ahogy a guide mondta. Amolyan kis raerosen lapatolgattak es nem volt eleg a szufla, hogy megkeruljek a sziklat. Hat beleborultak. :-)
Big Brothernel is megallunk es o meg roszabbnak nez ki mint a kistestvere. Persze nem a kinezete donti el, hogy mennyire veszelyes, hanem a benne munkalkodo orvenyek. Megcsinaljuk azt is, a csendesebb vizeken csorogva pedig gyonyorkodunk a fold egyik legmelyebb kanyonaban zubogo Kali Ghandakira. A fotok onmagukert beszelnek ezert nem reszletezem a termeszeti szepseget es ugyis keptelenseg lenne szavakkal atadni, legalabbis nekem.
Az elso ejjel egy helyen taborozunk egy masik raft csapattal (akik nem csinaltak meg a Small brothert :-) ugyhogy nagy az arcunk rendesen. Meseszep, homokfovenyen minden kenyelemmel ellatnak minket a kis helyes nepali sracok, komolyan meg budi sator is van. Asnak egy lukat a homokban, melyet kovekkel vesznek korbe. Van zacsi a papirnak es a sator elott egy evezo, amin a bukosisak azt jelenti szabad a palya. Ha a foldon van a sipka, akkor varni kell kicsit. :-)
Taborbontas utan betemetik a lukat es elegetik a papirt. Semmi szemeteles es ez boldogga tesz ezen a csodalatos videken. A delutant a tabor koruli csavargassal toltjuk. Zoldel es burjanzik a tropusi vegetacio es sehol semmi szemet ahogy kolbaszolunk a kornyeken. A fuggohid tuloldalan kis nepali csalad sok zabalnivalo kiskolokkel. Csajt iszunk naluk es sort veszunk es persze fotozzuk a kis namastezo gyerekeket. A kisbaba talan egy hetes ha lehet, meg pont beferne a csomagomba... :-)
Most mennem kell, mert most ismerkedunk majd ossze a porter guide-unkal aki harom hetig lesz velunk, de meg folytatom a beszamolot am.

Mindannyiunk nagy vagya, Kajak clinic

Egyedul evezni itt..... ugy tunik kajakozni is imadok.
a tura vege
Zuhany... a kettes szamu taborban

Ketttes csonak, ha lehet meg izgibb
A habokban

Andi sorozata....1. Zugo kozeleg

A habokban
Egyre izgibb
Hol az Andi?
Kipottyant a vizipok :-)

Kettes szamu taborhely

Az aminek latszik es mindenhol no.. :-)
Szaritgatas :-)
Team :-) the best
Namaste

Most szulettem
A Small Brother elott

Macchaputchre Poharabol

Fewa lake Pokharaban, hat nem gyonyoru?

Annapurna kor terkep

2008-04-13T11:04:00.003+02:00

Hat, mindent leszerveztunk. 21-en indulunk. Mivel a tura alatt nem leszek netkozelben, most felteszek egy terkepet, hogy aki akar tudjon nezelodni merre jarhatunk. Besi Saharbol indulunk es korulbelul a 10-11. napon kell elernunk a Thorang la hagot. Manangban lesz ket aklimatizalodos napunk es meg orvoshoz is megyunk, aki megnezi az egeszsegugyi allapotunkat es hasznos tanacsokat ad a legnehezebb reszek lekuzdesere. Irdatlan penzt koltunk (itt konnyu :-) na persze csak indiahoz kepest, a felszerelesre es istenieket! kajalunk.

Tegnap Steak borsos martasos es francia vorosbor dukalt, ma meg azt hiszem csipos csirkeszarny fog beugrani, de csak a fantasztikus masszazsom utan. Dejoittgyerekek....

Holnap hajnalban irany Pokhara, de ne aggodj mami, azt sem nelkuled nezzuk meg, inkabb majd egyutt, ugyis van eppen eleg dolgunk meg. :-)

Es most hadd ajanljam figyelmetekbe egy masik Annapurnas blogot Vaseket, aki sokat segitett nekem informaciokkal es tapasztalataival raadasul szerintem tok jo stilusban ir.

http://www.faberligni.hu/nepal/main.html

Keszulodes

2008-04-13T10:49:00.005+02:00

Hat szoval azert ilyen uzletek..... meg mindig magunk ala pisilunk a gyonyorusegtol...

Es nagy zabalasok, ennyi Kathmandu egyenlore...

Nepal my love!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2008-04-12T14:47:00.005+02:00

Jaaaj, azt sem tudom, hogy hol kezdjem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Vagy hogy kinek is irjak elsosorban.
Itt vagyunk Kathmanduban es (bocsanat) KURVA jooooooo!

