Hegyek kozott

Jaj istenem akarok e meg en visszaterni az igazi Indiaba....
Olyan jo a szememnek es a lelkemnek ez a sok gyonyoruseg amit itt lathatok. Joval ketezer meter felett vegre igazi zold fuben fekszem es a 360 fokos panoramam leirhatatlan.
Azert megis megprobalom. Elottem az oreg kobo les fabol epult cottage-unk teraszan Malacur himbalozik a hintaagyban (ugye de jo hogy cipeltuk?) a lepcsojen viragok es kaktuszok nyilnak. Jobbra es balra hegyeket latok osfenyvesekkel, mind legalabb 40-50 meter magas es koztuk mar nem is olyan messze hofoltok viritanak. Mogottem pedig a volgy es mindket oldalan otezres oriasok vastag hosipkaban kialtjak vilagga, hogy ok a vilag legnagyobb hadseregenek az eloorsei. Schnalstal a maga haromezres gyonyoru hegyeivel milyen apronak tunik most innen. Ketezer meterrol a csucsok szinte ketszer olyan magasra tormek.
Csaloka az idojaras. A hegyekben tuzo nap erejet mar van szerencsem ismerni, de csak az Alpokban, messze innen eszakon. Enyhe szello lengedez es susognak a fak, levelek, fuszalak. Vegre itt egy hely, ahova nem er fel a varos zaja. Erezhetoen hul a levego ahogy a nap elbujik egy kis baranyfelho moge, annyira kellemes.
-Krisz! Amig ilyen ido van en nem biztos, hogy megmozdulok ebbol az allapotombol.
Nevet ram.
Most eloszor piros csillag a Lonelynak ezert a Guest house-ert, az oreg fagerendas es kandalos szobankbol ugyanerre a lenyugozo panoramara ebredunk. A reggeli napsugarak beragyogjak az egesz napunkat. A takarom alol meg alig birok kikaszalodni, de ahogy kinyitom az ajtot, megcsap a nap irdatlan ereje. Ez a nap kirandulasra termett.
Alig 16 kilometerre Manalitol fent ugy 2700 meteren egy kis feltorekvo siparadicsomot iger az utikonyvunk. Amikor a riksank vegul leparkol, hogy megerkeztunk, alig hiszunk a szemunknek.
Lovakkal es szamarakkal teli bodegas putriban allunk es paplanernyosok hada repul rank a jo biznisz remenyeben. Delutan harom ora van es huvosodik az ido ezert aztan ugy hatarozunk, hogy nekiindulunk gyalog lefele. Elkepeszto a taj es mar igazan kezd Himalayasan kinezni. Zord es kopar sziklafalakon tobb szaz meteres vizesesek zuhannak ala, hogy aztan a volgy aljaban sebes sodrasu folyova valjanak. A hegyoldalak nagyon meredekek, semmi noveny nem el meg rajtuk a fuvon kivul. Ki tudja hogyan, de a lovak tudnak legeleszni rajta.
Aztan ahogy haladunk lefele, egyre mokasabb "uzletekbe" botlunk. Az ut mindket oldalan egymast erik a palabol osszetakolt ugynevezett sifelszereles kolcsonzok. Barataim! Ilyet meg nem pipaltatok. A metszo hegy szelben olyan overalok es kabatok lengedeznek, amilyeneket en meg sosem lattam pedig mar majdnem harminc eve sielek. Szintelen kifakult lyukas anyagdarabok, talan lattak valaha szebb napokat, ugy a nyolcvanas evek elejen talan eppen egy svajci siparadicsomban. Szegenykek, de legalabb eletuk alkonyara feljutottak a csucsra. A lecek es sicipok leirasara nem talalok szavakat. Megpedig azert mert nincsenek. Beles es csatt nelkuli robbantott muanyagok es kabe tuzeloanyagnak alkalmas lecek sorakoznak az ut szelen. Vajon mire varnak? Kedves indiai turistak berelik ki oket, fel taxiznak a hohatarig, lonek par pozolt fotot es vege is a havas mokanak. Na mi azert ennel tobbre vagyunk, minden iroda hirdeti a trekkingeket es siturakat, de valahogy nem fulik a fogunk a dologhoz. Nagyobb dologrol van itt szo annal, hogy megbizzunk barki fiaban. Egyenlore ultetjuk a programot, Andit mindenkeppen bevarjuk, mert egyutt mindig jobban tudunk donteni.
Masnap reggel meg is erkezik vegre es egy kellemes napsuteses laza napot tervezunk.

GERGOM, ezt neked!!!!! :-) tudom jot fogsz mosolyogni