2008. március 29., szombat

Kothi Peak 4200 meteren


Annnnnnyira kurva jooooo volt!
4200 meter, tudom, ez nem mindenkinek nagy szam, de nekunk ez most a vilag legnagyob erzese. Fantasztikus 8 fobol allo csapatunk es a 13 fos szemelyzet korulbelul 2600-rol kapaszkodott fel a 3280 meteren levo taborhelyunkig. Csodalatos ragyogo napsutesben veik fel a satrainkat mig mi sikongatunk es kortyolgatjuk az elso rumos teankat, ugyebar nem kene ilyen magaslatokban inni, de mi persze nem birunk ellenallni a kisertesnek es ezalkalommal a csapatunk is mind hasonszoru hozzank. A sracok mar par perc elteltevel felmeztelenul ugralnak az epitett buckan. Magasabban vagyok mint valaha, illetve nem sok kell ho9zza, hogy megdontsem a sajat rekordomat meg ma! Hihetetlenul szervezett a hattermunka, pont ugy ahogyan ezt elozoleg vartuk. Az cask egy dolog, hogy allandoan etetnek, odafigyelnek arra, hogy allandoan legyen friss elegetheto energiad, de vegtelenul kedvesek es figyelmesek, nem is ragozom tovabb, tokeletes minden.
Ebed utan szetosztjuk magunkat a satrakban. Nana, hogy mi szerezzuk meg a legfaszabbat aminek harom fulkeje van. Az egyikben mi alszunk, a masikban az Andi es a harmadikba befogadjuk Ericet Irorszagbol.
Ebed utan nekiindulunk. Nem akarok hazudni, nem megy tul konnyen. Joval lasabban megyek Eric baratommal mint a tobbiek, legszomjal kuszkodom. Mikor beerem oket azert kiderul, hogy ok is pont ugy ereznek mint en cask ok mas taktikat kovetnek.
Ahogy erunk egyer magasabbra, egyre nehezebbe valik az egesz tokostul vonostul. Probalok a legzesemre figyelni, de meg igy is percenkent megallok pihenni kicsit. Ketezerrol jottunk fel es azert nagy emelkedes ez hirtelen. Minden alkalommal amikor beerem a tobbieket azt latom, hogy kinyulva terulnek el a koveken percekig. Az en taktikammal alig par piheges utan mar indulhatunk is tovabb. Persze azonnal megint lemaradok, de osszessegeben egy utemben mozgunk.
Most kell elmondanom a a Malac mindenkin! Meg a gyakorlott trekkelokon is tultesz ide oda szaladgal koztem es az elen torteto Andi kozott. Haromezerhetszaz korul egyre tobben leszakadoznak hozzam, hiaba egyre nehezebbe valig minden mozdulat. Szerencsere megerkezunk az elso napi celhoz, ma mar nem maszunk tovabb es johet a dolog elvezeti resze a csuszas! Elbujt a nap es kezd az ido is komoly lenni, fuj a szel es havazik amikor elindulunk lefele. De a ho kurva jo! Csak siklunk lefele a hegyoldalon, itt a megerdemelt csuszas a Himalayaban amiert ennyit kellett szenvedni. Mindenki jokedvu, senki sem nyavajog semmiert, ritka szerencses csapat verodott ossze.
Hat aztan a nagy boldogsagban, hogy leertunk vegre, na meg aztan orulunk magunknak rendesen es meg a ho is esik….elokerulnek a rumos es whiskey-s uvegek.
Beszorulunk a legnagyob satorba, jon a vacsi is paradicsomos teszta (nekem meg ugyebar van egy doboz parmezanom, amit nem is atallottam felcipelni magammal) es elokerul a zene is, jol szolgal a pici almas hangfalam. Mindenki tisztessegesen leissza magat, ami ilyen magassagban nem is olyan nehez ugyebar. Nem tudom, hogy dicsekedjek e vagy sem ezzel, de mi harmunknak sikerul minden reszunket kordaban tartani, nincs blackout, sem masnapossag reggel. A tobbiek rendesen kiutik magukat.
Eric szomszedunk egy ejjeli pisiles utan orakon at nyoszorog, szerintunk nem talal vissza a halozsakjaba, de ha nem itt lennenk, hat nem is tudom miket gondolhatnek errol a hangoskodasrol. Krisz egy ido utan megunja es nem tul udvarias hangnemben csendre szolitja fel. Bar a nyoszorges megszunik, rajtunk nem sokat segit. Mindenki tok szarul alszik en is inkabb cask feluletes komas allapotokba esem, de a tudati szintem nem szunik eber lenni egesz ejjel. Rohadt hideg van odakint, a pisit is inkabb tartogatom, cask ki ne kelljen mennem a jeges hidegbe!

