Kothi Peak 4200 meteren

Annnnnnyira kurva jooooo volt!
4200 meter, tudom, ez nem mindenkinek nagy szam, de nekunk ez most a vilag legnagyob erzese. Fantasztikus 8 fobol allo csapatunk es a 13 fos szemelyzet korulbelul 2600-rol kapaszkodott fel a 3280 meteren levo taborhelyunkig. Csodalatos ragyogo napsutesben veik fel a satrainkat mig mi sikongatunk es kortyolgatjuk az elso rumos teankat, ugyebar nem kene ilyen magaslatokban inni, de mi persze nem birunk ellenallni a kisertesnek es ezalkalommal a csapatunk is mind hasonszoru hozzank. A sracok mar par perc elteltevel felmeztelenul ugralnak az epitett buckan. Magasabban vagyok mint valaha, illetve nem sok kell ho9zza, hogy megdontsem a sajat rekordomat meg ma! Hihetetlenul szervezett a hattermunka, pont ugy ahogyan ezt elozoleg vartuk. Az cask egy dolog, hogy allandoan etetnek, odafigyelnek arra, hogy allandoan legyen friss elegetheto energiad, de vegtelenul kedvesek es figyelmesek, nem is ragozom tovabb, tokeletes minden.
Ebed utan szetosztjuk magunkat a satrakban. Nana, hogy mi szerezzuk meg a legfaszabbat aminek harom fulkeje van. Az egyikben mi alszunk, a masikban az Andi es a harmadikba befogadjuk Ericet Irorszagbol.
Ebed utan nekiindulunk. Nem akarok hazudni, nem megy tul konnyen. Joval lasabban megyek Eric baratommal mint a tobbiek, legszomjal kuszkodom. Mikor beerem oket azert kiderul, hogy ok is pont ugy ereznek mint en cask ok mas taktikat kovetnek.
Ahogy erunk egyer magasabbra, egyre nehezebbe valik az egesz tokostul vonostul. Probalok a legzesemre figyelni, de meg igy is percenkent megallok pihenni kicsit. Ketezerrol jottunk fel es azert nagy emelkedes ez hirtelen. Minden alkalommal amikor beerem a tobbieket azt latom, hogy kinyulva terulnek el a koveken percekig. Az en taktikammal alig par piheges utan mar indulhatunk is tovabb. Persze azonnal megint lemaradok, de osszessegeben egy utemben mozgunk.
Most kell elmondanom a a Malac mindenkin! Meg a gyakorlott trekkelokon is tultesz ide oda szaladgal koztem es az elen torteto Andi kozott. Haromezerhetszaz korul egyre tobben leszakadoznak hozzam, hiaba egyre nehezebbe valig minden mozdulat. Szerencsere megerkezunk az elso napi celhoz, ma mar nem maszunk tovabb es johet a dolog elvezeti resze a csuszas! Elbujt a nap es kezd az ido is komoly lenni, fuj a szel es havazik amikor elindulunk lefele. De a ho kurva jo! Csak siklunk lefele a hegyoldalon, itt a megerdemelt csuszas a Himalayaban amiert ennyit kellett szenvedni. Mindenki jokedvu, senki sem nyavajog semmiert, ritka szerencses csapat verodott ossze.
Hat aztan a nagy boldogsagban, hogy leertunk vegre, na meg aztan orulunk magunknak rendesen es meg a ho is esik….elokerulnek a rumos es whiskey-s uvegek.
Beszorulunk a legnagyob satorba, jon a vacsi is paradicsomos teszta (nekem meg ugyebar van egy doboz parmezanom, amit nem is atallottam felcipelni magammal) es elokerul a zene is, jol szolgal a pici almas hangfalam. Mindenki tisztessegesen leissza magat, ami ilyen magassagban nem is olyan nehez ugyebar. Nem tudom, hogy dicsekedjek e vagy sem ezzel, de mi harmunknak sikerul minden reszunket kordaban tartani, nincs blackout, sem masnapossag reggel. A tobbiek rendesen kiutik magukat.
Eric szomszedunk egy ejjeli pisiles utan orakon at nyoszorog, szerintunk nem talal vissza a halozsakjaba, de ha nem itt lennenk, hat nem is tudom miket gondolhatnek errol a hangoskodasrol. Krisz egy ido utan megunja es nem tul udvarias hangnemben csendre szolitja fel. Bar a nyoszorges megszunik, rajtunk nem sokat segit. Mindenki tok szarul alszik en is inkabb cask feluletes komas allapotokba esem, de a tudati szintem nem szunik eber lenni egesz ejjel. Rohadt hideg van odakint, a pisit is inkabb tartogatom, cask ki ne kelljen mennem a jeges hidegbe!

