busz"rem"alom

Annyira kis izgatottan ulunk ejfelkor puskar egyetlen es forgalamas foutcajan es varjuk a sleeper buszunkat. Mar hullafaradtak vagyunk, minden perc keses egy orokevalosag. Ami azert furcsa, hogy otthon tombolnek itt meg neman es rezignaltan turjuk a sorsnak eme csapasait. A busz agyai lebegnek a szemunk elott. Andival 10 percenkent elsettenkedunk valami sikatorba, hogy mindenkeppen kipreseljuk magunkbol a pipike utolso cseppjeit is, mert a buszon nincs mellekhelyseg. Edes alommal kecsegtet az elottunk allo 8 ora utazas hiszen mire felebredunk mar Udaipurban is leszunk. Vegul egy jo ora kesessel begordul lassan a busz. Felpakolunk es megindul a harc a sajat agyaink megszerzeseert, mert persze hogy az Andi helyen mar ott horkol egy budos otromba eloember. Chrisbol is kiveszett mar mindenfele udvariassag, meg elozekenyseg es fel perc alatt lezavarja a bamba majmot a sajat helyere, igy aztan meg fel sem masztam a helyunkre, mikor latom hogy Andi keserves arcal mar fent gubbaszt a helyen. Mutogatja, hogy buz van en meg mutatom, hogy nyissa ki az ablakot. Na vegre mindenki a helyen es en is rendezkedem mar. Szarit teritek az agyra, mert arra fekszunk. Nem egeszen ertheto modon a menetirany fele van a matracunk parna resze. De hat biztosan ok tudjak.
Behuzzuk a fuggonyoket es kenyelmesen elvackolodunk a Malaccal es akkor elindulunk.

Nem tudom, hogy sirjak vagy nevessek. Ugy raz ez a szar, hogy ebben keptelenseg aludni, raadasul igy hogy a fejunk van menetiranynak, minden fekezesnel a testunk ratolakodik teljes sulyaval a nyakunkra. Inog ez a rohadt busz gondolom persze lent is, de itt az emeleten egyszeruen kibirhatalnan. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy az indiai utak minosege milyen extrakkal spekeli meg ejszakai nyugodt utunkat. Muszaj megfordulnunk mert igy reggelre betorik a koponyank. Viszont utkozben leven ez sem egy egyszeru mutatvany. Probalunk felulni es az elemlampaval vilagitani egymasnak, de csak esunk ide oda mint egy jegkocka a turmixgepben. Es kozben persze konnyesre rohogjuk magunkat.
Husz perces kozkodes utan vegre sikerelmenyunk van, s bar a labunk most a beepitett parna miatt feljebb van mint a fejunk, legalabb a nyakunkat nem eri tobb kegyetlen tamadas.
Es amikor mar le tudnek nyugodni a rohogestol akkor az en dragam viccesen megjegyzi, hogy itt az ido egy kis romantikara, most hogy kettesben vagyunk. Puff, utfelbontas...vagy mi a szar. Kettot csapodunk jobra egy nagyot balra es persze ujabb 20 percig vinnyogva nyeritunk a gondolat abszurditasan. Kozben lassan olyan vagyok Mint Bond ugynokunk Vodka Martinija. Felrazva nem keverve.
Aztan a legkozelebbi kep az, ahogy kinezek az ablakon es mar vilagos van. Aludtam?????
Malacur meg most is szuszog. Hat ez hihetetlen, hogy a francba sikerult vegul is egy mosogepben aludnunk. Fantasztikusak vagyunk. :-) Le a kalappal elottunk! hihi
Megerkezunk perceken belul es ahogy Andira nezek latom rajta is, hogy nem a legkonyebb ejszakaja volt. A mar emlitett helyzet melle meg elojott raadasnak valamifele klausztrofobia, ezert o egesz ejjel nyitott ablakoknal aludt, de vegul is aludt o is.
Mindent osszegezve nem hinnem, hogy ez lesz majd a legkedveltebb kozlekedesi formank a jovoben, de megbirkozunk majd vele ha nem lesz mas lehetoseg.