2011. december 30., péntek

2011. december 21., szerda

2011. december 20., kedd

Indonézia video 2. rész

10000

Pont 10000 látogató! :) Nagyon köszönöm!

2011. december 19., hétfő

2011. december 13., kedd

Gondolkodó fázisban

Utazásunk 10 napján hazaértünk. Ubud az a hely, ahol négy napot maradtunk volna, de napról napra hosszabbítottuk meg és toltuk ki a tovább utazás dátumát, mert képtelenek voltunk elhagyni ezt a moha borította, eső áztatta, illatos, kedves, rizsteraszok között fekvő apró városkát. Ubud az a hely, ahol végül nyolc napot maradtunk. És Ubud az a hely, ahol kifogytak a betűk a naplómból. Ettől a pillanattól fogva mindannyiunkra olyan chillout hangulat köszöntött rá, hogy képtelenek voltunk írogatni. Ezért, hogy ezeket a napokat is összeszedjem valahogy, mélyen bele kell másznom az emlékeim bugyraiba. Meg fogom tenni. De a jelenlevőktől ezúton kérek elnézést a pontatlanságokért, történetek összefolyásáért. Mindent úgy fogok leírni, ahogy én emlékszem, de hogy ti is így emlékeztek....arra garanciát vállalni nem tudok.
Jön majd egy kis írói szabadság! Hamarosan jelentkezem. :)

2011. december 11., vasárnap

Mókás egy reptér ez

Denpasar Int. Airport este 10 óra. Münchenben esik, Párizsban fúj, itt meg 28 fok van, de az biztos, hogy az én frizurám szarabb mint a TAFT-os reklámhölgyé. Egy órája szálltunk fel Jogyaból, ami számomra a világ egyik legviccesebb reptere. Az egész kicsike, pedig a várost két millióan lakják. Fülledt Indonézia illat van mindenhol és a modernizálás minden jele nélkül is képesek működtetni ezt a légikikötőt. Az mondjuk megszokott ázsiai országokban, hogy az átvilágítás, hát hogy is mondjam, hagyna némi kivetnivalót, de az, hogy a boarding úgy tőrténik, hogy egy kis indonéz nénike a kezében egy tollal írt táblával, hogy "boarding LionAir 2042" körbesétál a székeken és földön fetrengő emberek között, azért ez már mulatságos. A fáradtabb, figyelmetlenebb utazó számára később megismétli a sétát egy "LAST CALL" táblácskával. Zseniális. Mivel odakint tombol a trópusi felhőszakadás, a gépre a kijáratnál osztogatott csíkos esernyővel lehet csak kijutni. Ebből körülbelül csak 50 darab állhat a város repterének a rendelkezésére és mivel mi az 52-55 - dik beszállók vagyunk, ezért aztán nekünk már nem jut a védőfelszerelésből. Teljesen felesleges is szaladni, mert ahogy kilépünk máris szarrá ázunk. Olyan mintha teljes menetfelszerelésben beállnánk a mostanában oly divatos "trópusi rainforest" zuhanyrózsa alá menő otthonunkban valahol 10000 kilométerre innen észak nyugatra.
A vasmadarat pedig 16 fokra légkondicionálják, így aztán szuper utunk van a csurom vizes cuccainkban. Olyan érzés, mintha kimosnánk a ruháinkat a mosógépben, de nem centrifugálnánk ki és így húznánk magunkra őket. Aztán pedig beülnék egy órára a hűtőbe.
Biztosan ismeritek azt az érzést ha máshonnan nem, akkor gyerekkorotokból, amikor kint cudar hideg van, de kirándulni kell. És miután kezed lábad elfagyott végre megérkeztek a turistaházba, ahol kandallóval fűtenek és benned végre szétárad a benti átható, jóleső meleg. Na ezt képzeljétek el csak pontosan fordítva.

Indonéziában egyébként repülni más okok miatt sem szeretek és ennek a legontosabbika az, hogy állandóan komoly ciklonokon kell keresztül repülni. Itt valószínűleg nem lenne légi közlekedés, ha előírás lenne a viharzónák elkerülése, mert körülbelül 20 kilométerenként változik az időjárás egy hatalmasat. A teljesen más légnyomású szakaszok között 100-200 akár még több métert is zuhan a gépmadár és nem csak függőlegesen, hanem oldalirányban is. Olyan, mintha szét akarna szakadni az egész vas teste apró kicsi darabokra. Nem olyan nagyon jó érzés.
Ezt most szerencsére túléltük, mert itt ülünk már a taxinkban, köhögcsélve követeljük az erkondisön kikapcsolását és egyébként is azonnal vigyen minket Ubudba.
Sofőrünk, aki nem érti miért akarunk 30 fokban ücsörögni, félénken kérdezgeti, hogy van e szállásfoglalásunk.

