2010. október 22., péntek

Sorrento 2010

Amíg fogalmazom itt egy kis csemege.

2010. október 21., csütörtök

Újra itt

Az élet szép. Csak mi vagyunk sokszor képtelenek átlátni a magunk alkotta szemellenzőkön.

Mindenkinek szüksége van a változásra, még nekem is :) Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket az élet hosszan megkímélt a pofonoktól. Bár kisebbeket kaptam ugyan, azokat igyekeztem nem észre venni. Hozzátenném, hogy ez sem jó technika. A kis pofonok hivatottak velünk észrevetetni, hogy letértünk a helyes útról és ha eléggé éberek vagyunk befelé és figyeljük a jeleket, akkor nagyobb szívás nélkül haladhatunk előre az életünk vonalán. Azért ez nem olyan könnyű, ehhez már valószínűleg rendesen meg kell buddhásodni. Én pedig nem vagyok. Vagy csak néha.

Hát én nem hallgattam a belső hangra, a jeleket kiszorítottam a tudatomból. Ma már tudom, hogy ezzel az önvédelmi reakcióval okoztam magamnak a legnagyobb "Touchdownt"
Summa summarum, a végén akkora pofont kaptam, hogy lerepült a fejem a nyakamról.
Mindent elveszítettem ami fontos volt, vagy amit annak hittem, amihez végkimerülésig ragaszkodtam. Két év reszkető remegés, félelem, futás és menekülés után végre kezdem megtalálni a biztos belső tengelyem, ahová bármi is történjen velem a jövőben, mindig vissza tudok majd térni. Önmagamat, akit megismertem, elfogadtam és megszerettem. Akiben a korlátaimat is ismerve viszonylag megbízom, és aki mindig velem van bánatomban és örömömben egyaránt. Aki jelen volt a születésemnél és ott lesz majd velem az utolsó pillanatomban is.
A történtekért igyekszem nem vádolni senkit és elfogadni, hogy ez hozzátartozik a saját történetemhez és segíthet abban, hogy jobbá váljak és fejlődjek az életemben.
Úgy vélem, hogy a súlyos tettek, a súlyos döntések, súlyos következményeket vonnak maguk után.
A súlyos következmények pedig addig tartanak, amíg az csak élünk.
Sőt. Még azután is.......

Ennyit erről. pont

Én viszont újra itt vagyok, tarsolyomban egy jó rakásnyi élménnyel és utazással, amiket ezután is itt fogok publikálni. Jórészt magamnak, de persze bárki érdeklődésének örülök. Egy napló képekkel, hogy sose felejtsem el, hogy milyen kegyes és szép is az élet.