Szokásos reggel hat órás ébredés, itt ülök a teraszomon, csendesen esik az eső és lassan, de nagyon lassan töltődik fel filmem első része. Ha az indonéz istenek és a youtube is úgy akarja 5-6 óra múlva be is tudom végre linkelni.
Kérlek engedjétek meg, hogy pár szóban elmondjam, miről is van szó.
Az, hogy imádok utazni és elég ügyesen is csinálom, azok előtt akik rendszeresen olvasnak nem titok. Az utóbbi években minden alkalommal készítettem is videót, de ezek többnyire a saját és barátaim szórakoztatására készültek. Most azonban változtatni szeretnék ezen. Ezért is találtam ki ezt a kis sorozatot amit itt kint készítek, hogy elindítsanak ezen az úton. Hogy mi fog ki kerekedni a dologból, azt magam sem tudom, sőt nem is szeretném előre meghatározni magamnak, hogy mit várok el tőle. Amit én most innen az ügyért meg tudok tenni az az, hogy szívemet lelkemet belerakom az alkotás szépségébe. Én itt most Indonéziában egyszerre utazok, észreveszek, látok, forgatok, alkotok és vágok. És persze mindeközben nagyon boldog vagyok.
Elég sok nehézséggel kell megküzdenem. Először is a programot amivel vágok, csak két hónapja tanultam meg, sőt a mac-re is emiatt váltottam át, ezért gyakorlás és a program részletes ismerete és tapasztalatok még hiányoznak. A képzés, ahol megtanultam a final cut prot, mindössze három napos volt, ami körülbelül arra elég, hogy magát a szoftver felépítését és működését ismerjem, a benne rejlő lehetőségeket most kezdem felfedezni. Másodszor a vágás kezdetekor alapanyag hiányban szenvedtem, viszonylag kevés anyagból kellett, de ez már most kezd megoldódni, ahogy gyűlnek az alapanyagok. Harmadszor, egyenlőre teljesen egyedül vagyok, ami néha megnehezíti a dolgomat, mert nemcsak furán érzem magam, amikor az utcán az állvánnyal megnyújtva a kezem magamat veszem, hanem vannak ötleteim, amiket egyedül nem tudok megvalósítani. Na de ennek két nap múlva vége, úgyhogy ez a probléma is solved. Hiába állt már otthon össze a fejemben, hogy mit és hogy képzelek el, egy csomó mindenre itt jöttem rá egyszóval folyamatos tanulásban vagyok.
No, nem is húzom tovább a szót, fogadjátok szeretettel és ha tetszett vagy ha nem, kommenteljetek, kövessetek a facebookon, likeoljátok a videocsatornámat a youtube-on, mert ezek mind segíthetnek nekem. Szeretettel Indonéziából........
Az, hogy imádok utazni és elég ügyesen is csinálom, azok előtt akik rendszeresen olvasnak nem titok. Az utóbbi években minden alkalommal készítettem is videót, de ezek többnyire a saját és barátaim szórakoztatására készültek. Most azonban változtatni szeretnék ezen. Ezért is találtam ki ezt a kis sorozatot amit itt kint készítek, hogy elindítsanak ezen az úton. Hogy mi fog ki kerekedni a dologból, azt magam sem tudom, sőt nem is szeretném előre meghatározni magamnak, hogy mit várok el tőle. Amit én most innen az ügyért meg tudok tenni az az, hogy szívemet lelkemet belerakom az alkotás szépségébe. Én itt most Indonéziában egyszerre utazok, észreveszek, látok, forgatok, alkotok és vágok. És persze mindeközben nagyon boldog vagyok.
Elég sok nehézséggel kell megküzdenem. Először is a programot amivel vágok, csak két hónapja tanultam meg, sőt a mac-re is emiatt váltottam át, ezért gyakorlás és a program részletes ismerete és tapasztalatok még hiányoznak. A képzés, ahol megtanultam a final cut prot, mindössze három napos volt, ami körülbelül arra elég, hogy magát a szoftver felépítését és működését ismerjem, a benne rejlő lehetőségeket most kezdem felfedezni. Másodszor a vágás kezdetekor alapanyag hiányban szenvedtem, viszonylag kevés anyagból kellett, de ez már most kezd megoldódni, ahogy gyűlnek az alapanyagok. Harmadszor, egyenlőre teljesen egyedül vagyok, ami néha megnehezíti a dolgomat, mert nemcsak furán érzem magam, amikor az utcán az állvánnyal megnyújtva a kezem magamat veszem, hanem vannak ötleteim, amiket egyedül nem tudok megvalósítani. Na de ennek két nap múlva vége, úgyhogy ez a probléma is solved. Hiába állt már otthon össze a fejemben, hogy mit és hogy képzelek el, egy csomó mindenre itt jöttem rá egyszóval folyamatos tanulásban vagyok.
No, nem is húzom tovább a szót, fogadjátok szeretettel és ha tetszett vagy ha nem, kommenteljetek, kövessetek a facebookon, likeoljátok a videocsatornámat a youtube-on, mert ezek mind segíthetnek nekem. Szeretettel Indonéziából........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése