Az út Moniba lélegzet elállító, az én lélegzetem azonban
attól áll el inkább, hogy 5-en nyomorgunk a kocsiban és büdös van meg meleg na
meg a két belga öreglánynak be nem áll a szája és a belga english nem szép at
all. Az út nem túl hosszú és pár óra múlva szerencsére megállunk végre Moniban,
ami jelenleg egy kis porfészeknek tűnik a rizsföldek között. Jó jó a tavak
faszák lesznek , de what else? Andi dönt szállás ügyben, mert ma nem vagyok túl
jó paszban, kezd fájni a fejem is. Valószínűleg napszúrást kaphattam, mert
estére már durván migrénem van, úgyhogy korán, este nyolckor egy demalgonnal,
meg egy izomlazítóval kell kiütnöm magamat, mert fájdalomcsillapítóm na az
nincs. Migrénnel együtt alszom el.
Ébresztő hajnali négykor, ugyanis indulni kell a tavakhoz,
csakhogy szakad az eső, mintha dézsából öntenék, ez azonban most tényleg
helytálló. Vissza az ágyba. Hat órakkor ébredünk, még mindig kegyetlenül lóg az
eső lába, ráadásul kómás vagyok a tegnapi drogoktól. Délelőtt dolgozom egy kicsit,
közben lecsúszik egy üveg arak, méghozzá ez nem rizsből készül, hanem pálmából,
úgyhogy ez legalább iható.
Van két motoros fiúnk. Mikrofon frizurája van mind a
kettőnek, és ez általánosan jellemző Monira. Mindenki Bob Marley szeretne
lenni, amit most már lassan értünk is. Olyan egyszerű a szövege, hogy
azonosulni tudnak vele. –no woman no cry......dont worry be happy,...welcome to
my paradise....már én is tiszta reggie fun lettem. :)
Itt egyébként teljes sister and brodherhood van és hatalmas
keresztek lógnak mindenki nyakában. Na szóval a két brada előállt a motorokkal,
hogy elvigyenek minket egy hot springbe, ami történetesen egy rizsföld közepén
van. Minden amit a mikrofon fejük mögül
látok, az lélegzet elállító. Szerények, nem sokat szólnak, de a forró vízbe
bizony bemásznak mellénk.
Pont úgy néz ki a hely, ahonnak kígyók kúszhatnak elő a
levelek és kövek alól, de ők azt mondják nincs kígyó, úgyhogy nincs. Egy kis
bomba kinézetű speakerből zenét hallgatunk, reggiet mi mást és előkerül egy
üveg arak is, amit szeretni ugyan még mindig nem tudunk, de legalább hatásos.
A víznek termál szaga van és az ajzatban lévő kövekket
rendesen le bodyscrabozzuk egymást.
A fiúink annyira édesek, egyetlen ismerősöm sincs aki
hidegvérrel állná, hogy a termál vizben dörzsöljük egymás bőrét Andival, de ők olyan kis szégyenlős
gyerekek. A hangulat a tetőfokon, a rízsföldön dolgozó parasztok is inkább
minket bámulnak, ahogy énekelünk és táncolunk a talpalatnyi kígyótanyán a
vízben :)
A gombázás óta csak aranypontokban gondolkodunk Andival. Ő
kapot egy aranyalmát a szállás kiválasztásáért, én meg egy aranygombát, mert
eszembe jut, hogy hátha most tiszta fent az idő, nézzük meg a tavakat most.
Felmotorozunk hát a hegyre, a motorosfiúmnak,
akinek ma van a születésnapja, plusz valentin nap is van ugye, bedugom a fülébe
az egyik fülhallgatómat és Bob Marley-re motorozunk felfelé a Flores
jungle-ban. Jól sejtettem, az idő tiszta, ugyan a tavak nem három színben
játszanak, „csak!“ Szar türkizkék az összes, viszont megint senki nincs rajtunk
kívűl, és olyan szép az egész, hogy sikongatnom kell a gyönyörűségtől.
Csinálunk pár szar fotót, ha már felkaptattunk ezekért a szar :) tavakért a hegyre
aztán irány haza. Egy gyors zuhany után letelepszünk az étterembe, arakot
iszunk, születésnapot ünnepelünk. Mi mindent ki lehet hozni egy esősen induló
napból........
2 megjegyzés:
Ez tényleg lélegzetelállító !,,,,,! Kigyos, kigyos? ott eszébe sem jut az embernek. Különleges élmény .....mamid szeret
Mami, szeretlek, képzeld, nem három, hanem négy új résszel vagyok kész, elszámolhattam magamat a nagy melóban. Teljesen up to date vagyok, hat rész négy hét alatt. Ez jobb mint amire számítottam. sok puszi, Ubudban leszünk 4 éjszakát most, onnan beszélünk majd
Megjegyzés küldése