Hohó te kis buta Balinese cheater taxisofőr! csak nem minket akarsz behúzni valami jó kis turista csapdába?! Minket aki most jövünk Kalimantan-ról, hallottál már róla kis butus. Nézzétek már a kis cukikát, azt hiszi, hogy minket, gyakorlott utazókat ilyen kis trükkel meg tud szívatni? Na ahhoz azért hamarabb kell felkelnie!

Nekünk meg egy hamarabbi géppel kellett volna visszarepülnünk Jogyából, ugyanis Ubudban MINDEN! zárva van. De minden. Semmi jele annak, hogy itt emberek is élnek. Sorra keressük fel a Lonely-ből kiválasztott guest house-okat, de csak egy pár kóbor kutyával találkozunk.
Kénytelen kelletlen upgrade-eljük szállási szokásainkat, mert már a négy csillagos hotelekkel próbálkozunk, de a helyzet változatlan. Kis taxisunk ide oda hurcol minket már vagy egy órája. Szerencsére végül csak megtaláljuk a helyet ahol nyugovóra hajthatjuk végre a buksinkat. A bungalónk bár 70 dollár egy éjszakára, legalább tényleg baromi jól néz ki.
A taxisunkból végül csak előtör a csíting üzemmód, mert kétszer annyit próbál bezsebelni, mint amiben eredetileg megállapodtunk. Nem most jöttünk le a falvédőről, úgyhogy kap 15 dollárt extra mi meg húzunk végre aludni.

2011. december 7., szerda

Jogya INSTANT

Mert már este repülünk is vissza Balira. Hogy minden beleférjen a napunkba és hogy láthassuk esetlegesen (ha az időjárás kegyes hozzánk) a napfelkeltét, hajnali háromkor kelünk. Ez elég kemény, pláne ha számba vesszük, hogy mennyit is aludtunk az elmúlt három napban. Az álomhajon ugyebár kb hét órát, a Semarangi hotelben úgy hármat, most pedig legalább négy órát szundizhattam.Fáradt vagyok és kimerült, a szememről a csipát mint műszempillasort egyben lehet lehúzni.
Bevágódunk a kocsiba és röpke egy óra alatt meg is érkezünk Borobodurba, ahol az évek alatt semmi sem változott, még mindig sötét van hajnali fél 5-kor, a környék békés, csupán néhány buddhista meditáció zajlik a felkelő nap energiáinak jegyében. Sajnos pára van, így a sztúpát övező vulkánokat nem lehet tisztán látni, de a párán átszűrődő fényekben is csodálatos a trópusi növényzet között fekvő hatalmas mandala szerűen épített hatalmas szentély.

"Borobodur" (wikipedia)
Borobudur (eredeti neve valószínűleg a szanszkrit Vihara Buddha Ur, ami szabadfordításban annyit tesz: „a hegyen álló buddhista templom“) a világ legnagyobb buddhista épülete. Indonéziában található.
Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az ég és Föld szimbolikus összekapcsolásaként.

A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra. 34 méter a magassága, és becslések szerint mintegy 55 000 köbméter kőből áll. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi. A fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz a szellemi világ szimbóluma. A felső teraszokon sztúpák sorakoznak.
Minden sztúpa harang alakú és egy Buddha-szobrot rejt magában. Az egyes szobrok különböző kéztartása a buddhista tanítás különféle tanításait ábrázolja.

A komplexum tetején, a legfelső terasz közepén egy 15 m átmérőjű sztúpa helyezkedik el, amely a buddhizmus legfőbb céljának, a Nirvána, azaz a felszabadított szellem elérésének és az égnek a jelképe. Borobudur éppen egy olyan birodalom központja volt, amely India erőteljes befolyásának hatása alatt állt. Ezért további olyan gyönyörű épületeket találhatunk itt, mint például Prambanan impozáns létesítményei.

Az épület megalkotása mintegy 75 évig tarthatott. 200 évvel később a komplexumot elhagyták, és az őserdő vette birtokába. A napóleoni háborúk idején Jáva szigetét az angolok foglalták el. 1907-ben a hollandok kezdték felújítani az építményt. 1970 és 1980 között az UNESCO támogatásával további restauráció folyt.