Vegre reggel van es sut a nap. Atmelegithetjuk elgemberedett vegtagjainkat.
Enyhen masnapos es kialvatlan a csapat, de semmi gond mingyart indulunk a csucsra. Kis neheziteskeppen ma a sibakancsainkat is nekunk kell cipelni. Na persze akinek malaca van....
Nagyjabol ugy tevezem, hogy az elso orat vegig fogom anyazni magamban, de aztan belenyugszom majd a megvaltozhatatlanba es felcipelem magam a csucsra.
A legnagyobb megdobbenesemre gond nelkul birom a kaptatot, szepen lassan kis pihenokkel, negyen is mogottem cammognak. Lathatoan masoknak is bejon a lassan kis lepesekkel egyenletes legzessel technika. Ketten vegleg lemorzsolodnak mire a tegnapi vegallomasunkhoz erunk. Hihetetlen konnyeden feljutottam idaig, mennyit szamit egy kis alkimatizalodas? Na de ami innen jon az mar nem piskota. Minden meterrel feljebb erzem ahogy fogy az oxygen es nehezulnek a vegtagjaim. Kegyetlenul meredek a hegyoldal es en csuszkalok neha a havon, neha a saros zuzmos kovegen. Vegre nagy nehezen felerunk, de nagy ujjongas helyett a nagy kerdes var. Egyre szarab az ido es most 3900-on vagyunk. Akarunk e feljeb menni a 4200-es csucsra.
Bakker! Mindenki akar! Meg en is. Nehogy mar ne lepjuk at a negyezres hatart!!!
Elmondhatatlan ez az utolso 300 meter szintemelkedes. Korulbelul 10 lepest tudok egyszerre haladni. Nem nezek en sehova, meg felfele sem, csak es kizarolag a labamra koncentralok es arra, hogy jusson oxigen a tudombe. Nem hiszem el, hogy itt kinlodom magamban es vegeredmenyben meg elvezetet is okoz! Amikor megis felnezek, latom magam elott a tobbieket es itt mar lathatoan ok is szenvednek. Botjukra tamaszkodva lihegnek es en nem tudom, hogy ok szemely szerint hogyan ereznek, nekem a szivem a szegycsontomnal a borom alatt zakatol.
Soha, soha, soha nem ereztem meg ilyet! Kinkeservesen felcipeljuk magunkat a csucsra, de csak egy kepre meg egy rovid Jahuuura futja, mert tep a szel, jeges hideg mar az arcomba. Most mar le akarok menni.Sileceket felcsatoljuk es indulhat a moka. Kegyetlen merleg, hogy amit negy ora alatt kinkeservel megmaszol, azt 20 perc alatt lesieled. grrrr :-)
A si es a snowboard vezetonk imadni valoak es altaluk valahogy megertem, miert ilyen nagy szam igy sielni. Raju, a fiatalabbik, nagyon helyes es edes kissrac, ugy kivanom neki, hogy azert egyszer valahol kedvere csuszkalhasson hegymaszas nelkul is.
Mire leerunk kesz a forro csoki es a finom leves. Nagy a happening, sokaknak mint nekunk is, ez az eddigi lemagasabb pont ahol jart. Mike februarban reszt vett egy Annapura base camp turan, ami szinten 4200-ig megy fel, de becsulettel bevallja, hogy ez kemenyebb volt a gyors emelkedes miatt is talan. Mi meg harman boldogan ugrandozunk, mert eddig is belevagtunk volna az Annapurna korbe, de most mar tudjuk, hogy meg elvezni is fogjuk talan! :-)
Azert ott az az 5400 meter eleg ijesztoen hangzik, de jo par nap van aklimatizalodni es satrazni sem kell, mert minden faluban van vendeghaz.

Ezte hatalmas tabortuzet gyujtunk es elvezzuk ahogy felmelegitenek a langok. Mondanom sem kell, hogy a 60! as faktoru krem ellenere szenne!!! szenne!!! egtunk, az orrom jelenleg letorheto allapotban van, de az Andi sem volt meg ilyen fekete soha. Szemuvegunk helyen feher lukak, roppant mokasan nezunk ki. A Malac persze szimplan csak fekete, de olyan mint meg soha.

