A jövőben terveimhez hozzátartozik, hogy végre publikáljam a februári utunkat is, melyet akkor szorgalmasan jegyzeteltem. Na persze csak addig amíg el nem jött a nagy Kánaán. Akkor aztán olyan mértékű zen állapotba kerültem, hogy tojtam elővenni kis naplómat. Hipp hopp kettőt hármat aludtunk, lassan november, úgyhogy adom a sztorit.
Nagyon sok minden változott, mióta elkezdtem ezt az utazós blogocskát. Az az érdekes, hogy ha visszaolvasok az utolsó Indiai bejegyzésembe, most azt kell, hogy lássam, hogy a legbelsőbb lelkemben pontosan tudtam mi vár rám. Elég ilyesztő.
"Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe."
Nagy szám volt amikor azt mondtam, hogy állok elébe, ha tudtam volna hogy mi vár rám, az biztos, hogy a holdig szaladok. De megtörtént minden, aminek meg kellett történnie. Sokat kaptam és keményet de végre fel kellett ébrednem és felnőni néha nagyon fáj. Kiderült rólam, hogy nagyon erős vagyok és becsületesen állok helyt az emberi kapcsolataimban és én erre nagyon büszke vagyok.
Elsírtam amit el kellett, elfájtam amit muszáj volt, de minden nap, még a legrosszabb napokon is tudtam örülni az új életemnek. valahányszor rám tört a veszteség érzése és az önsajnálat, körbenéztem és olyan igaz barátokat láttam magam körül, akik sehol sem lennének ha nem így alakult volna.
Nem a férjemmel utazgatom már, mert elváltam. :)Nem vagyok egyedül. (:
De megadta az univerzum azokat a komoly fajsúlyú embereket, akikkel egyszerű és nagyszerű minden közösen eltöltött perc legyünk bár itthon, vagy bárhol a nagyvilágban.
Megmutattam nekik milyen Perty módra, hátizsákkal, kalandokat keresve alámerülni távoli kultúrákban és hatalmas szerencsémre beleszerettek ebbe a fajta utazásba. Hát én azt hiszem, hogy a barátok tekintetében többet, jobbat nem kérhettem volna. A régi, nagyon szeretett barátaim mellé kaptam újakat, akikkel egy kicsit sorsközösségben is vagyunk, mert többé kevésbé mindenki egyedülálló. Mivel senkinek nem tartozunk elszámolással, akkor és oda utazunk, ahová és amikor kedvünk van. És persze pénzünk. De azt mindig megoldjuk valahogy. Thanks good!
Februárban úgy kevertem kavartam a lapokat, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy magasan a felhők felett repülünk indonéziába.
Nagyon sok minden változott, mióta elkezdtem ezt az utazós blogocskát. Az az érdekes, hogy ha visszaolvasok az utolsó Indiai bejegyzésembe, most azt kell, hogy lássam, hogy a legbelsőbb lelkemben pontosan tudtam mi vár rám. Elég ilyesztő.
"Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe."
Nagy szám volt amikor azt mondtam, hogy állok elébe, ha tudtam volna hogy mi vár rám, az biztos, hogy a holdig szaladok. De megtörtént minden, aminek meg kellett történnie. Sokat kaptam és keményet de végre fel kellett ébrednem és felnőni néha nagyon fáj. Kiderült rólam, hogy nagyon erős vagyok és becsületesen állok helyt az emberi kapcsolataimban és én erre nagyon büszke vagyok.
Elsírtam amit el kellett, elfájtam amit muszáj volt, de minden nap, még a legrosszabb napokon is tudtam örülni az új életemnek. valahányszor rám tört a veszteség érzése és az önsajnálat, körbenéztem és olyan igaz barátokat láttam magam körül, akik sehol sem lennének ha nem így alakult volna.
Nem a férjemmel utazgatom már, mert elváltam. :)Nem vagyok egyedül. (:
De megadta az univerzum azokat a komoly fajsúlyú embereket, akikkel egyszerű és nagyszerű minden közösen eltöltött perc legyünk bár itthon, vagy bárhol a nagyvilágban.
Megmutattam nekik milyen Perty módra, hátizsákkal, kalandokat keresve alámerülni távoli kultúrákban és hatalmas szerencsémre beleszerettek ebbe a fajta utazásba. Hát én azt hiszem, hogy a barátok tekintetében többet, jobbat nem kérhettem volna. A régi, nagyon szeretett barátaim mellé kaptam újakat, akikkel egy kicsit sorsközösségben is vagyunk, mert többé kevésbé mindenki egyedülálló. Mivel senkinek nem tartozunk elszámolással, akkor és oda utazunk, ahová és amikor kedvünk van. És persze pénzünk. De azt mindig megoldjuk valahogy. Thanks good!
Februárban úgy kevertem kavartam a lapokat, hogy egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy magasan a felhők felett repülünk indonéziába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése