2012. február 15., szerda

Just a perfect day......


Az út Moniba lélegzet elállító, az én lélegzetem azonban attól áll el inkább, hogy 5-en nyomorgunk a kocsiban és büdös van meg meleg na meg a két belga öreglánynak be nem áll a szája és a belga english nem szép at all. Az út nem túl hosszú és pár óra múlva szerencsére megállunk végre Moniban, ami jelenleg egy kis porfészeknek tűnik a rizsföldek között. Jó jó a tavak faszák lesznek , de what else? Andi dönt szállás ügyben, mert ma nem vagyok túl jó paszban, kezd fájni a fejem is. Valószínűleg napszúrást kaphattam, mert estére már durván migrénem van, úgyhogy korán, este nyolckor egy demalgonnal, meg egy izomlazítóval kell kiütnöm magamat, mert fájdalomcsillapítóm na az nincs. Migrénnel együtt alszom el.
Ébresztő hajnali négykor, ugyanis indulni kell a tavakhoz, csakhogy szakad az eső, mintha dézsából öntenék, ez azonban most tényleg helytálló. Vissza az ágyba. Hat órakkor ébredünk, még mindig kegyetlenül lóg az eső lába, ráadásul kómás vagyok a tegnapi drogoktól. Délelőtt dolgozom egy kicsit, közben lecsúszik egy üveg arak, méghozzá ez nem rizsből készül, hanem pálmából, úgyhogy ez legalább iható.
Van két motoros fiúnk. Mikrofon frizurája van mind a kettőnek, és ez általánosan jellemző Monira. Mindenki Bob Marley szeretne lenni, amit most már lassan értünk is. Olyan egyszerű a szövege, hogy azonosulni tudnak vele. –no woman no cry......dont worry be happy,...welcome to my paradise....már én is tiszta reggie fun lettem. :)
Itt egyébként teljes sister and brodherhood van és hatalmas keresztek lógnak mindenki nyakában. Na szóval a két brada előállt a motorokkal, hogy elvigyenek minket egy hot springbe, ami történetesen egy rizsföld közepén van.  Minden amit a mikrofon fejük mögül látok, az lélegzet elállító. Szerények, nem sokat szólnak, de a forró vízbe bizony bemásznak mellénk.
Pont úgy néz ki a hely, ahonnak kígyók kúszhatnak elő a levelek és kövek alól, de ők azt mondják nincs kígyó, úgyhogy nincs. Egy kis bomba kinézetű speakerből zenét hallgatunk, reggiet mi mást és előkerül egy üveg arak is, amit szeretni ugyan még mindig nem tudunk, de legalább hatásos.
A víznek termál szaga van és az ajzatban lévő kövekket rendesen le bodyscrabozzuk egymást.
A fiúink annyira édesek, egyetlen ismerősöm sincs aki hidegvérrel állná, hogy a termál vizben dörzsöljük egymás  bőrét Andival, de ők olyan kis szégyenlős gyerekek. A hangulat a tetőfokon, a rízsföldön dolgozó parasztok is inkább minket bámulnak, ahogy énekelünk és táncolunk a talpalatnyi kígyótanyán a vízben :)
A gombázás óta csak aranypontokban gondolkodunk Andival. Ő kapot egy aranyalmát a szállás kiválasztásáért, én meg egy aranygombát, mert eszembe jut, hogy hátha most tiszta fent az idő, nézzük meg a tavakat most. Felmotorozunk  hát a hegyre, a motorosfiúmnak, akinek ma van a születésnapja, plusz valentin nap is van ugye, bedugom a fülébe az egyik fülhallgatómat és Bob Marley-re motorozunk felfelé a Flores jungle-ban. Jól sejtettem, az idő tiszta, ugyan a tavak nem három színben játszanak, „csak!“ Szar türkizkék az összes, viszont megint senki nincs rajtunk kívűl, és olyan szép az egész, hogy sikongatnom kell a gyönyörűségtől. Csinálunk pár szar fotót, ha már felkaptattunk ezekért a szar :) tavakért a hegyre aztán irány haza. Egy gyors zuhany után letelepszünk az étterembe, arakot iszunk, születésnapot ünnepelünk. Mi mindent ki lehet hozni egy esősen induló napból........

















2 megjegyzés:

Unknown írta...

Ez tényleg lélegzetelállító !,,,,,! Kigyos, kigyos? ott eszébe sem jut az embernek. Különleges élmény .....mamid szeret

Pertli írta...

Mami, szeretlek, képzeld, nem három, hanem négy új résszel vagyok kész, elszámolhattam magamat a nagy melóban. Teljesen up to date vagyok, hat rész négy hét alatt. Ez jobb mint amire számítottam. sok puszi, Ubudban leszünk 4 éjszakát most, onnan beszélünk majd