2008. január 13., vasárnap

Csomagolás ki és be

Csomagolok. Chris dolgozik, Oszi a cipős szekrény alatt duzzog. A kis dudadönci azt hiszi, hogy ki, valójában be. Dagadnak a hátizsákok én meg pörgetem az agyamat, mi ne maradjon ki semmiképpen belőle. Nem könnyű ez nekem, hiszen még sosem csomagoltam fél évre.

Lesz hideg is meleg is, sivatag is monszun is, Arab tenger, Himalája, szélsőségek nagy hazája! :)



Tegnap hazafelé Olaszból :) átközlekedett rajtam a szokásos utazás előtti depi, némi megállíthatatlan agyviharral kombinálva. Minek is megyünk mi oda? És ha már odamegyünk mi a fenéért nem elég nekünk a szokványos háromhetes "jajdeszupiezazázsia"?
Elég lesz-e vajon a pénzünk és mi lesz ha unatkozni fogok, mi a bánatot fogok én fél éven át csinálni, ki, hol és mivel fogja a fejünket átbaszni? Hogy viselek majd egy harmadik embert ennyi időn át.... és amíg agyam egyik félteke ezen pörgött, nem pihent a másik sem.

"Gyöngybolt, áruló barátnő, Tanya, Cégek......ezt inkább nem is sorolnám. Ja mi mindent zúdítottam én áruló barátnőm nyakába. Hogy aztán másfél év múlva elkövethesse a barátságban lehetséges legnagyobb árulást?
Szerző évekkel későbbi bejegyzése"

Ismerem már jól ezt az érzést ezért hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam, mert kialszom, kitisztul a fejem és nem marad más csak a örömteli várakozás. Ki is aludtam mára, nem vagyok már depis, de azért azt sem állíthatom, hogy felhőtlen a boldogságom. Feszült vagyok, nyomaszt ez a sok búcsúzkodás a családtól és barátoktól, ránézek Oszira és arra kell gondolnom vajon életben lesz-e mikor hazaérünk. Ezúton üzenem neki, hogy az összes szál hófehér bundáját mind egy szálig kitépem, ha kipurcan nekem amíg nem vagyunk itt. (ha utána, akkor is)




Felemás állapot ez. Még nyomasztanak az itthonhagyott dolgok, de már érdemben nem tudsz hozzátenni, már örülsz az utazásnak, de még nem érzed a szabadság örömét. Pont most, hogy két nap múlva kint leszek, egyszerűen nem tudom felfogni az egészet.
Két hosszú nap van amíg Pistiékhez érünk. Kedden már ott alszunk, ők közel laknak a reptérhez és mi szerdán reggel tőlük indulunk. Két feszültséggel örömteli nap és indulunk.

10 megjegyzés:

Gree írta...

Szia!!!!!!!

Annyira átragadt rám a hangulatod, mintha legalább is én utaznék!!!! IZGULOK!!!!!! De miért is????
JAjjjjjjjjjjj remélem a nagy messziségben, azért hetente lesz lehetőséged ide írni!!!! Úgy fogom várni, mint valami "sorozat" új részét.

Oszi pedig rendben lesz!!!!

Puszi és jó utat, jó pihenést stb....

ericska írta...

Igyekezni fogok Gree, hogy tudjak mindig majd írni, ezt megigérem.
Én is izgulok nagyon!
bizony!

Dóra írta...

Furcsa ugye, hogy már nem a hónapokat, a heteket, de már nem is a napokat, hanem a perceket számolod...??

Furcsa lesz, hogy olyan messze leszel.

ericska írta...

Nagyon furcsa Dóri. Nagyon furcsa.

Enikő írta...

Kedves Era!Bár nem ismerjük egymást személyesen, de én mégis azt kívánom Neked tiszta szívből, hogy ott a nagy messzeségben megtaláld mindazt, amire igazán vágysz!

ericska írta...

Köszönöm szépen Enikő!

Névtelen írta...

Era, Neked most nagyon nehéz lehet, de két nap múlva már könnyebb lesz...Hiányozni fogsz s reméljük, minél többször hallhatunk Felőletek.
Vigyázzatok magatokra, a többi rendben lesz, ott is, itthon is!

Névtelen írta...

Az előző Emese voltam...valamit sikerült félrenyomnom.

ericska írta...

Neked is köszönöm Emese!

Zsani írta...

...most mi a sz.t írjak Neked????...fél éve búcsúzok...inkább azt írom, Isten hozott!!!!! Ott is....és majd itt is!!! Nagyon foglak várni !!!
...és hozz egy db követ Nepálból nekem...-))))
Puszik