A csucson kell abbahagyni!

A korona ekkove, Ladakh
Megdobbento es gyomorszorito az utunk Delhibol Lehbe, Ladakh fovarosaba. Az ablakra tapadva bamulom a vegestelenbe nyulo oriasokat, alig par szaz meterrel alattam. Lentebb, mintha tejszinbeburkolozna a taj, csak nehany hegycsucs meredezik ki a hatalmas tuparnabol.
O te jo eg! Ide fogunk leszallni??????????????????????????
A torkomban dobog a szivem, ahogy leereszkedunk a volgybe es mire eszbe kapok mar landolunk is a 3505 meterrrel a tengerszint feletti platon. Elall a lelegzetunk amikor a gepbol kiszallunk. Nem csak a ritka es hideg levego miatt, hanem taj nyugoz le vegtelenul minket, korbe amerre csak ellatunk havas hegycsucsok es......igen pont ahogy igertek, kristalytiszta szaraz napsutes. (persze, hogy egy konnycsepp is kicsordul)

Hihetetlen, de minden tiszta es rendezett, az egesz taj olyan egyseges a szemnek gyonyoruseges kepet mutat.
Bar rendesen be vagyunk aklimatizalodva, megis par oran belul megerzem a magas ritka levego hatasait. Azt mondjak, hogy itt azert erzem jobban mert sivatagi csont szaraz a levego. Mindharman rendesen legszomjal kuzkodunk es egy kicsit nyomott is vagyok az elso napunkon Lehben.
A varos imadnivalo(an kicsi) hegyi varoska bazarokkal, tobbnyire tibeti es kashmiri uzletekkel, kolostorral a kozeli hegy tetejen, es megannyi utazasi irodaval akik mind turazni csabitanak.
Persze mi hallgatunk a hivo szora, pedig a Langtang ota szinte semmit nem is pihentunk, de ki nem hagynank a turazast ezen hihetetlenul gyonyoruseges helyen. Na itt aztan "in to the wild" bele a vadonba! Nincsenek kis vendeghazak, sem pedig teahazak ahol megszallni lehetne. Szervezetten tudunk menni, mert gondoskodni kell elelemrol, satrakrol es matracokrol.
Egy vezetovel, egy szakaccsal, valamint ot ponival es gazdajukkal indulunk neki a 6 napos Markha volgy elnevezesu turanak. Mar a kiindulasi pont 3500 meteren es innen csak felfele visz az ut. Ez Manang magassaganak felelne meg az Annapurnan, ahonnan mar igen megeroltetove valik a gyaloglas a ritka levegoben.
Hihetetlen, de csak egy oracskat kell autoznunk a kiindulasi pontunkhoz, de mar ot percel Leh elhagyasa utan a nagy Himalajai semmiben talaljuk magunkat. Sose ilyen kek eget meg nem lattam es a hofeher hegycsucsuk egeszen biztosan kiszurjak neha a kifeszitett melykek vasznat.
A volgyben turkizkeken csordogal az Indus folyo, partjat zoldello erdok szegelyezik, korulotte meg mindenfele ezer szinben pompazo sivatagi koves es homokos taj. Unalomig emlegetett elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru jelzok kavarognak a szivemben, de leirni mar olyan nevetseges.

Mire a taborhelyunkre erunk mar all a “kantinsatrunk” es forro teaval varnak minket. Meg melegen sut a nap, de mi mar aggodunk, na persze kulonoskeppen Andi, hogy szetfagyunk az ejjel, ezert bekeszitjuk az extra halozsakokat is a satorba, nehogy este kelljen a sotet fagyban szarakodni. Meg folkapaszkodunk egy kozeli hegyoldalra, bar eleg bamban a lehetetlen meredek omlo koves oldalt valasztjuk, mintha elment volna a maradek eszunk. :-) Feluton feladjuk, de a neheze csak ezutan kovetkezik, mert le is kell maszni ugyebar. Mivel Andi botok nelkul jott fel, o effektive sziklamaszasban van, a Krisznek kell sehiteni valahogy a botot eljuttatni hozza.

