2012. február 15., szerda

Ha szeretsz engem, ezt olvasd el kérlek, mert nekem fontos :)


Ülök a tömött kocsiban, nyolc másik emberrel nyomorogva, Ende felé. Ahonnan visszarepülünk Labuanbakoba és elmondhatatlan boldogságot érzek. Azt is tudom, hogy miért. Nagyon egyszerű rá a magyarázat. Tele van a szívem szeretettel. Csordultig és mégis úgy tűnik, hogy minél inkább tele van, annál több fér még bele.
Csak az elmúlt 4 hét alatt annyi embert zártam örökre a szívembe, akik sosem elfeledhető perceket, órákat, napokat csempésztek a szívembe. Rene, akivel világokat váltottam meg egy egész éjszakán át, Raul és Alex, akik a magányomban öleltek, vettek magukhoz, Mark, akivel elmentem, a magam sem tudta hová egy napra, aki kétszer énekelte el nekem a Balimoon című számát és aki arra, hogy very nice to meet you, azt válaszolta, hogy very nice to meet you to „Erika“ és a nevem himnuszként hangzott a szájából, Bori, aki a gondomat viselte amikor megérkeztem, tanácsokat adott, akivel világokat lehet átbeszélni, vagy csak meginni egy sört, aki mindig hazavár Ubudban, ha elcsavargok és ez így lesz egy életen át...... a floresi fiúk, akikkel a legtökéletesebb napok egyikét éltük meg Andival egy esősnek indult reggel  után, és persze ő Andi, akivel újraszültük a barátságunkat és emberi szavakat csak nagy írok találnak az összhangra ami kettőnk között van.
És akkor még csak az ittenieket említettem. De a határtalan szeretem hazafelé is repül, anyukám, apukám, akik felneveltek és nevelnek és segítenek a mai napig, akik miatt biztonságban érzem magam a világ eme távoli szegletében is. Mert vannak gyökereim, hazám, barátaim, énem. A családom többi tagja J. Pityuék, akikeet határtalanul szeretek és el sem akarom  mondani, mennyi minden miatt, ezért most inkább csak Florest köszönöm meg nekik, a családom a műltból, akik ugyan kikerültek az életemből, de mindig szeretettel fogok gondolni rájuk, a volt férjem, akinek annyi mindet köszönhetek, többek között azt is, hogy itt vagyok, és ezt nem helyrajzilag  értem.
Fiúk és férfiak, akiket szerettem vagy szeretek és akik szerettek vagy szeretnek. Mindtől tanultam valamit és mindig azt amire éppen szükségem volt.
Zsani, aki csak csönben szeret és aki mindig mellettem állt megtántoríthatatlanul és most is részben neki köszönhetem, hogy gondtalanul itt lehetek,  a drága csajbandám, akinek egy része otthonról szemléli majd szeretettel, hogy a másik fele csatlakozik hozzánk holnapután és akiket nagyon nagyon szeretek, minden hibám és értékem ellenére. Emi, az újdonsült szomszédbarátnőm, akivel a közös Melrose places életünket csak  március végén kezdhetjük el, telve, remélhetőleg ezernyi közös élménnyel.....
Barátok, sorstársak, haverok, akik együtt voltak velem életem jó és jobb pillanataiban, mert nincs rossz, csak a tanulás és az előre haladás magam felé, befelé. És még megannyi más amik felé ezt a végtelen szeretet érzem. Füredi nyár, Földvári stégezés, fehérfröccsök, Imi esték a miniben, mykonosi éjszakák, a meleg otthon, a jóízű ételek és a sok apró dolog, amit otthon nincs időm észrevenni a nagy rohanásban és szorongásban.
A facebookos ismerősök akikm egy egy like-al még szebbé teszik a minden napjaimat.
És van még valaki akit nem szabad kihagynom, bár minden bizonnyal hagyok ki fontos embereket a mostani felsorolásból és ezért bocsánatot kérek előre, is, de ez most csak úgy szakad áramlik ki belőlem és nem gondolkodom, vagy kategorizálok,  SAJÁT MAGAMAT.
Mert így magamat is olyan végtelenül egyszerű szeretnem minden jómmal és jobbammal J.
Haladok a terveimmel és az alkotás öröme, a belső békém és a kifogyhatatlan szépség és szeretet tesz most ilyen boldoggá.
Ez, amit most leírtam nem várhatott estig, mert most érzem és hálás vagyok a pillanatnak, ne mis akarom konzerválni, csak kiadom, mert ki kell és ez az áldott pillanat, ami mindig velem lehetne, de nem vagyok annira nagy arc....egyenlőre. Ezért aztán itt nyomorogva az iphone-omba pötyögöm be a gondolataimat. Csak tudnám kinek köszönhetem mindezt......
Azt hiszem a szeretetnek!
Bárcsak ne felejteném ezt el SOHA!
Nem félek most kimondani, hogy köszönöm nektek és ki is mondom...
KÖSZÖNÖM

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyonyoruen oszinte gondolatok...szeretlek!...es nagyon hianyzol!
Ratalaltal magadra...
Olellek!
Zsani

ericska írta...

Mint már oly sokszor.... de most megint megvan és ennek örülünk....és is szeretlek nagyon és neked külön köszönöm!

ericska írta...

Mint már oly sokszor.... de most megint megvan és ennek örülünk....és is szeretlek nagyon és neked külön köszönöm!

Unknown írta...

Mi történik velünk ott fenn a hegyek és tavak világában? Ahol minden olyan egyszerű és tiszta lesz. A szeretetunk kitör belőlünk és áramlik mindenkihez. Akkor és ott úgy érezzük nem is akarunk másként élni! Öleld magadhoz ezt az ajándékot amit kaptál és tudod, hogy milyen gazdag vagy. Szeret , ölel mamcid