Hat kereken

Puskar es marcius. Otthon kezdodik lassan a tavasz, de jo!!!!
Egy egesz falka majom ugrabugral a kokeritesen (pontosan azon amelyiken ma reggel meglattam az elso kigyomat, de most nem ezt a borzalmat akarom ecsetelni.....) szoval itt jatszadoznak, neha lopkodnak is hotelunk disznovenyeibol, mi meg itt fetrengunk a fuben nagy batran. Vegre vegre nyugi van. Eredetileg Ajmerben akartunk eltolteni egy vagy ket napot, de az a varos egyszeruen kiutalt minket. Persze az is lehet, hogy mi utaltuk ki magunkat. :-) A ropke ket ora alatt korulbelul ketszazszor akartak atbaszni a fejunket. Kulonosen a riksasok akik felett ugyan eszmei gyozelmet arattunk, cserebe viszont cipelhettuk a hatizsakjainkat a szaz fokban es dogletes szmogban. Vegul valahogy csak megint egy ablaktalan barban kotottunk ki. Lehet nekunk csak igy megy a gondolkodas?! Mig a soromet szopogatom a Malac beveti magat a riksasok koze. A nagy tanacstalansagunkban egyszer csak beugrik nekem Pittike. Hahaaa! Telefonos segitseget fogok kerni. Es ok a dragaim eppen azt mondjak, amit mi is erzunk es hallani akarunk. Ajmer egy remes es koszos koldustelep. De komolyan ezt mi is megtapasztaltuk amikor a riksankba benyulva a labunkat karmolasztak es vadul agresszivan keregettek. Cselomoztam is vadul, mar egeszen magabiztosan megy :-) amikor az egyikuk szabalyosan belemvajta a koszos kormeit. Puskarba keszulunk es ebben a dontesben Pittikeek is segitenek.
(kocike Idike es Pittike) Kozben Chris is visszaerkezik a riksakeresesbol, de sok joval nem szolgal. A harminc megkerdezett jomadarbol huszan kapasbol kijelentik, hogy ok nem tudnak minket atvinni Puskarba, mert oda nem engednek be magukfajta tuk-tukokat. A maradek tiz pedig az 50-300 ig terjedo arat adja meg. Most akkor ki hazudik? Jobban hiszunk a huszaknak, mert ok meg arat sem mondanak, hiszen ha nem lehet hat nem lehet.
Vegul aztan 8 rupiaert megyunk at a helyi busszal, a riksasok meg kapjak be!

Jaaaj Puskar csodalatos........ es valoban nincs riksa. Hala mindenfele hindu szentsegnek mert vegre nincsen szmog, az egesz varoska tiszta, mar amennyire egy indiai varos tiszta lehet. :-)
A kicsi es egyre csak fogyo tavacska mellett hofeher templomok es hazak es a szent lepcsokon megannyi ritualis furdozo. Mindenfelol bombol az artikulalatlan indiai szent zene a pocsek minosegu hangszorokbol, de az egesz elbuvolo es csak amulunk es bamulunk annyira orulunk, hogy itt vagyunk.

Sportos eletbe kezdunk es megmasszuk az osszes lehetseges hegyet, mindegyik tetejen ott a templom az elengedhetetlen majomcsaladdal. Malaccal felallitjuk az elso sztupankat apro kis kovekbol. Mellekeltem is mar kepet rola alabb. :-)

Barmerre is jarunk mindenhol durvan figyelmeztetnek, hogy itt sem hust, sem tojast enni nem szabad, Ha alkoholt vagy drogot fogyasztasz feljelenthetnek, a cipod meg allandoan le kell venni meg akkor is, ha 13 fokban vesegyulladast kapsz a hideg marvanytol. Minden egyes lepcsonel megprobalnak bepalizni, fel oras szertartast hallgatsz vegig mikozben elsorolod az osszes letezo istenseguket, valamint aldast kersz a csaladodra. Kapsz is, de ehhez elore el kell dontened, hogy mennyit szeretnel adni, raadasul csaladtagonkent! Itt allok fel. Latom a faszi ledobbent arcat amikor visszaadom a kokuszdiot, de meg is mondom neki a magamet. Ugye nem gondolja komolyan, hogy szamszakilag fogom a csaladomat besorolni. Vadul bizonygatja, hogy a tonak kell a penz. Na persze! Andi bele is dob a toba nemi papirpenzt, ezek meg tatott szajjal bamulnak, kezdik mar megerteni, hogy nem lesz love! Ettol a pillanattol kezdve nem veszunk at semmifele viragot senkitol, sem szirmot, sem aldast. A respektald a hinduizmust itt azt jelenti adj let!

Respektaljon hat o is. En le veszem a cipomet, nem eszek se tojast se hust, nem drogozom, nem iszom.... :) najo neha :) o meg hagyjon engem szepen bekeben es akkor joban leszunk!

Ma hatalmas expediciora indulunk kerekparon. A megnevezes enyhe tulzas, a Zahonyi kocsma elol menobb cangat lehet elkotni, egy rozsdatomeg az egesz ket kereken. Se fek, sem valto, lampa vagy effele felesleges luxuskiegeszitok. A program ha lehet meg ijesztobben indul mint Hampiban. Andikank nem nagyon szeret es tud bicajozni, lehetoleg egyenes legyen forgalom meg semmifele. Egy oraig tologatjuk le es fel a cangat, valami jarhato utat keresve es a helyzet elegge remenytelennek latszik. De vegul ralelunk! Na hat nem valami biciglis utat kepzeljetek el. Valoban nyomokban felfedezheto valamifele aszfalt, meg por! raadasul kanyarog le meg fel a vekonyka ut a hegyek kozott, de legalabb forgalom nincs. Itt kerekezunk a vilag vegen, kopar hegyek uttalan utjain. Mint a regen latott indiai muveszfilmben erzem magam ahogy elnezem a kecskeit terelgeto tiz ev koruli kislanyt, aki szurtos es piszkos, aki iskolarol meg csak nem is hallott. Mar kiabal is felenk es lefogadom, hogy tudom mit. :-) Bizonyosan abban a hitben elhetnek ezek a piciny gyerkocok, hogy a "hello rupi!" egyfajta kiskezi csokolomot jelenthet, mert kivetel nelkul mind ezt hajtogatja. Nincs rupi! Huzzuk cibaljuk a roncsainkat a docogos aszfalton, de halalosan elvezzuk. Egeszen valoszinutlen erzes, hogy egy ilyen tajon kerekezunk. Fogytan a vizunk es mar kezdenem magam valamifele holyagosszaju western film szereplojenek kepzelni magam, amikor befutunk egy falucskaba. Falu?!? Egyetlen utca, de van egy boltnak latszo luk es csodak csodaja van hutott ivovizuk. Ket uveggel is betankolunk es igy mar elegge nagylegenyek vagyunk ahhoz, hogy tovabbtekerjunk Ajmerbe. Utkozben egyebkent hihetetlen dolog tortenik es ismet megbizonyosodhatunk arrol, hogy a primitivseg es az agresszio milyen kozel allnak egymashoz. Egy a kozeli epitkezesrol kiszalad egy fiatal majomember, persze probal megallitani minket, termeszetesen rupit akar. Es amikor nem allunk meg, fog egy kovet es megdobja a malacot. Nem talalja el szerencsere, mi meg ordenale kikelunk magunkbol, leuvoltjuk a hajat is. Minden nyelven elkuldjuk a vilag osszes poklaba, o meg megszeppenten all es vigyorog es a tudatanak a kozelebe nem jut, hogy bajt is csinalhatott volna. De ezt a kis incidenst leszamitva siman beerunk Ajmerbe. Andi kicsit idegeskedik mert kezd forgalom lenni, de szerencsere azonnal talalunk egy teherautot, aki hajlando atvinni minket potom! :( :) 300 rupcsiert Puskarba.

Belefer a koltsegvetesbe mivel roncsunk a nevetseges 25 rupit kostalta, ami a legdurvabb szamitasok szerint is 120 forint.

Megint nagyon jol vagyok. Azt kezdem eszrevenni, hogy a kozerzetem mindig megsugja, hogy hol jo vagy rossz nekem. Eloszor az utunk soran Jodhpurban bizonytalanodtam el magamban. Mivel nem nagy kedvem volt a latnivalokhoz, ott meg mast csinalni nemigen lehet osszezavarodtam kicsit. Persze mindehez van egy kis honvagyam ami mindig akkor tamad ha gyenge vagyok. :-) es akkor vagyok gyenge, ha idegen valahol. Jodhpurban az volt. Itt ahogyan ucsorgok a felkelo nap enyhe meleget ado sugaraiban a Puskari toparton tokeletesen erzem magam megint. Pedig semmi dolgom vagy feladatom nincs mara, sem pedig holnapra. Megis tokeletes az osszhang bennem. Gyanitom, hogy azok a helyek fognak nagyon bejonni nekunk ahol epp ugy mint itt, Palolemen, Hampiban vagy Jailsalmerben a belso bekenket is megtalaljuk.

Dorijaim dragaim, itt mindenhol Prem Joshua szol, fantasztikus, hajra!

Ket albumot szereztem meg eddig, a Yatri-t es valami water down the Ganga vagy ilyesmi! Na hajra! :-)