Február 12.-e szombat van. Soha véget nem érő 24 órás repülés, átszállások után végre itt fekszem a napágyamon kuta beachen, Indonéziában. Bámulom az óceánt, a hatalmas hullámokat és hálát adok az univerzumnak, hogy gyógyuló félben vagyok. Végre én vagyok itt. Nem pedig egy elmúlt lélek halvány árnyéka.
Tegnap este a reptérről kilépve végre megcsapta az orrunkat a párás és fülledt trópusi este. Most járok én is előszöt balin, furcsa is volt megérkezni egy olyan szigetre, ahol még egyikünk sem járt soha. A látvány, a meleg, a szagok és az emberek..... minden olyan ismerős és mégis nagyon más. Bali még nem a miénk. ettől függetlenül minden olyan baromira egyszerű és ezt imádom én annyira ázsiában. Kicsit tesze tosza módon próbálunk a taxira megalkudni, de fáradtak vagyunk és még egy kicsit idegen is minden. Azért a végén csak megalkudunk fejenként 700 forintnyi, de egy halom nullát tartalmazó indonéz rúpiában és már visz is a taxi legián, kuta beach felé.
Indonéziában a hőmérőnek csak 26 és 31 fok között van értelme. Ennél nincs hidegebb, se melegebb, se földön, se vízben, sem levegőben. Állati jó! Most éppen elvileg esős évszak van, nappal 30 éjjel 28 fok van, a tenger pedig, jaj istenem de jól hangzik, 29 fokos. Az első szállásunk abszolút tűrhető. Viszonylag tiszta és egy csodálatos trópusi kertben van. Még medencénk is van, bár a színe hááát elég gyanús. Azt mondják az okosok, hogy a sok esőzéstől ilyen opálos és akkor még szépen fogalmaztam. :)
Rohadt nehezen áll rá az agyunk a milliós számolásra. Őrület, hogy minden százezrekbe és milliókba kerül. Töketlenkedünk, hogy kitart e a pénzünk, de ha minden agysejtünket megtornáztatva kiszámoljuk, hogy mennyibe került az első vacsoránk, kiderül, hogy 800 forint. LOL!
Hajnali kettőkor kell otthoni idő szerint felkelnünk. Nem könnyű. Vonszoljuk magunkat a szoba egyik sarkából a másikba mint valami kemotoxos légy.
-Minek kelünk fel ilyen korán?
-Hogy átálljunk drágám. megyünk reggelizni.
- Hülye vagy te, ki a szar akar hajnali kettőkor reggelizni?
Reggeli után, jó szokás szerint irány a beach, barnuljunk. Árnyékba húzódunk és jól bealszunk mind. Csak gratulálni tudok magunknak, egyszerűen szavak nincsenek rá, hogy milyen szinten égünk szarrá. Lüktetve őrjöng a bőröm. Felvásárlunk minden aloe veras krémet a gógyszertárban, de semmi sem használ, én speciel aludni sem tudok annyira fáj.
Másnap reggel irányba vesszük a Tanah Lot templomot. Ez az egyik leghíresebb Balin, a tenger közepén egy sziklára épült a szentély. bemenni ugyan nem lehet, de varázslatosan szép ahogy a vad óceán hullámai nyaldossák.Hosszú nadrágban, pulóverben és kendőben is éget a nap tovább. Gondolatainkaban fel fel merül, hogy hurrá, holnap 20 kilós hátizsákot kell a hátunkra venni.
Délután, amíg a többiek alszanak, a saját felelőségemre elmegyek MOTOROS TAXIVAL :) a helyi szupermárketbe és veszek két üveg rumot és gint. Majdnem egy hét vár ránk borneon, ahol alkohol nincs, én meg gyanítom, hogy szükségünk az lesz rá.
Tegnap este a reptérről kilépve végre megcsapta az orrunkat a párás és fülledt trópusi este. Most járok én is előszöt balin, furcsa is volt megérkezni egy olyan szigetre, ahol még egyikünk sem járt soha. A látvány, a meleg, a szagok és az emberek..... minden olyan ismerős és mégis nagyon más. Bali még nem a miénk. ettől függetlenül minden olyan baromira egyszerű és ezt imádom én annyira ázsiában. Kicsit tesze tosza módon próbálunk a taxira megalkudni, de fáradtak vagyunk és még egy kicsit idegen is minden. Azért a végén csak megalkudunk fejenként 700 forintnyi, de egy halom nullát tartalmazó indonéz rúpiában és már visz is a taxi legián, kuta beach felé.
Indonéziában a hőmérőnek csak 26 és 31 fok között van értelme. Ennél nincs hidegebb, se melegebb, se földön, se vízben, sem levegőben. Állati jó! Most éppen elvileg esős évszak van, nappal 30 éjjel 28 fok van, a tenger pedig, jaj istenem de jól hangzik, 29 fokos. Az első szállásunk abszolút tűrhető. Viszonylag tiszta és egy csodálatos trópusi kertben van. Még medencénk is van, bár a színe hááát elég gyanús. Azt mondják az okosok, hogy a sok esőzéstől ilyen opálos és akkor még szépen fogalmaztam. :)
Nem fogok hazudni......ez kurva hosszú
A fele cucc elég lett volna
Bali virágai
Rohadt nehezen áll rá az agyunk a milliós számolásra. Őrület, hogy minden százezrekbe és milliókba kerül. Töketlenkedünk, hogy kitart e a pénzünk, de ha minden agysejtünket megtornáztatva kiszámoljuk, hogy mennyibe került az első vacsoránk, kiderül, hogy 800 forint. LOL!
-Minek kelünk fel ilyen korán?
-Hogy átálljunk drágám. megyünk reggelizni.
- Hülye vagy te, ki a szar akar hajnali kettőkor reggelizni?
Reggeli után, jó szokás szerint irány a beach, barnuljunk. Árnyékba húzódunk és jól bealszunk mind. Csak gratulálni tudok magunknak, egyszerűen szavak nincsenek rá, hogy milyen szinten égünk szarrá. Lüktetve őrjöng a bőröm. Felvásárlunk minden aloe veras krémet a gógyszertárban, de semmi sem használ, én speciel aludni sem tudok annyira fáj.
Másnap reggel irányba vesszük a Tanah Lot templomot. Ez az egyik leghíresebb Balin, a tenger közepén egy sziklára épült a szentély. bemenni ugyan nem lehet, de varázslatosan szép ahogy a vad óceán hullámai nyaldossák.Hosszú nadrágban, pulóverben és kendőben is éget a nap tovább. Gondolatainkaban fel fel merül, hogy hurrá, holnap 20 kilós hátizsákot kell a hátunkra venni.
Délután, amíg a többiek alszanak, a saját felelőségemre elmegyek MOTOROS TAXIVAL :) a helyi szupermárketbe és veszek két üveg rumot és gint. Majdnem egy hét vár ránk borneon, ahol alkohol nincs, én meg gyanítom, hogy szükségünk az lesz rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése