2012. február 29., szerda

Utazások Repülőszőnyegen Indonesia part 7 Deep in the jungle



2012. február 26., vasárnap

Gadja Gadja

Úgy tűnik a nagy gondolataim mostanában kocsiban zötykölődve jönnek. Most eppen harmadmagammal esek szét darabjaimra egy lerobbant, szétesett jeepben Tankahanbol visszafele a " civilizált" Lukit Bawangba. A melleim a bokámig csúsztak es a szart is kirázta belőlem az út, amit azért tettünk meg, hogy elefántokat fürdethessünk a folyóban. Senki a Bukit Lawangi 20 turista közül nem vállalta az utat. Mi igen. Életem egyik legjobb döntése volt. Olyan csoda történt velünk, amit életem végéig magamban orzok majd, írhatok róla, készíthetek filmet, mindegy, mert ez csak az enyém és meg ezé a három csodalatos embere, akik itt készülnek darabokra esni velem ebben a csotrogányban. Elefánt fürdetés szumatraban a jungle közepén. Rajtunk kívül senki más nincs itt. Omlik a könnyem befele amikor a 10 elefánt megindul a folyó fele. Három bébi is van velük, a legkisebb alig két hetes, a mamája ki sem engedi a lábai közül. Hatalmas ormányával minduntalan visszaterelgeti az elkóborló kicsiket. Ahogy a folyópartra erünk először a szükségleteik elintézésére szólítják fel őket a gondozok. A nemrég szült nősténynek benyúlnak a végbelébe és kézzel segítik ki a székletét. Aztán irány a víz. Bekocognak és pancsolva incselkedve merülnek alá a vízben. Végre mehetünk. Kefét kapunk a kezünkbe és derekig a vízbe merülve sikáljuk ezeket a csodalatos állatokat. A szemük, a szemük mindent elárul! Ezt az értelmet és szeretetet meg emberek között is ritkán erezni. Az én kedvencem egy hatalmas hím, agyara nincs levágva, azt tehetek vele amit csak akarok. Sikálom a füle tövét, ormányát, talpat azt is megengedi, hogy megfogjuk a nyelvet. Csak amikor megmozdítja hatalmas fejet, akkor fogom fel, hogy ki el is állok szemben. Szeretlek, súgom a fülébe és azt érzem, hogy érti. Nem is érzem, tudom. Közben a kis kópé bébi, akik szinten a derekamig érnek , elkezdenek molesztálni minket. Az ormányukkal megfogjak a kezünket nyilván banánt akarnak amit kapunk is a gondozóktól, úgyhogy jön ránk mind a 10 fáni, akinek nem jut az jól lelocsol az ormányával. Csodalatos, hogy mi mindent megtehetünk, senki nem szol ránk semmiért, hanem az elefántokat figyelmeztetik szóval, hogy ránk ne ijesszenek. Nem vagyunk ijedősek, mar a hatalmas agyart markolom és csókokkal halmozom el szúrós tűpárna fejét. Aztán lassan egyesével elindulnak visszafele az erdőbe, mi pedig szótlanul, elefánt szagúan leülünk a földre. Ezt nem lehet feldolgozni, konzerválni, megírni, megfilmesíteni. Ez is csak egy gyenge próbálkozás volt. Soha többe nem akarok elefántot SEM!!!! állatkertben látni. Szumatra, Szumatra

2012. február 19., vasárnap

Utazások Repülőszőnyegen Indonesia part 6 We gonna be a billioner

Még egy pér kép Baliról

Hajnali 5 óra. Csomagolás. Irány SUMATRA! Jelentkezem. :)

2012. február 17., péntek

Utazások Repülőszőnyegen Indonesia part 5 The island of dragons

Utazások repülőszőnyegen INDONESIA part5 from Erika Karolina Mate on Vimeo.

2012. február 16., csütörtök

Utazások Repülőszőnyegen Indonesia part 4 Sun & Mushroom


Utazások Repülőszőnyegen INDONESIA part4 from Erika Karolina Mate on Vimeo.

2012. február 15., szerda

Just a perfect day......


