2012. február 12., vasárnap

Sárkányok között távol Afrikától

Hajnali 5 óra Flores tenger, koromfekete öböl Komodo partjainál.

Átható langyos csönd amit csak egy egy varjú károgása és a tenger aprócska távoli fodrai törnek meg, ahogy becsobognak a mangróve erdő gyökerei közé Az égbolton tízezrnyi csillag, a víz hátán pedig a hold meg meg csillanó fényei adnak csak némi világosságot a néma sötét éjszakának. Annyi csodálatos helyen jártam már, hogy ne mis szeretném az olyan sokszor elhangzott jelzőkkel illetni ezt a varázslatos pillanatot. Most itt vagyok és kész. A sűrű halvényzöld fűvel borított csipkés tetejű, dombos szigetek most koromfeketén ölelik körbe kicsiny lélekvesztőnket. Elsuhan felettem egy madár és hallom a szárnyai susogását. Egyáltalán nem nehéz itt ragadnom ebben a pillanatban, nem számít, hogy mi volt tegnap vagy, hogy mi lesz ma. Nem várom azt sem, hogy megvirradjon, felébredjenek a többiek, nem hallgatok zenét, csak a végtelen csönd apró zajai jutnak, hatolnak belém. Hallom, ahogy a saját tollam szántja a papírt. Végtelen békességet és nyugalmat érzek. A célomat, amiért jöttem, hogy változtassak az életemen, hogy újra olyan munkám legyen ami a hivatásom és amit szeretek csinálni, folyamatosan fókuszban tartom és eddig sikerült is azt az egyensúlyt megteremtenem, hogy jelen legyek, élvezzem az utunk örömeit, de a filmemmel is haladjak egyszerre. A rengeteg technikai nehézség ellenére a 4. Részen dolgozom és a negyedik hete vagyok kint. Pont ahogy terveztem.
Egyre jobban tetszik amit csinálok és boldogsággal tölt el az alkotás és a teremtés csodálatos energiája. Lassan rózsaszínné váli kaz ég alja keleten, hihetetlen milyen gyorsan üldözi el az éj sötétjét.
 Andival teljes összhangban vagyunk. Ha órákon át nem szólunk egymáshoz, akkor is tökéletes minden. A csendjeink összeérnek. Egyszer valamikor nagyon régen megbántott engem és én akkor sokak meglepetésére túl léptem rajta. Mostanáig azt hitem, hogy csak azért, mert nem akarok haragot cipelni az életem útján. A harag annak rossz, annak fáj, aki érzi. Aki haragot cipel, a saját életét keseríti meg. Ha az a régi érzés elrontotta volna ezt a barátságot sosem élném meg vele ezt a csodát, ami itt most kettőnkel történik. Sok időt hagytunk egymásnak és most egy új barátság születik meg itt Indonéziában.
Ez a jutalmam magamnak magamtól azért, mert nagylelkű voltam magamhoz. Köszönöm.

Hajnali 6 óra Flores tenger. Halványkék világosság. Jó reggelt Komodo!















1 megjegyzés:

Unknown írta...

A nap itt is felkelt és elmaradt a szmogriado..., ez az igazi kihívás, hogy megtaláljuk mindenben a szépséget az örömet és a békét . ... Bla, bla. Picit irigy mamid