WERJÚGÓING??? Padangbay?

Tudom, hogy senki nem fog sajnálni érte, de ötödik napja vagyok Ubudban és pontosan ötödik napja ébredek fel hajnali hat órakor arra, hogy elaludtam egy Botanikus kertben. A kabócák és a békák bekussolnak, de a megkergült kakasok és a ezer hangos csivitelő madarak zajától képtelen vagyok aludni, úgyhogy az első dolgom lesz ma beszerezni egy komoly füldugót, mert tényleg szeretnék már aludni egy jót. Összecsomagoltam, és itt csücsülök egy kávéval a teraszomon és nemsokára indulok Padang Bay-ba, ahol mocit fogok bérelni és bejárom a sziget keleti oldalát. Légy szíves ne rémüldözzetek, Az nem Kuta és nem olyan mint Thaiföld, hanem csendes kis halászfalvak, ahol semmilyen veszélynek nem teszem ki magamat, ha elsajátítom a bal oldali közlekedés rejtelmeit. A kialvatlanságot leszámítva egyszerűen csodálatosan érzem magamat és az már most eldőlt bennem, hogy életemet így fogom csinálni. Igen rengeteg hely van ahová el kellene jutni, de valami annyira erősen ideköt Ázsiához és ezt látom itt mindenki máson is. Ez az ország egyszerűen csodálatos. A klímája nagyon kiegyenlített, az esős évszakban is minden nap süt a nap és a szárazban is esik csapadék. Az állandó eső, nap és pára miatt a legszebb a vegetáció azon helyek közül ahol jártam. Mindemellett, isteni a kaja, az emberek kedvességére már szavak sincsenek, a természet olyan buja és színes, hogy az egy csoda, ráadásul ha "clean and simple" élsz Kevesebb pénzből kijössz mint otthon. Sejtettem én, hogy jó lesz ez nekem, de azt azért nem gondoltam , hogy röpke 4 nap alatt helyreáll bennem a rend és az egyensúly és összeáll a kép, hogy mi az amit akarok és mi az amit nem. Még otthon (agyból) mondogattam mindenkinek, aki kérdezte, hogy mit fogok itt csinálni egyedül, hogy nincs terv.... ami jön azt elfogadom, ami megy azt elengedem. Pontosan négy napba tellett, hogy ez a kimondott ige valósággá váljon bennem. Most értelek meg Mari drága, hogy milyen lehetett neked tavaly, mert én sem hoztam könyvet és nincs is szükségem most rá. Bele bele hallgathatok Eckhart Tolle, a "Most hatalma" című könyvbe, de igazán még szükségem sincs rá, mert bennem magától alakulnak a dolgok. Mindent amit mond, már rég tudtam, csak elvesztettem a megélését valahol a rohanó világban. Viszlát Ubud, de nem örökre!