2012. február 10., péntek
Avatár országban
Kizárólag szakmai szempontból ki kell próbálnom a Gilin kapható speciális zöldségeket. Különösen a gombák alternatív készítési módjai érdekelnek. Andival immár összecsiszolódva ülünk a Rudys bárpultjánál és egy közös pohárból szürcsölgetjük óvatosan a fekete löttyöt, ami gombából, banánból redbullból és vodkából áll. Szemben velünk a falon a következő sokat ígérő felirat:
"We have the bloody sexi magic mushroom shake send you to the heaven and back. No transfer needed"
Sounds good.
Lassan hullámokban érkezik a nagyon kellemes és biztos érzés, hogy ez most itt csak jó lehet, nem lesz félelmetes és elillan minden izgatott várakozásod, ahogy belecseppensz az agyad szülte mesevilágba. Andival szinte azonnal össze vagyunk kapcsolódva, ugyanazt akarjuk és fél szavakból, sőt pillantásokból is értjük egymást.
Nagyon éles minden érzékszervünk és bármibe fogunk sokkal jobban csináljuk mint egyébként, legyen az biciklizés, táncolás, beszélgetés vagy bármi más. teljesen tiszta és éles tudattal figyeljük saját magunkat az agyunk és szemünk által keltett csodaországban. Az első hullámmal a vizuális élmények érkeznek. A legjobban az Avatár című film három dimenziós látványvilágához tudnám hasonlítani az élményt. Minden ami szép, még sokkal szebbé válik, a növények élettel telnek meg, a színek élénkségére és szépségére szavak sincsenek. Érzem ahogy a fák élnek, lélegeznek, húsos leveleikkel felénk nyújtózkodnak. Nagyon élvezzük a mesevilágban való létünket ezért többnyire a természetet járjuk és rácsodálkozunk minden szépre. A csúnya persze még rútabbá válik, így például a helyi őslakosok, aki a generációs gombaivászattól és a belterjességtől hihetetlenül deformált egy lények. Vagy a fülük áll el, vagy az álluk robusztus, A szemük gülü és bizonyos fogaik az arcra merőlegesen előrefelé nőnek. Nem ijesztőek, sokkal inkább mókásak, megszakadunk a röhögéstől minden egyes alkalommal amikor kibeszélünk egyet.
Minden megállapításunk nagyon megalapozott és tétje van a kejelentéseinknek. Percekig morfondírozunk egy egy megfelelő szavon, amivel pontosan elmondhatjuk egymásnak, hogy milyennek látunk valakit vagy valamit. Például:
- Nézd...ő például olyan....olyan....olyan jumurdzsák neeeem?
- - Ahhhaaaa. Juj de olyan.
És tényleg annak látom a fejej búbjától a lábújjáig. Minden egyes fa, kert, utca szakasz egy külön világ, más és más hangulattal és látványvilággal és mi örömmel és boldogan merülünk el az összesben. Na jó manóországból és kisindiából menekülünk azért, viszont Lóországot, ahol a Pegazusok laknak, (lovaskocsik) Mocsárland-et, Avatárországot,, Húsviráglkertet, FullMoon partot és még a megannyi dimeziós helyszínt imádjuk . Tripünk első szakaszában nem igazán vágyunk társaságra, kettesben érezzük jól magunkat, sőt a részegek kifejezetten idegesíőek és valamiért a fekete keretes szemüvegesektől is menekülünk. Próbálunk rájönni, hogy miért, de nem tudunk. Minden órában hazatekerünk lezuhanyozni, egyszerűen azért, mert élvezzük.
Amikor elcsillapodnak a vizuális élmények akkor megérkezik a helyére a buli és táncolás. Míg a többiek várják, hogy az elfogyasztott alkohol hozza meg a hatást, mi már a bár közepén táncolunk, nemigen számít, hogy vannak e már emberek, vagy tök üres a bár, nekünk mindenhol minden jó. Tolja a banda a reggiet...welcome to my paradise.... juj de jó táncolni is. És annyira nevetünk saját magunkon és az egész élményen, hogy folyamatosan folyik a könny a szememből.
Aztán hirtelen mindenki nagyon részeg lesz és elég idegesítő. Mindenki beszélgetni akar velünk, de azonnal, úgyhogy megfogják a vállunkat vagy megbökdösnek minket, hogy figyeljünk már oda rájuk.
- Nem megyünk haza?
- De, mennyünk, olyan jó lesz kiülni még kicsit kertemországba beszélgetni..
Hazamegyünk hát, kicsit beszélgetünk még, aztán olyan jó befeküdni az ágyikóba, nagyokat nyújtózkodni és egyikünk sem tudja, hogy mikor, de elnyom minket az álom.
Másnap reggel kipihenten ébredek fel, Andfi már órák óta jógázik a parton én pedig egy óra alatt összedobok egy fél részt a Filmemből. Minden megy mint a karikacsapás, teljesen kreatív állapotban vagyok. Dudorászva tekerek le a kedvenc részemhez a beachnek, jól esik olvasni, írni, videót vágni, úszni, beszélgetni másokkal. Nem is tudom eldönteni melyik a jobb, a gombás nap, vagy a day after.
Andi megérkezik mosolyogva, bevág egy avokádó juicet és összedugjuk a fejünket, hogy most mi legyen. Este már próbáltuk, kihoztunk belőle mindent amit lehetett, most nézzük meg milyen nappal. ☺
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
...csak itt a tűz színeiben! Pompás fotók! Vagy ez a bananos lotyi után készült? A mamcid pusz
Megjegyzés küldése