Itt ulok Lehben egy internet kavezoban es azon gondolkozom, mit is irhatnek meg. Meg nem fogom fel az elmulast, meg barmerre is nezek korul hofodte csucsok olelnek korbe. Fajo szivvel hagyom majd magam mogott a Himalajat. Tobbet adott es jobban magahoz olelt mint gondoltam volna.
Minharman kulon utunkat jarjuk. Andi a szobajaban, en it, s mindharmunk kozul a Chris a legbatrabban meg felmaszott a Leh folotti Monostorba, hogy szembenezzen a tenyekkel. Nekem is fel kellett volna mennem! Csak most ez megis valahogy egyszerubb nekem igy, mert meg nem engedem el, nem vagyok ra kepes, vagy talan en eppen itt es most igy teszem meg.
Senki felre ne ertsen, mar alig varom, hogy hazaerjek es egy kicsit ne tortenjen velem semmi. Csurig vagyok az elmenyekkel es egyre nehezebb az uj dolgokat befogadnom. Alig varom, hogy mindenkit magamhoz olelhessek, akiknek a hianya mar minden nappal egyre surgetobben eg bennem.
Megis! Meg annak a tudataban is szomoru a szivem, hogy bar tudom minden bizonnyal visszajovok, most itt kell hagynom ezt a szamomra oly kedves vilagot. Honapok ota semmit sem tudok a vilagrol, politikarol, tragikus vagy vidam esemenyekrol. Izolaltan magamban elek es ez nagyon boldogga es kiegyensulyozotta tesz. Hosszu ido ota nem duborognek bennem rossz erzesek, amik sajnos otthon oly altalanosak a mindennapokban. En remelem, hogy haza tudok vinni egy mely es oszinte mosolyt es sikerul majd hosszu ideig megoriznem magamban. Sosem szeretnem elfelejteni a tibeti szarmazasu poni lovas emberunk orok mosolyat, a sugazast ami belole minden szereny es egyszeru elete ellenere aradt.
Szamomra az o arca az amulet, a "face of the planet" SOSEM FOGOM ELFELEJTENI!
Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe. Mindenkinek koszonom aki segitett nekunk es megteremtette a lehetoseget es hatteret, hogy kiszabadulhattunk a magyar "samsarabol"
Bucsuzom most ettol a vilagtol, Indiatol, Nepaltol es Ladhaktol, de nem orokre!
Vegul is csak felertunk a vilag tetejere!
Minharman kulon utunkat jarjuk. Andi a szobajaban, en it, s mindharmunk kozul a Chris a legbatrabban meg felmaszott a Leh folotti Monostorba, hogy szembenezzen a tenyekkel. Nekem is fel kellett volna mennem! Csak most ez megis valahogy egyszerubb nekem igy, mert meg nem engedem el, nem vagyok ra kepes, vagy talan en eppen itt es most igy teszem meg.
Senki felre ne ertsen, mar alig varom, hogy hazaerjek es egy kicsit ne tortenjen velem semmi. Csurig vagyok az elmenyekkel es egyre nehezebb az uj dolgokat befogadnom. Alig varom, hogy mindenkit magamhoz olelhessek, akiknek a hianya mar minden nappal egyre surgetobben eg bennem.
Megis! Meg annak a tudataban is szomoru a szivem, hogy bar tudom minden bizonnyal visszajovok, most itt kell hagynom ezt a szamomra oly kedves vilagot. Honapok ota semmit sem tudok a vilagrol, politikarol, tragikus vagy vidam esemenyekrol. Izolaltan magamban elek es ez nagyon boldogga es kiegyensulyozotta tesz. Hosszu ido ota nem duborognek bennem rossz erzesek, amik sajnos otthon oly altalanosak a mindennapokban. En remelem, hogy haza tudok vinni egy mely es oszinte mosolyt es sikerul majd hosszu ideig megoriznem magamban. Sosem szeretnem elfelejteni a tibeti szarmazasu poni lovas emberunk orok mosolyat, a sugazast ami belole minden szereny es egyszeru elete ellenere aradt.
Szamomra az o arca az amulet, a "face of the planet" SOSEM FOGOM ELFELEJTENI!
Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe. Mindenkinek koszonom aki segitett nekunk es megteremtette a lehetoseget es hatteret, hogy kiszabadulhattunk a magyar "samsarabol"
Bucsuzom most ettol a vilagtol, Indiatol, Nepaltol es Ladhaktol, de nem orokre!
Vegul is csak felertunk a vilag tetejere!
6 megjegyzés:
Igen mi is köszönjük NEKTEK ezt az öt hónapot hiszen egy kicsit mi is részesei voltunk ennek az egésznek a fantasztikus beszámolóitok révén.Reméljük mi is tudunk majd valamit adni itthon, hogy ne vesszenek ki belőletek ezek a tiszta érzések. Igen felértetek a csúcsra! Hát akkor....ÚJ KALANDOKRA FEL!!!!
Jajj, már megint csorog a könnyem!!! Örülök, hogy részese lehettem az álmod megvalósulásának!!!!
Írtóra várlak ám!!!!!!!!!!
Szia Era!
Álmodból valóság lett és a jelenből most kivételesen táplálkozik a múlt.
Ami ma van az holnap már a múltnak számít!
Örülök,hogy szerencsésen hazaértetek és minden rendben!
Évi :)
Kedves Era! Kérlek, ha időd engedi, nézz be a blogomba! Kaptál tőlem egy díjat, mert csodállak érte, hogy volt merszed elmenni, és nagyon élveztem az élménybeszámolóidat!
Szia, azt szeretném mondani ,hogy csodálatosak a képek amiket kitettél és a hozzájuk írt szöveg is. És még annyit szeretnék mondani ,hogy.:
"Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok - amikor eláll a lélegzeted."
Nos, az én könnyem is csorgott eleget.
Megjegyzés küldése