Banyapók és cicik Ubudban :)

Egy rövidre sikerült magányosnak megélt éjszaka után egy csodálatos napra ébredtem.

Először is kezdek lékileg is megérkezni és rájönni, hogy az otthoni kérdéseimnek most nincs helye az életemben. Nincs az rendben, hogy otthoni dolgok elrontsák az ittlétemet. Másodszor pedig minden nap csodálatos, pláne, ha itt van az ember a paradicsomban, egyébként pedig bárhol lehet az, csak úgy kell megélnie az embernek. Pont.

Éjszaka esett az eső és amikor hajnali 5 órakor rádöbbentem, hogy nem megy az alvás, kezembe vettem a kamerámat és körbesétáltam a kertben, lefotóztam ezeket a gyönyörű virágokat, ahogy még megmaradtak rajtuk a hatalmas vízcseppek. Hihetetlen milyen bőséges itt a természet. Minden buja zöld, harmatos és csak úgy harsognak a színek . A mostani szállásomat, ha még lehet jobban szeretem mint a Gayatrit, mert körülvesz a nyugalom és ebben tudok a legjobban pihenni és dolgozni. Ezúton jelentem, hogy haladok a filmemmel szerintem pár napon belül fel is tudom tölteni az első részt, ha isten és a wifi szolgáltatás is úgy akarja.

Délelőtt a videón dolgoztam pár órát és ahogy ott ücsörgök, hát ki fut be szomszédolni, mert már így vagyunk ☺, a Bori. Eredetileg egy nagy sétát akartam tenni, de most, hogy így alakult segítek neki rendbe tenni pár dolgot a gépén. Marha jó érzés, hogy azt csinálok amihez kedvem van és nem maradok le semmiről, ha csak pár óra múlva indolok neki a sétámnak. Gyorsban legurítunk egy sört, mert az ugye elengedhetetlen a gondolkodáshoz és már teszem is rendbe a laptopján a dolgokat, mert ez a feladat pedig mindig utolér ☺ Közben fecserészünk. Imádom a sztorijait és nem csak az eddigi utazásairól, hanem Ubulról is sok érdekeset mesél. Elég sokoldalúnak tartom magam, persze lehet, hogy tévesen ☺, de a művészetek például festészet, szobrászat fekete homály a számomra. Így aztán iszom minden szavát. Mario Blanco balinéz anyától és spanyol apától született. Nem rossz! ☺ Dali barátja és kortársa volt, de miután Amerikában és japánban dolgozott Dalival, visszatalált Balira, elvett a balinéz nőt és attól kezdve csak bali ciciket (és puncikat) volt hajlandó festeni. Cicik tekintetében határozottan mindenevő volt, pont mint gombóc Artúrunk a csokoládé ügyben. Bár most, hogy belegondolok punci tekintetében is az volt, de ezt most igazán nem részletezném, a lényeg, hogy eme szervnek a széles skáláját is volt alkalmam megtekinteni. ☺ Egyébként nagyon egyediek a munkái és az egész kiállítás gyönyörű. Fotózni nem szabad, de magyar vagyok, úgyhogy találtam rá alkalmat ☺

Dudorászva dzsálám dzsálám (gyalogolok) hazafelé, mikor is betérek egy kis hídon keresztül egy hindu templomhoz, amikor is meglátok egy hatalmas szörnyeteget. Nem viccelek, hatalmas. Minimum 20 centi az átmérője és ugyebár mivel él, nincs kilapítva. Szerintem úgy lehet, hogy a 30-at és elérné. Én még ekkotáááááát életemben nem láttam . (mármint 30 centiset ) ☺ Foto foto, de tűz a nap, ezért rohanok haza, hogy végre csobbanhassak a nemlétező medencénkben. A problémát azért megoldom, befizetem magam a Gayatriba egy fürcsire. Hát ennyi, mert itt vagyok most, innen írok. Nem szar! Pár kép, amiket eddig készítettem :)