Nagy dolog am ez, most akarmerre jarunk elismero pillantasokat kapunk, mert aki ilyen szint szed ossze, az legalabb negyezren jart, oda pedig nem lehet csak gyalog feljutni.
Ezen az ejszakan vegre aludni is tudunk mindannyian, meg a Malac is legyuri bezartsag erzeset a ket halozsakba burkolastol na meg az osszekotozott labaktol.
A harmadik napot ket sportember kivetelevel, akik a meg magasabb 4340-re tortek, mind pihenessel toltjuk. Kortyolgatjuk a forro csokit es nevetgelunk, a sracok siugranak egy epitett ugraton, annyira jo a legkor, komolyan, szinte hihetetlen ilyen csapatot kifogni. Senki sem huz semmerre, nem mondom mar el tobbszor, de valogatni sem lehetne jobbat.
Remelem a kepek azert arulkodnak.
Holnap pedig bucsut veszunk a hegyektol egyenlore es Chandigaron keresztul Rishikeshbe a Gangesz forrasahoz utazunk. Vissza a dog melegbe, bar azt most egy kicsit nem banjuk, mert szetfagytunk idefent, de rendesen. Hiaba melegek a nappalok, ha ejjel 0 fok van es nincs futes meg melegviz.... Ugye ne is mondjam tovabb!!!!! :-)
Szoval nagy buszken hagylak itt most benneteket, mert megcsinaltam, de meg en!
(Azert a Malac sokkal faszabb volt megint mint en, de asszem o is buszke ram hihi)










KOTHI PEAK 4200 Meter



BULI VAN!!!!!!!! Jahuuuuu








Taborhely 3230 meteren


A Csapatunk

2008. március 25., kedd

Hegyekre fel



Es megtalatuk. Megtalaltuk azt a ket francija altal vezetett irodat, ahol mindent pepecen leszerveztek egy harom napos sielos trekkinghez. Europaiak es ez jelen esetben azt jelenti, hogy tudjak mi a tura es sifelszereles a szamunkra, mikor fazunk, mikor vagyunk ehesek. Harom oran keresztul allitjak ossze a csomagunkat, a teljes cumot porterek fogjak cipelni, nekunk szerintem eleg lesz sajat magunkat is. Harom napig most biztosan nem jelentkezem, mert igen! irany a Himalaya! :-) De utana majd meg unjatok is a sok beszamolokat a nagy kalandrol. Masik ot fiatallal megyunk plusz a szemelyzet es hordarok, jaaaaj, de izgi irany a hegy!

Hegyek kozott

Jaj istenem akarok e meg en visszaterni az igazi Indiaba....
Olyan jo a szememnek es a lelkemnek ez a sok gyonyoruseg amit itt lathatok. Joval ketezer meter felett vegre igazi zold fuben fekszem es a 360 fokos panoramam leirhatatlan.
Azert megis megprobalom. Elottem az oreg kobo les fabol epult cottage-unk teraszan Malacur himbalozik a hintaagyban (ugye de jo hogy cipeltuk?) a lepcsojen viragok es kaktuszok nyilnak. Jobbra es balra hegyeket latok osfenyvesekkel, mind legalabb 40-50 meter magas es koztuk mar nem is olyan messze hofoltok viritanak. Mogottem pedig a volgy es mindket oldalan otezres oriasok vastag hosipkaban kialtjak vilagga, hogy ok a vilag legnagyobb hadseregenek az eloorsei. Schnalstal a maga haromezres gyonyoru hegyeivel milyen apronak tunik most innen. Ketezer meterrol a csucsok szinte ketszer olyan magasra tormek.
Csaloka az idojaras. A hegyekben tuzo nap erejet mar van szerencsem ismerni, de csak az Alpokban, messze innen eszakon. Enyhe szello lengedez es susognak a fak, levelek, fuszalak. Vegre itt egy hely, ahova nem er fel a varos zaja. Erezhetoen hul a levego ahogy a nap elbujik egy kis baranyfelho moge, annyira kellemes.
-Krisz! Amig ilyen ido van en nem biztos, hogy megmozdulok ebbol az allapotombol.
Nevet ram.
Most eloszor piros csillag a Lonelynak ezert a Guest house-ert, az oreg fagerendas es kandalos szobankbol ugyanerre a lenyugozo panoramara ebredunk. A reggeli napsugarak beragyogjak az egesz napunkat. A takarom alol meg alig birok kikaszalodni, de ahogy kinyitom az ajtot, megcsap a nap irdatlan ereje. Ez a nap kirandulasra termett.
Alig 16 kilometerre Manalitol fent ugy 2700 meteren egy kis feltorekvo siparadicsomot iger az utikonyvunk. Amikor a riksank vegul leparkol, hogy megerkeztunk, alig hiszunk a szemunknek.
Lovakkal es szamarakkal teli bodegas putriban allunk es paplanernyosok hada repul rank a jo biznisz remenyeben. Delutan harom ora van es huvosodik az ido ezert aztan ugy hatarozunk, hogy nekiindulunk gyalog lefele. Elkepeszto a taj es mar igazan kezd Himalayasan kinezni. Zord es kopar sziklafalakon tobb szaz meteres vizesesek zuhannak ala, hogy aztan a volgy aljaban sebes sodrasu folyova valjanak. A hegyoldalak nagyon meredekek, semmi noveny nem el meg rajtuk a fuvon kivul. Ki tudja hogyan, de a lovak tudnak legeleszni rajta.
Aztan ahogy haladunk lefele, egyre mokasabb "uzletekbe" botlunk. Az ut mindket oldalan egymast erik a palabol osszetakolt ugynevezett sifelszereles kolcsonzok. Barataim! Ilyet meg nem pipaltatok. A metszo hegy szelben olyan overalok es kabatok lengedeznek, amilyeneket en meg sosem lattam pedig mar majdnem harminc eve sielek. Szintelen kifakult lyukas anyagdarabok, talan lattak valaha szebb napokat, ugy a nyolcvanas evek elejen talan eppen egy svajci siparadicsomban. Szegenykek, de legalabb eletuk alkonyara feljutottak a csucsra. A lecek es sicipok leirasara nem talalok szavakat. Megpedig azert mert nincsenek. Beles es csatt nelkuli robbantott muanyagok es kabe tuzeloanyagnak alkalmas lecek sorakoznak az ut szelen. Vajon mire varnak? Kedves indiai turistak berelik ki oket, fel taxiznak a hohatarig, lonek par pozolt fotot es vege is a havas mokanak. Na mi azert ennel tobbre vagyunk, minden iroda hirdeti a trekkingeket es siturakat, de valahogy nem fulik a fogunk a dologhoz. Nagyobb dologrol van itt szo annal, hogy megbizzunk barki fiaban. Egyenlore ultetjuk a programot, Andit mindenkeppen bevarjuk, mert egyutt mindig jobban tudunk donteni.
Masnap reggel meg is erkezik vegre es egy kellemes napsuteses laza napot tervezunk.