Mire leerunk mar kesz a vacsorank es nincs is mas dolgunk mint alukalni. Ez ugyebar nem tul bonyolult dolog altalaban. De itt es most az! Az Annapurnan soha egyszer sem panaszkodtam es tenyleg nem is voltak tuneteim, de most egyszeruen nem megy az alvas. Pedig csak 3900-on vagyunk!!!!!!!!! A szaraz levegotol (mar bocsanat) beszarad a takony az orromba es egyszeruen semmi levegot nem kapok, meg hat amugy sem nagyon van, a halozsakom pedig olyan szuk, hogy csak vigyazzallasban tudok(nek) aludni. Mint a kotozott sonka fekszem a jeghideg satorban es meg ahhoz is a Malacot kell felebresztenem (remsegesen mely almaibol), hogy kiszabaditson a kotelekeimbol, hogy kimehessek (5 szor az ejszaka folyaman) pisilni. Remek nem?Ossze vissza vergodom, neha fel kell ulnom, hogy levegot kapjak es a lelki szemeim elott a holnapi 1000 meteres szintemelkedes es az azutan kovetkezo 1600 meteres ereszkedes lebeg. Tisztara Thorung La Muktinath, csak ugy viccbol a masodik napon! Vegre reggel lesz es miutan beszipkazom az anyutol megmaradt rettenetes izu energia zselet, mar indulok is felfe, nincs mit tenni at kell kelni!

Alig hiheto ket es fel ora alatt felerek, szemben a Thorung La-s 5 oraval, nem is nagyon tudom mivel magyarazni. De fent vagyok es ez a lenyeg, na meg a kilatas, mert az egyszeruen elkepeszto. Olyan messzesegekig ellatunk ameddig meg soha, legfeljebb csak repulorol. Ladakhban nincsenek het es nyolcezres oriasok, "csak" hatezresek, igy semmi sem allja a pillantas utjat. Lenyugozo szepseg!Jo masfel orat toltunk fent, meg ket kis csucsra is felkapaszkodunk, Gyatso, a vezetonk, mar a kefet ragja, o szeretne mindig mihamarabb a camp-ben lenni, mi meg nem. Mindehol megallunk, huzzuk az idot ameddig csak lehet, hogy ne kettore erjunk a taborhelyre. Ot orat megyunk lefele es fajnak a terdeim es a bokam is, az az igazsag, hogy lehet, hogy tenyleg egy rendes bakancsban kellett volna jonnom, de hat ki a fene gondolta, hogy ennyit fogunk trekkelni.

A kovetkezo ket napon a Zanskar folyo megret kovetjuk, szamtalanszor kelunk at a sebes es JEGHIDEG terdig ero folyon. Komolyan, olyan mintha furesszel vagnak le a labam. Jo sokat is kell menni, negy ora elott sosem erunk a taborba. "Elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru " tajakon es volgyeken haladunk keresztul, es mire elerunk a satrunkhoz mar mozdulni sem tudunk. A fuben fekszunk amig csak sut a nap es elvezzuk a gyorsan tovaillano nap meleget. Nehanyszor gyerekek jonnek az allami iskolabol adomanyt gyujteni, Dalai lama fenykepe log a kis nyakukban es sok boldog percet szereznek nekunk ahogy cserzett kis arcukat bamuljuk. Minden csokit es cukorkat elosztogatunk es persze adakozunk az iskolanak mert ez most igy esik jol, egyertelmu es boldogga tesz minket.

A hatterben tibeti zenet hallgatunk es ahogy hosszu percekig bamulnak rank a kis arcok tisztara olyan mint a "Faces of the planet" a travel chanelen. Megdobbento erzes ahogy kitagul egy pillanat az eletunkben.

A folyo volgyeben a taborainkat tobbnyire egy kis falu (ket haz es egy gompa) kozeleben verik fel nekunk, csak hogy a delutani napfurdot egy a vilagtol elzart monostor labanal tehessuk meg.