Draga Mamim!!!!
Olyan jo, hogy ide jossz, mert itt nagyon jo lesz nekunk, mar annyi programunk van amiket majd egyutt csinalunk veled. Akarod tudni? Spa, kis maszis kenyeztetes, nagy kirandulasok, meg a tibeti hatarhoz is eljutunk majd egy kis Buddhista kozosseghez ahol majd gyonyoru resortban lakunk, elefantolunk a Chitwan nemzeti parkban, Toparton gyonyorkodunk majd az Annapura nyolcezres csucsaiban. Eszunk, iszunk es puszilgatjuk a pofidat, meg szeretgetunk. Jo lesz igy?
Sajnalatos modon Nepalban nem tudunk roomingolni, ezert nem vagyunk elerhetoek telefonon es emiatt a blog most egy kicsit uzenofal is lesz neked. (kerlek a hozandokhoz csapj hozza egy harom darab L-es alsogatyit hehehe, a malacnak mert lopjak a mosodaban) :-) Nagyon kellemes, de meleg ido van, tehat azon kivul amiben utazol, nem igazan kell meleg ruha, inkabb konnyut hozzal es esokabatot. Igazolvany kep kell a visumhoz es dollart hozzal kezpenzben.
Barhol, ahol nethez erunk uzenni fogunk, de az Annapurna trek alatt nem lesz sehol, ez mar biztos. Terveink szerint 11-ere legkesobb visszaerunk Kathmanduba es en azonnal jelentkezni fogok, de ha nem teszem, se aggodjatok kerlek, mert egy komoly irodaval leszunk, meg ID cardunk is van, de egy esos ido is akadaly lehet. Nehogy nekem remeket lassatok.
Csak "just in case" megadom neked a szallast ahol az elso harom napot toltjuk majd egyutt, hogy be tudd irni a Visa kero lapba, hol fogsz megszallni. Ez itt a honlapjuk, a nepali linkre kattintsatok apuval es irjatok ki neked a cimet. Ez CSAK biztonasagi intezkedes, hogy ne ugy erkezz egy orszagba, hogy nem tudod a hotelod cimet. Edes es imadni valo hely, ma megneztuk ma, hogy melto hely e a fogadtatasodra. :-) Most par napig elerheto leszek, bar megyunk Pokharaba 14.-en, de ott is van internet. 16.-tol harom napig raftingolni megyunk es en 18 vagy 19-en jelentkezem majd, az is lehet, hogy utoljara a trekk elott.
Most egyenlore ennyi, ha kerdesed van, irjatok ide, vagy akar mailt dragaim. Anyuuu, olyan fasza itt minden. Az ut szornyu volt 26 ora, harom jarmu, de mindegy mert itt vagyunk es most nem akarok mar trutyi dolgokrol meselni. Szeretlek titeket, meg a Fifit is :-)
http://www.viaviacafe.com/
Pitti es Ildi!
Nem akarom hosszu lere ereszteni......... EZAAAAZ!!!!! :-) nem tudok meg egy rohadt sms-t sem kuldeni, pedig mar kaptal volna vagy szazat. Hat ez a hely nektek valo gyerekek! Kulturalt, tiszta, jo szagu es csondes (hihi legalabbis indiahoz kepest) Jobbnal jobb steakhazak, pubok, barok es ettermek mindenhol, megis azsia olyan hegyvidekis! :-) Nepaliak es tibetiek mindenhol es csodalatosan szep az orszag!!! Konnyes szemmel szaladozunk egesz nap, nem is tudtuk, hogy igy kivanja a szemunk a szepet!
Jaj Nepal Nepal Nepal! Olyan jo itt lenni gyerekek.
Mindenkinek hatalmas csok, megyek bevagok egy hatalmas steaket!
(na jo csak egy piciket mert elszokott a belesem tole)

India........India

2008-04-10T11:14:00.005+02:00

Es par utolso kep Benaresbol

Csak messzirol: Manikarnika Ghat

Csekelyke forgalom

Ma ejjel elhagyjuk Indiat. Ha nem is veglegesen, de az utunk nagy reszenek indiaban vege. Probalom kordaba szedni a gondolataimat es az erzeseimet melyeket esetleg megosztanek a nagyvilaggal, de egesz egyszeruen annyi, de annyi van, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Varanasirol meg mindenkeppen kell irnom, hiszen itt minden a legtomenyebb India es hihetetlen szelsoseges erzeseket valt ki belolem folyamatosan.