Vegre reggel van es sut a nap. Atmelegithetjuk elgemberedett vegtagjainkat.
Enyhen masnapos es kialvatlan a csapat, de semmi gond mingyart indulunk a csucsra. Kis neheziteskeppen ma a sibakancsainkat is nekunk kell cipelni. Na persze akinek malaca van....
Nagyjabol ugy tevezem, hogy az elso orat vegig fogom anyazni magamban, de aztan belenyugszom majd a megvaltozhatatlanba es felcipelem magam a csucsra.
A legnagyobb megdobbenesemre gond nelkul birom a kaptatot, szepen lassan kis pihenokkel, negyen is mogottem cammognak. Lathatoan masoknak is bejon a lassan kis lepesekkel egyenletes legzessel technika. Ketten vegleg lemorzsolodnak mire a tegnapi vegallomasunkhoz erunk. Hihetetlen konnyeden feljutottam idaig, mennyit szamit egy kis alkimatizalodas? Na de ami innen jon az mar nem piskota. Minden meterrel feljebb erzem ahogy fogy az oxygen es nehezulnek a vegtagjaim. Kegyetlenul meredek a hegyoldal es en csuszkalok neha a havon, neha a saros zuzmos kovegen. Vegre nagy nehezen felerunk, de nagy ujjongas helyett a nagy kerdes var. Egyre szarab az ido es most 3900-on vagyunk. Akarunk e feljeb menni a 4200-es csucsra.
Bakker! Mindenki akar! Meg en is. Nehogy mar ne lepjuk at a negyezres hatart!!!
Elmondhatatlan ez az utolso 300 meter szintemelkedes. Korulbelul 10 lepest tudok egyszerre haladni. Nem nezek en sehova, meg felfele sem, csak es kizarolag a labamra koncentralok es arra, hogy jusson oxigen a tudombe. Nem hiszem el, hogy itt kinlodom magamban es vegeredmenyben meg elvezetet is okoz! Amikor megis felnezek, latom magam elott a tobbieket es itt mar lathatoan ok is szenvednek. Botjukra tamaszkodva lihegnek es en nem tudom, hogy ok szemely szerint hogyan ereznek, nekem a szivem a szegycsontomnal a borom alatt zakatol.
Soha, soha, soha nem ereztem meg ilyet! Kinkeservesen felcipeljuk magunkat a csucsra, de csak egy kepre meg egy rovid Jahuuura futja, mert tep a szel, jeges hideg mar az arcomba. Most mar le akarok menni.Sileceket felcsatoljuk es indulhat a moka. Kegyetlen merleg, hogy amit negy ora alatt kinkeservel megmaszol, azt 20 perc alatt lesieled. grrrr :-)
A si es a snowboard vezetonk imadni valoak es altaluk valahogy megertem, miert ilyen nagy szam igy sielni. Raju, a fiatalabbik, nagyon helyes es edes kissrac, ugy kivanom neki, hogy azert egyszer valahol kedvere csuszkalhasson hegymaszas nelkul is.
Mire leerunk kesz a forro csoki es a finom leves. Nagy a happening, sokaknak mint nekunk is, ez az eddigi lemagasabb pont ahol jart. Mike februarban reszt vett egy Annapura base camp turan, ami szinten 4200-ig megy fel, de becsulettel bevallja, hogy ez kemenyebb volt a gyors emelkedes miatt is talan. Mi meg harman boldogan ugrandozunk, mert eddig is belevagtunk volna az Annapurna korbe, de most mar tudjuk, hogy meg elvezni is fogjuk talan! :-)
Azert ott az az 5400 meter eleg ijesztoen hangzik, de jo par nap van aklimatizalodni es satrazni sem kell, mert minden faluban van vendeghaz.

Ezte hatalmas tabortuzet gyujtunk es elvezzuk ahogy felmelegitenek a langok. Mondanom sem kell, hogy a 60! as faktoru krem ellenere szenne!!! szenne!!! egtunk, az orrom jelenleg letorheto allapotban van, de az Andi sem volt meg ilyen fekete soha. Szemuvegunk helyen feher lukak, roppant mokasan nezunk ki. A Malac persze szimplan csak fekete, de olyan mint meg soha.

Nagy dolog am ez, most akarmerre jarunk elismero pillantasokat kapunk, mert aki ilyen szint szed ossze, az legalabb negyezren jart, oda pedig nem lehet csak gyalog feljutni.
Ezen az ejszakan vegre aludni is tudunk mindannyian, meg a Malac is legyuri bezartsag erzeset a ket halozsakba burkolastol na meg az osszekotozott labaktol.
A harmadik napot ket sportember kivetelevel, akik a meg magasabb 4340-re tortek, mind pihenessel toltjuk. Kortyolgatjuk a forro csokit es nevetgelunk, a sracok siugranak egy epitett ugraton, annyira jo a legkor, komolyan, szinte hihetetlen ilyen csapatot kifogni. Senki sem huz semmerre, nem mondom mar el tobbszor, de valogatni sem lehetne jobbat.
Remelem a kepek azert arulkodnak.
Holnap pedig bucsut veszunk a hegyektol egyenlore es Chandigaron keresztul Rishikeshbe a Gangesz forrasahoz utazunk. Vissza a dog melegbe, bar azt most egy kicsit nem banjuk, mert szetfagytunk idefent, de rendesen. Hiaba melegek a nappalok, ha ejjel 0 fok van es nincs futes meg melegviz.... Ugye ne is mondjam tovabb!!!!! :-)
Szoval nagy buszken hagylak itt most benneteket, mert megcsinaltam, de meg en!
(Azert a Malac sokkal faszabb volt megint mint en, de asszem o is buszke ram hihi)

KOTHI PEAK 4200 Meter

BULI VAN!!!!!!!! Jahuuuuu

Taborhely 3230 meteren

A Csapatunk