Az út Moniba lélegzet elállító, az én lélegzetem azonban attól áll el inkább, hogy 5-en nyomorgunk a kocsiban és büdös van meg meleg na meg a két belga öreglánynak be nem áll a szája és a belga english nem szép at all. Az út nem túl hosszú és pár óra múlva szerencsére megállunk végre Moniban, ami jelenleg egy kis porfészeknek tűnik a rizsföldek között. Jó jó a tavak faszák lesznek , de what else? Andi dönt szállás ügyben, mert ma nem vagyok túl jó paszban, kezd fájni a fejem is. Valószínűleg napszúrást kaphattam, mert estére már durván migrénem van, úgyhogy korán, este nyolckor egy demalgonnal, meg egy izomlazítóval kell kiütnöm magamat, mert fájdalomcsillapítóm na az nincs. Migrénnel együtt alszom el.
Ébresztő hajnali négykor, ugyanis indulni kell a tavakhoz, csakhogy szakad az eső, mintha dézsából öntenék, ez azonban most tényleg helytálló. Vissza az ágyba. Hat órakkor ébredünk, még mindig kegyetlenül lóg az eső lába, ráadásul kómás vagyok a tegnapi drogoktól. Délelőtt dolgozom egy kicsit, közben lecsúszik egy üveg arak, méghozzá ez nem rizsből készül, hanem pálmából, úgyhogy ez legalább iható.
Van két motoros fiúnk. Mikrofon frizurája van mind a kettőnek, és ez általánosan jellemző Monira. Mindenki Bob Marley szeretne lenni, amit most már lassan értünk is. Olyan egyszerű a szövege, hogy azonosulni tudnak vele. –no woman no cry......dont worry be happy,...welcome to my paradise....már én is tiszta reggie fun lettem. :)
Itt egyébként teljes sister and brodherhood van és hatalmas keresztek lógnak mindenki nyakában. Na szóval a két brada előállt a motorokkal, hogy elvigyenek minket egy hot springbe, ami történetesen egy rizsföld közepén van.  Minden amit a mikrofon fejük mögül látok, az lélegzet elállító. Szerények, nem sokat szólnak, de a forró vízbe bizony bemásznak mellénk.
Pont úgy néz ki a hely, ahonnak kígyók kúszhatnak elő a levelek és kövek alól, de ők azt mondják nincs kígyó, úgyhogy nincs. Egy kis bomba kinézetű speakerből zenét hallgatunk, reggiet mi mást és előkerül egy üveg arak is, amit szeretni ugyan még mindig nem tudunk, de legalább hatásos.
A víznek termál szaga van és az ajzatban lévő kövekket rendesen le bodyscrabozzuk egymást.
A fiúink annyira édesek, egyetlen ismerősöm sincs aki hidegvérrel állná, hogy a termál vizben dörzsöljük egymás  bőrét Andival, de ők olyan kis szégyenlős gyerekek. A hangulat a tetőfokon, a rízsföldön dolgozó parasztok is inkább minket bámulnak, ahogy énekelünk és táncolunk a talpalatnyi kígyótanyán a vízben :)
A gombázás óta csak aranypontokban gondolkodunk Andival. Ő kapot egy aranyalmát a szállás kiválasztásáért, én meg egy aranygombát, mert eszembe jut, hogy hátha most tiszta fent az idő, nézzük meg a tavakat most. Felmotorozunk  hát a hegyre, a motorosfiúmnak, akinek ma van a születésnapja, plusz valentin nap is van ugye, bedugom a fülébe az egyik fülhallgatómat és Bob Marley-re motorozunk felfelé a Flores jungle-ban. Jól sejtettem, az idő tiszta, ugyan a tavak nem három színben játszanak, „csak!“ Szar türkizkék az összes, viszont megint senki nincs rajtunk kívűl, és olyan szép az egész, hogy sikongatnom kell a gyönyörűségtől. Csinálunk pár szar fotót, ha már felkaptattunk ezekért a szar :) tavakért a hegyre aztán irány haza. Egy gyors zuhany után letelepszünk az étterembe, arakot iszunk, születésnapot ünnepelünk. Mi mindent ki lehet hozni egy esősen induló napból........

















