Hát eljött ez a nap is, hogy itt csücsülök Ubudban egyedül, legalábbis addig amíg szépen sorban befutnak a barátnőim. Nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy eredetileg terveztem, ilyen formán február elsejéig kizárólag csak jómagam társaságát élvezhetem. Ennek egyébként végül is őrülök, egyrészt szerintem roppant szórakoztató vagyok saját magam számára is, :) másrészt legalább minden időmet a terveim megvalósításának a filmforgatásnak szentelhetem. Harmadrészt pedig csak az, hogy egyedül érkeztem egy cseppet sem jelenti azt, hogy magányos lennék. Ubud tele van hozzám hasonló utazókkal és rengeteg érdekes emberrel lehet találkozni. Itt van példának okáért rögtön Bori, akit ki tudja miért de itt mindenki Barbarának hív. Borival tavaly találkoztunk ugyanitt, úgyhogy ma reggel amikor felébredtem csak bekopogtam a szobájába, mert egészen biztos voltam benne, hogy ő lakik benne. Bori a hatvanas éveit tapossa és imád utazni. Ez még nem lenne meglepő, mert ilyenből azért van bőven, csakhogy Bori fél éveket tölt távol és egyedül barangolja be a világot. Most például december 14.-én indult el és Kambodzsa, Thaiföld és Burma után érkezett meg Balira, ahol mint minden télen most is két hónapot tölt majd. Tavaly rajzolni tanult, most fest, egyébként jógázik, rengeteg barátja van és az indonéz nyelvet is beszéli és ki tudja még mi mindenben jártas, mindenesetre nagyon érdekes teremtés. Néhány éve például a fejébe vette, hogy végigjárja Polinéziát, felkapaszkodott egy teherhajóra, mégpedig egy olyanra, amire az ötödik emeletig egy kötél létrán kellett felmászni, egy hálóteremben aludt vagy 40 polinézzel, hogy aztán a hajó orrában, mint Kate érkezzen meg Bora Bora kikötőjébe. Ismétlem 60 éves!
Nos egyenlőre ennyit róla, bár biztosan említem majd még, mert már most egy csomó ötlettel látott el, hogy miket nézzek meg Ubudban, mert kiderült, hogy mi nem sokat láttunk tavaly belőle.
Csodálatos volt megérkezni a szigetre. Abban a pillanatban ahogy kiszálltam a repülőgépből megcsapta az orromat a már jól ismert édeskés, párás Indonézia illat és attól kezdve képtelenség volt levakarni a vigyort az arcomról. Egyenesen a Gayatri guesthouse-ba mentem, de nem voltak túl rugalmasak, ugyanis 200000 rúpiát kértek egy csótányos tetőtéri szobáért. Akkora volt, hogy még lecsapni sem mertem, mert undorító hatalmas paca maradt volna utána. Szerencsére beszaladt az egyik szekrénybe és én oda gyorsan bezártam. Persze ez csak lélektani megoldás volt, de legalább nem kellett ugrálva nézegetnem ahogy ide oda szaladgál. Gyorsak baszki.
Még a taxiból láttam, hogy koncert van a Laughing Buddhában, úgyhogy kaptam magam és így ahogy voltam fáradtan és koszosan :) időt nem vesztegetve lesétáltam. Dugig volt. Happy Hour kettőt fizet hármat kap, na ennek sosem tudok ellenállni, három epres mohitot döntöttem be. Éjfélig bírtam, aztán hazavonszoltam magam a csótányosba és beájultam az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése