2008. január 22., kedd

Calangute kontra Jesolo?

Elso latasra Jesolo tropusi valtozata. Napagyak es napernyok vegtelensegbe nyuloan. Egy barban probalunk magunkhoz terni egy sor mellett. Minden pont a duplaja mint Colvan.
Andival szallast keresunk, de kicsit becsippentettunk az aklimatizalodas neveben.
Angelina guest house, dobbenets, leirhatatlan, cella, viszont csak 400 rupcsi, azaz fejenkent 500 forint. Minden kotelezo dolgunkat a strandi luxus vecekben intezzuk, a sajatunkat messze keruljuk. :) , fogmosas a folyoson, mert ott jobban esik valahogy.

Masodik pillantasra mar imadjuk. Mindenki edes, kedves, nyilt tekintetu, a hely szuper.
Megszoktuk mar a turistakat is, elvezzuk a forgatagot. Laci gyogyulgat a fosasbol amit akkor szedett ossze amikor furcsan peforalt kupakos vizet ivott.
A szobankban tenyleg csak aludni lehet, semmi masra nem alkalmas, ezert minel kevesebbet toltunk bent. Megismerkedunk egy Panjabi csapattal, egyertelmuen felsobbrenduek itt, ugy vigyaznak rank, zavargatjak el az arusokat korulunk. Az egyik kislany meg kremet is ker tolem, nagy szam ez amikor a legtobben szoba sem allnak veluk.
Meghivnak Chandigarhba...Sutnek foznek majd nekunk. Vegul is......Chandigar india legzoldebb es legtisztabb varosa. Meghivnak a Tito`s klub-ba. Mennenk is, de valahogy kidolunk mint mindig.
Andi es papaja haromkor ebrednek. Egy oraig szenvednek, mire kitalaljak, hogy kimennek a beachre. Sort isznak es biliardoznak reggelig, soha telibb teliholdat nem lattak meg, mindenki a puszipajtasuk, jovunk majd egyutt reggelizni.
Ebredezem amikor visszaernek, ez az agy valahogy nem csabit lustalkodasra. Eloszor hasznaljuk a vecet.....indiai modra, jo nagyokat rohogunk, hogy is kene ezt..... Allami busszal megyunk Panajiba es amig kifele bambulok az ablakon arra kell gondolnom, mennyire ataltam mar, hogy mennyire ez most a normalis ami itt van. Mar nem lepodom meg, hogy tehenek maszkalnak mindenfele, kobor kutyak szazai, erinthetetlen asszonyok es koldusok vesznek korul ebben a tropusi paradicsomban. Par napja meg nem tudtam, hogy mit fogok itt csinalni, most meg nem tudom elkepzelni magam otthon. Zenet hallgatok, kilogok a nyitott ablakon. Mindenki ram mosolyog, visszamosolygok. Megerkeztem.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nahát Era, ezek élményhegyek a javából!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyakran fogsz jelentkezni!Írjál sokat, olyan jó olvasni!

Névtelen írta...

Alig várom hogy hazaérjek, bekapcsolom a gépet és olvasom,mit olvasom iszom a szavakat. Ilyen lehet ha valaki sorozatfüggő.És ezek az enyémeik.
Era Chris nagyon büszke rátok a mamátok.

Névtelen írta...

Imádom imádom, még még még, sokat sokat!!!! Pusziiiiiiiii

Névtelen írta...

Halihó!
Olvaslak ám folyton-folyvást, most éppen munkaidőben, néhány csiszolt gyöngyös tégelyke felett ábrándoztam el, hogy milyen klassz is lehet ott Nektek... Örülök, hogy sokat írsz, nagy élvezettel olvasom minden betűdet, szóval csak így tovább. Igyekszem mielőbb mailt is írni, ahogy ígértem. Most pedig megyek és beleolvasok Chris blogjába is, he-he-he. Millió puszi

ericska írta...

Evi, nagyon ugyes vagy. Mindenkinek koszi lanyok, itt meg kamera is van, ugyhogy majd valamelyik delutanra egyeztetunk, jo? Majd telcsizem.
Norikam, sokat gondolok rad is, ugyes legyel es puszika