Tegnap beteg voltam. Na nem nagyon mert se nem hanytam, se nem fostam, egyszeruen emelyegtem rettenetesen es rossz volt a kozerzetem. Ami az erdekes resze a dolognak, hogy amikor becsuktam magamra a szoba ajtot, vagy a hotel legkondicionalt kavezojaban ucsorogtem, de meg amikor a Jet Airwais kis irodajaban kulturalt es anglul beszelo szemelyzetevel targyaltam is, erdekes modon semmi bajom nem volt. Abban a masodpercben, ahogy kileptem a sikatorok koze es megcsapta az orrom a forro es buzos levego, a temerdek ember aramlasa korulottem az idiota motorosok idegtepo dudalasa szinte azonnal rosszul lettem.
Barki, akivel beszeltunk es mar jart Varanasiban mind azt mondtak, hogy kihagyhatatlan fantasztikus hely, de figyeld a tested mert o fog szolni, hogy mikor kell menned.
Az enyem tegnap szolt es lehet, hogy kicsit hulyen hangzik, de mintha minden tunetemet maga India produkalta volna. Minden imadatom es csodalatom ellenere, amit azt hiszem nem felejtettem el megosztani veletek, mostanra a fejem bubjaig tele vagyok Indiaval, idegesitenek a motorok, a riksasok, a betelkopetek a falakon es igen neha a labfejemen is, ha nem tudok elugrani elole, a primitiv es ignoralo szemelyzet melyekkel jonehany hotelben talalkoztunk, a szagok, a szinek es mar bocsanat, a sok undorito ember is akik radtapadnak es kovetnek mindenhova, akikkel ugyanazokat a szazezredik sztereotipias beszelgetest kellene lefolytatnod.
Azt kezdjuk eszrevenni, hogy keresi a szemunk a szepet es a tisztat. Elajulunk egy otcsillagos szalloda halljatol, a finom mentafu illatu mosdojatol, a tiszta poharaktol, finoman a levegoben terjengo kaveillattol.

Mielott barki esetleg felreertene, ez nem azt jelenti, hogy nem imadnam Indiat! Imadom en! Szorostul es borostul minden joval es rosszal egyutt, mert ez valojaban India, ez az egyveleg ami vegul az emberben megmarad es soha, de soha, semmi massal ossze nem hasonlithato, szineket szagokat es hangokat tartalmazo erzes. Egyszeruen csak megteltem vele atmenetileg es arra vagyom, hogy kisse kevesebb informacio hatoljon be a tudatomba keretlenul. Felfoghatatlan ebben a varosban, hogy az egyik percben a Ganga Aarti szertartason a konnyed csorog es igen, valoban erzed, ahogy osszeer az emberek es istenek vilaga. Szal a tomjen, tizezer harang bong a hindu dallamok alatt es szent gyonyoru ruhas fiatal fiuk aldjak a Gangat megannyi apro langal egyutt tancolva a vilag miden egtaja fele. Tobbszaz apro mecses uszik a folyon, mi is veszunk persze, en pedig ratok gondolok akiket szeretek, egeszseget es boldogsagot kivanva nektek es magunknak utjara bocsajtom a langocskakat ezen a legszentebb folyon. Bennem zugnak a harangok az egesz szertartas alatt es reszegito mamort erez az ember mar csak attol is, hogy ez az India igy kepes hinni es most mindegy, hogy felelembol vagy babonabol, de ilyen eroteljesen valamiben, Istenben. Csurog a konny es elakad a hang, es teszel egy kis setat, hogy lehutsd az erzelmeidet es ot percen belul mar ismet az undorban talalod magad. A Manikarnika Ghathoz tevedtunk veletlenul es mar rank is tapadt egy undorito szornyeteg. Nincsenek fogai a sok beteltol, melyen ulo szemei verben forognak koszos kezevek hozzader minden mondatanal.
Egyertelmuen tudjuk, hogy penz remenyeben inzultal minket es nem eleg az ego .......-ek edeskes szaga es a foldon mindenhol folydogalo feket hamus es ki tudja meg milyen trutymo, kioktat mit tegyel es mit ne, es tiszteld a Holy helyet. Hogy jobban erezd magad minden mondatahoz megbok a mocsok kezevel, jaj ki tudja csak mit fogott korabban, es egy rohadt pillanatra nem hagy magadra, csak jar a beteles pofaja, hogy melyik epuleten fekszenek a haldoklok es hol add le (a nagymamajanal) az adomanyodat. Latom Andin, hogy mar levegot sem vesz, csak eluralkodik rajta az iszonyat, indulnunk kell, mert meg en sem tudom lerazni a rohadekot, pedig kegyetlenul tudom oket levegonek nezni. Ilyenkor aztan hatvanyozottan beindul az emberben az emelyges es parabolikusan leesik a turokepessege. Tortetunk kifele a sikatoron kivulre mikozben minden gyerek fotot akar es rupit, en meg keptelen vagyok reagalni rajuk es a kocsog motorosokat le tudnam szedni egy magnummal, ha eppen a kezem ugyeben lenne. :-)
Van egy filmje a Michael Douglasnak, az a cime, hogy Osszeomlas...szoval az is valahogy igy kezdodott. hehehe
Varanasi Varanasi..... te csodas iszonyatos varos. Szeretlek is utallak is tisztellek is. Megkaptam toled legvegul hat mindent amit Indiarol elkepzeltem, kaptam egy kicsit minden kis varosbol es helybol ahol megfordultam ezidaig. Most magadra hagylak teged az egymilliardnyi apro ontudatlan reszecskeddel, melyek egyuttes rezgese valahogy igy hangzik, I N D I A

GANGA AARTI

2008-04-10T02:59:00.005+02:00

Minden nap igy imadjak a Gangat