Aram egyebkent sehol nincs, mint ahogy mas luxus sem, peldaul zuhany. Egy darab emeleti budi, olyasmi mint nalunk a kerti, csak nincs uloke, hanem egy luk van a foldon es oda kell izelni. Ha felallunk akkor melltol felfele kilatszunk, a lenti szinten pedig be lehet menni a trugyihoz, ha valakinek ugy tetszik. :-) A tusolast alltalaban nedves torlokendovel vagy a jeges folyoban furdessel oldjuk meg. Az utobbihoz nagyon kell sutnie a napnak es meg ugy is egy emlekezetes kaland. Amikor megmosom a hajam es e tevekenyseg kozben beledugom a fejem a folyoba, olyan mintha meglekelnek a koponyamat. Farkas uvoltessel tartom bent par masodpercig, szerintem minden agysejtem (mar ami meg maradt :-) kimozdul egyulto helyebol. Gyors szappanozas es meg ketszer a rettenetes oblites. mire vegzek az egesszel meg a fejem is belefajdul a hidegbe.

Viszon tiszta vagyok ujabb harom napra! :-)

Masnap ujra indul a komoly moka, vege a meleg delutanoknak ahogy felfele vesszuk az iranyt a masodik, 5100 meteres hago fele. Ugy dontunk Himalungban alszunk meg 4400 meteren, ami eleg horrornak tunik, de igy hatalmas eselyunk van arra, hogy csodas idoben keljunk majd at a hagon.

Himalung egy hazak nelkuli falu egy 4400 meteren fekvo fensikon. Nyaranta allitolag felkoltoznek csaladok, de fogalmam sincs hogy hova. Ezenkivul nyar van es nincs itt senki. Szurke gomolygo felhos idoben fogyasztjuk el korai vacsorankat es forro vizes palackjainkal bevackoljuk magunkat halozsakjainkba. Nem reszletezem az ejszakat. Az elsonel valamivel jobb, de meg mindig remes, fazos, legszomjal kuzkodos. Kora hajnalban egy gyors reggeli es mi mar indulunk is a hago fele. Nem varunk senkire, halad mindenki a maga tempojaban. Sporoltam az Ipodommal, hogy mara maradjon zenem, es ahogyan a samsara felvisz, a kiralyno szepen lesegit a hegy tetejerol. Fent boduletes (na asszem ezt meg nem hasznaltam) a kilatas. Immaron harmadszor emelkedunk 5000 fole, hat normalisak vagyunk? :0)

A tuloldali ereszkedes ma valahogy konyebben megy, de az is lehet hogy a beigert sor beszerzesi lehetoseg villanyoz fel ennyire :)

Este vegre ismet meleg fuves taborunk van. Sor, Rum, enek es tanc. Unnepelunk. Unnepeljuk, hogy megcsinaltuk ezt az egyebkent nem annyira egyszeru turat es egy kicsit talan azt is, hogy haza megyunk. Mindanyian szivesen gondolunk arra, hogy ujra lathatjuk a csaladunkat es baratainkat akik annyiszor, de annyiszor itt voltak velunk neman a szivunkben. mar izzitom a hasamat a hazai finomsagokra, jo borokra es mezes palinkakra. Nem tudom, hogy fogok tudni e meselni. Lehet, hogy csak hetek es honapok soran fognak feltorni az elmenyeim, hiszen mit is valaszolhatnek arra az altalanos kerdesre, hogy "Na milyen volt meselj!" Ot honap az eletunkbol es nem nyaraltunk, itt eltunk! orulok, hogy probaltam vegig irni a blogot, nem csak magam miatt, hanem azert is, mert ti akiket kedvelek, szeretek es akik vegig kovettetek az esemenyeket, itt voltatok velem es ha majd meselni akarok, nem januar 16.-an kell kezdenem azzal, hogy leszalt a repulogep.

Goa, Kerala, Karnataka, Rajahstan, Punjub, Himachal pradesh, Uttaranchal, Uttar Pradesh, Nepal es Ladakh utan par napon belul hazaterunk. Veget er a nagy kaland, (neha tenyleg kalandos volt)amire egy evet keszultunk es amiben orokke ugy ereztem, hogy sosem er majd veget. Es megis. De azt megint megtanultam, hogy ennek a vege egyben egy uj dolog kezdetet is jelenti es ha valamit nagyon akarunk majd, ugyis sikerulni fog! Nepal es ladakh orokre a szivembe veste magat es mire harmat alszunk majd itt (illetve ott) leszunk megint es azon kapom majd magam, hogy az Everest Base camp fele cammogok az oroke igezo orias isteneim kozott.