Következő etap a mai turistás programunkban Prambanan megtekintése. Sajnos a 2006-os földrengés komoly károkat tett benne, de még így is lenyűgöző. Alig kószál pár ember a romok területén így még királyabb az egész. A nap jócskán fent jár már az égen, pokoli meleg van, úgyhogy hamar elérkezik az a pont, amikor már csak a Spa-ra és a 4 órás pihentető kényeztetésre tudunk gondolni.



Rengeteget lehetne Jáváról írni, de mivel egy napba bele kellett szorítani a látnivalókat, így ez most itt inkább szervezett utazásnak tűnik és bár mi nagyon jól érezzük magunkat, valójában már alig várjuk, hogy visszaérjünk Balira. Az elmúlt egy hétben hatalmas távolságokat jártunk be, voltak mélypontok és katarzisok, de most már szeretnénk egy kicsit megpihenni és erre most Ubud tűnik a legmegfelelőbbnek. Este tízkor búcsúzunk Jáva szigetétől és repülünk végre vissza Denpasarba.

2011. december 5., hétfő

Java eszencia

No kérem szépen, jelentem itten vagyok, helyreállt a rend idebent. Mondhatnám, hogy szép az idő, de hát nem az, viszont kit érdekel, amikor végre visszatért az életerőm, van kedvem élni, dolgozni és 24 órából 23-ban nem rágom magamat feleslegesen hülyeségekkel. Ráadásul alig több mint egy hónap múlva ismét Indonéziából jelentkezem, méghozzá terveim szerint hetente, rendhagyóan egy videó Bloggal.

Hát akkor ottan tartottunk, hogy luxus hajókázásunk után végre hófehér paplan közé bújhattunk, ami csodálatos volt, csak nagyon nagyon rövid. Én ugyanis fél nyolckor arra ébredek fel, hogy varjúk vájják a hasamat és konkrétan az éhenhalás szélén vagyok. Az Andi már sehol, ezek szerint ő még kevésbé bírta és már lement reggelizni.
Egy alapos zuhany (jóból sosem elég) után futok is le hozzá, illetve hozzájuk, mert már mind lent falnak. Hurrá hurrá vége az éhínségnek. Ennyit Semarangról, gyorsan fogunk egy taxit és már süvítünk is délnek Yogjakartába. Annyit tudnék erről a városról elmondani, hogy nagyon közel fekszik két igazi világ örökséghez, a Boroboduri kősztúpához és a Prambanan hindu templomokhoz. Van ezen kívül még egy csodálatos spa, ahol 2006-ban már jártam, viszont sem a nevét, sem pedig a hollétét nem tudom, így csak abban tudok reménykedni, hogy a Hotel Bifa-s személyzet talán tudja, hogy hova szállítottak minket négy éve. Beígértem a csajoknak ugyanis egy teljes body refreshing kezelést, amit ha nem kapnak meg, szerintem meglincselnek.
Miközben csurgunk (azt jelenti nagyon lassan haladunk) lefelé, alkalmunk nyílik az éppen kitörőben lévő Merapi vulkán köpködő kráterében gyönyörködni.
Hotel Bifa. Gyönyörű tradicionális butique hotel, nem változott semmi, illetve igen, mert egy teljes komplett különálló épület eltűnt, erre azonban rajtam kívül senki sem emlékszik. Kicsit zavarban vagyok, mert fényképem is van róla, de hát ha ők mondják, hogy nem volt ott semmi, akkor egész biztosan én emlékszem rosszul. :)
Fél órás telefonálgatás után nagyjából sejtik, hogy melyik spa-ról lehet szó, sőt az egyik recepciós lány konkrétan emlékszik, hogy a jogya garden spa-ban voltunk akkor nagyon régen. Érdekes, hogy erre emlékszik, de arra nem hogy egy kétemeletes bungalót lebontottak volna.... na mindegy, ideje napirendre térnem efölött.
Taxit sem kell hívnunk, mert amíg itt vagyunk, a hotel egyik autója sofőrrel áll a rendelkezésünkre. Ez sem változott!
Szerencsére a Spa sem, valamint az árai sem. 25 dollárért a következő szolgáltatásra lehet befizetni.
- infraszauna
- fahéjjas narancsos lábmosás
- teljes testradír
- másfél órás kényeztető masszás (azonnal most akarom)
- 25 perc kókuszolajos jakuzzi
Insgesamte 3,5 óra. Ez mindenkinek annyira tetszik, hogy holnapra be is jelentkezünk egy duplázásra, hiszen ránk fér.
Délután édes semmit tevés (na ilyet még nem csináltunk) finom vacsora és hideg sör.
Korán megyünk aludni, mert holnap hajnali háromkor van az ébresztés, ugyanis megyünk Borobodurba napfelkeltét nézni.