Ha szeretsz engem, ezt olvasd el kérlek, mert nekem fontos :)


Ülök a tömött kocsiban, nyolc másik emberrel nyomorogva, Ende felé. Ahonnan visszarepülünk Labuanbakoba és elmondhatatlan boldogságot érzek. Azt is tudom, hogy miért. Nagyon egyszerű rá a magyarázat. Tele van a szívem szeretettel. Csordultig és mégis úgy tűnik, hogy minél inkább tele van, annál több fér még bele.
Csak az elmúlt 4 hét alatt annyi embert zártam örökre a szívembe, akik sosem elfeledhető perceket, órákat, napokat csempésztek a szívembe. Rene, akivel világokat váltottam meg egy egész éjszakán át, Raul és Alex, akik a magányomban öleltek, vettek magukhoz, Mark, akivel elmentem, a magam sem tudta hová egy napra, aki kétszer énekelte el nekem a Balimoon című számát és aki arra, hogy very nice to meet you, azt válaszolta, hogy very nice to meet you to „Erika“ és a nevem himnuszként hangzott a szájából, Bori, aki a gondomat viselte amikor megérkeztem, tanácsokat adott, akivel világokat lehet átbeszélni, vagy csak meginni egy sört, aki mindig hazavár Ubudban, ha elcsavargok és ez így lesz egy életen át...... a floresi fiúk, akikkel a legtökéletesebb napok egyikét éltük meg Andival egy esősnek indult reggel  után, és persze ő Andi, akivel újraszültük a barátságunkat és emberi szavakat csak nagy írok találnak az összhangra ami kettőnk között van.
És akkor még csak az ittenieket említettem. De a határtalan szeretem hazafelé is repül, anyukám, apukám, akik felneveltek és nevelnek és segítenek a mai napig, akik miatt biztonságban érzem magam a világ eme távoli szegletében is. Mert vannak gyökereim, hazám, barátaim, énem. A családom többi tagja J. Pityuék, akikeet határtalanul szeretek és el sem akarom  mondani, mennyi minden miatt, ezért most inkább csak Florest köszönöm meg nekik, a családom a műltból, akik ugyan kikerültek az életemből, de mindig szeretettel fogok gondolni rájuk, a volt férjem, akinek annyi mindet köszönhetek, többek között azt is, hogy itt vagyok, és ezt nem helyrajzilag  értem.
Fiúk és férfiak, akiket szerettem vagy szeretek és akik szerettek vagy szeretnek. Mindtől tanultam valamit és mindig azt amire éppen szükségem volt.
Zsani, aki csak csönben szeret és aki mindig mellettem állt megtántoríthatatlanul és most is részben neki köszönhetem, hogy gondtalanul itt lehetek,  a drága csajbandám, akinek egy része otthonról szemléli majd szeretettel, hogy a másik fele csatlakozik hozzánk holnapután és akiket nagyon nagyon szeretek, minden hibám és értékem ellenére. Emi, az újdonsült szomszédbarátnőm, akivel a közös Melrose places életünket csak  március végén kezdhetjük el, telve, remélhetőleg ezernyi közös élménnyel.....
Barátok, sorstársak, haverok, akik együtt voltak velem életem jó és jobb pillanataiban, mert nincs rossz, csak a tanulás és az előre haladás magam felé, befelé. És még megannyi más amik felé ezt a végtelen szeretet érzem. Füredi nyár, Földvári stégezés, fehérfröccsök, Imi esték a miniben, mykonosi éjszakák, a meleg otthon, a jóízű ételek és a sok apró dolog, amit otthon nincs időm észrevenni a nagy rohanásban és szorongásban.
A facebookos ismerősök akikm egy egy like-al még szebbé teszik a minden napjaimat.
És van még valaki akit nem szabad kihagynom, bár minden bizonnyal hagyok ki fontos embereket a mostani felsorolásból és ezért bocsánatot kérek előre, is, de ez most csak úgy szakad áramlik ki belőlem és nem gondolkodom, vagy kategorizálok,  SAJÁT MAGAMAT.
Mert így magamat is olyan végtelenül egyszerű szeretnem minden jómmal és jobbammal J.
Haladok a terveimmel és az alkotás öröme, a belső békém és a kifogyhatatlan szépség és szeretet tesz most ilyen boldoggá.
Ez, amit most leírtam nem várhatott estig, mert most érzem és hálás vagyok a pillanatnak, ne mis akarom konzerválni, csak kiadom, mert ki kell és ez az áldott pillanat, ami mindig velem lehetne, de nem vagyok annira nagy arc....egyenlőre. Ezért aztán itt nyomorogva az iphone-omba pötyögöm be a gondolataimat. Csak tudnám kinek köszönhetem mindezt......
Azt hiszem a szeretetnek!
Bárcsak ne felejteném ezt el SOHA!
Nem félek most kimondani, hogy köszönöm nektek és ki is mondom...
KÖSZÖNÖM