GERGOM, ezt neked!!!!! :-) tudom jot fogsz mosolyogni














2008. március 24., hétfő

Manali spot

Mar nem varatunk soka, a beszamolokkal, mert van mit meselni hihi :-)
Addig csak par spot, hogy milyen alomszep helyen vagyunk!
Ildi dragam! Ez volt a legszeb sms amire valaha ejjel felebredtunk! Mi is nagyon szeretunk! hihi




2008. március 21., péntek

Bucsu McLeod Ganj-tol

Odebbalunk. Bar ezt sem igy terveztuk, de ma hirtelen ez az otlet szuletett meg. A folyamatos tuntetesek es felvonulasok egyre csak nonek es bar teljesen bekesek, lebenitjak a varost. Mar alig van nyitva nehany uzlet vagy kavezo, nem nagyon tudunk mit csinalni. Alig talalni szabad gepeket a netkavezokban, minden turista ezzel uti el az idejet.
Andi egy otnapos tibeti masszazs iskolaba jar, ami annyira erdekes es izgalmas neki, hogy o marad mindenkeppen meg egy napot es majd Kulluban csatlakozik hozzank ujra. Nagyon jo volt itt lenni es osztozni az erzesekben, de most oszinten szolva alig varom, hogy megint egy kicsit gondtalan lehessek. Legjobban egyebkent az nyomaszt, hogy kezdem latni mennyire ertelmetlen es eredmenytelen a probalkozas , hogy Kina szarik Tibetre, de szarik a vilagra is mert odaert vegul ahova mindig is akart, ahonnan mar csak a penz diktal. (mi pedig csak ugatunk) Ezt az erzest nyomom most el magamban onzo modon es fogom tovabb elvezni gondtalan utazasom minden percet. De ahogy a Malac mondta, "csepp a tengerben" mi akkor sem megyunk mar Tibetbe, ha megnyitjak a hatarokat es beindul a turizmus. Valoszinuleg nem ettol fog tonkremenni Kina gazdasaga, de mi kisemberkent ennyit tehetunk Tibetert, es ha mindenki csak ennyit tenne............ Nem vagyunk nagy am nagy hosok, mert eddig is tudtuk a dolgok allasat , megis elmentunk volna gond nelkul. Most mar viszont nem!
Helyette legalabb draga anyukammal barangolhatok a Nepali hegyekben, tavaknal, kolostorokban. Es ennek annyira, de annyira orulok! Listat irok majd, hogy mi kell....hihihi
Pl: teliszalami, libamajkonzerv nyamiiiiiii

Na majd Kullubol jovok gyerekek! Mara jo bojtolest, holnap meg sonkavacsora.......retek, ujhagyma, sonka, jaaaaaaaaaaaaaaaaaaj
Boldog Husvetot mindenkinek!




FOZOCSKE :-)FF



2008. március 19., szerda