2012. február 12., vasárnap

Sárkányok között távol Afrikától

Hajnali 5 óra Flores tenger, koromfekete öböl Komodo partjainál.

Átható langyos csönd amit csak egy egy varjú károgása és a tenger aprócska távoli fodrai törnek meg, ahogy becsobognak a mangróve erdő gyökerei közé Az égbolton tízezrnyi csillag, a víz hátán pedig a hold meg meg csillanó fényei adnak csak némi világosságot a néma sötét éjszakának. Annyi csodálatos helyen jártam már, hogy ne mis szeretném az olyan sokszor elhangzott jelzőkkel illetni ezt a varázslatos pillanatot. Most itt vagyok és kész. A sűrű halvényzöld fűvel borított csipkés tetejű, dombos szigetek most koromfeketén ölelik körbe kicsiny lélekvesztőnket. Elsuhan felettem egy madár és hallom a szárnyai susogását. Egyáltalán nem nehéz itt ragadnom ebben a pillanatban, nem számít, hogy mi volt tegnap vagy, hogy mi lesz ma. Nem várom azt sem, hogy megvirradjon, felébredjenek a többiek, nem hallgatok zenét, csak a végtelen csönd apró zajai jutnak, hatolnak belém. Hallom, ahogy a saját tollam szántja a papírt. Végtelen békességet és nyugalmat érzek. A célomat, amiért jöttem, hogy változtassak az életemen, hogy újra olyan munkám legyen ami a hivatásom és amit szeretek csinálni, folyamatosan fókuszban tartom és eddig sikerült is azt az egyensúlyt megteremtenem, hogy jelen legyek, élvezzem az utunk örömeit, de a filmemmel is haladjak egyszerre. A rengeteg technikai nehézség ellenére a 4. Részen dolgozom és a negyedik hete vagyok kint. Pont ahogy terveztem.
Egyre jobban tetszik amit csinálok és boldogsággal tölt el az alkotás és a teremtés csodálatos energiája. Lassan rózsaszínné váli kaz ég alja keleten, hihetetlen milyen gyorsan üldözi el az éj sötétjét.
 Andival teljes összhangban vagyunk. Ha órákon át nem szólunk egymáshoz, akkor is tökéletes minden. A csendjeink összeérnek. Egyszer valamikor nagyon régen megbántott engem és én akkor sokak meglepetésére túl léptem rajta. Mostanáig azt hitem, hogy csak azért, mert nem akarok haragot cipelni az életem útján. A harag annak rossz, annak fáj, aki érzi. Aki haragot cipel, a saját életét keseríti meg. Ha az a régi érzés elrontotta volna ezt a barátságot sosem élném meg vele ezt a csodát, ami itt most kettőnkel történik. Sok időt hagytunk egymásnak és most egy új barátság születik meg itt Indonéziában.
Ez a jutalmam magamnak magamtól azért, mert nagylelkű voltam magamhoz. Köszönöm.

Hajnali 6 óra Flores tenger. Halványkék világosság. Jó reggelt Komodo!