Habok es hullamok

Itt kell folytatnom, mert mar megint a technika, kepes egyebkent allandoan ugy kibabralni velunk, hogy az elettol elmegy a kedvunk. Na mindegy.
A edes es helyes nepali sracok istenieket foznek nekunk. Van minden amit csak akarunk, keleti es nyugati kaja, igaz mi meg mindig nem nagyon kivanjuk a helyi izeket. Ahogy kisse hul a levego estere ugy emelkedik a hangulatunk. Na nem mintha nem lett volna amugy is az egekben, csakhogy elokerulnek a helyi Kukriku rumos uvegek. Zenelunk, enekelunk, de hat tudjatok mar, csak a szokasos omlenges kovetkezne.

Vilagosban ebredek fel, de a napsugarak meg a kanyon hegyei mogott bujnak meg. Egy reggeli setanal nincs is egeszsegesebb, ennek jegyeben atkirandulok meg egy adag lottyert a fuggohid tuloldalan talalt kis boltocskaba. Minden zold, csobog vagy csiripel. :-) Remeg a torkom a gondolattol, hogy a nagy termeszettel meg csak ezutan indulunk randira. Es itt es most eloszor gondolok arra, hogy istenem egyszer ez is veget fog erni. Itt eloszor erzem, hogy ez is mint minden mas veges, de meg nem gondolok ra, meg annyi szep es jo var rank addig. Csakhat ez a termeszet, ezek a hegyek es emberek, ezek orjitoen fognak hianyozni, mert mar most visszavagyom, pedig meg itt vagyok. Zold mohas vizesesen legeltetem a szemem es belefetrengek a puha fube. Itt vagyok, elek es ez mind velem tortenik eppen.

Mire visszaerek szinte felszedtek a tabort. A legnagyobb oromomre mindent, de mindent eltakaritanak magunk utan es amikor csonakba szallunk, olyan mintha sosem jartunk volna a parton. De jo! Vedjetek es ovjatok kerlek ezeket a csodakat.
Ujabb zugok es izgalmak, de ma mar sokkal flottabbul es nagyonn onbizalommal kuzdjuk le az akadalyokat. Egy Team lettunk es egyutt evezunk. A csapatunk vezetoje Majla (nem is tudom, igy irjak e a nevet) egy hihetetlenul kedves fiu. Olyan a pofija mint barmelyik negyeves kis nepali koloke, csak kozben megnott. Minden nagyobb zugo utan osszekacsintunk es a legnagyobb meglepetesemre, nekem kulon megkoszoni hogy komolyan eveztem. Akkor meg nem nagyon ertem, hogy miert, de kesobb amikor a hajo masik oldalara atulok eszreveszem am, hogy vannak potyazok. :-) Kalandos napunk utan a masodik ejszaka talan ha lehet meg szebb helyen campingezunk. Egy szazmeteres termeszetes vizeses a zuhanyunk es egyben a masszasunk is.
Most csak magunk vagyunk es ennek megjobban orulunk. Az ejszakak langyosak es finomak a termeszet lagy olen. Nyaralas a nyaralasban es en nem akarom, hogy vege legyen. A gondolat, hogy visszaterunk a Pokharai "nagyvarosba" most annyira nem jo gondolat.
Az utolso napunk tobbet szol az evezesrol mint a zugokrol, bar azert akad meg par komolyabb. En a terdelos katamaranba szallok be reggel es komolyabb kalandban is reszem van amikor beragadunk egy mosogepbe. Nem fentakadunk egy sziklan mint maskor, hanem egy vizaramlat nem enged minket szabadon. Porgunk forgunk benne, evezunk elore es hatra es nem akar engedni a sodras. Izgi nagyon. Amikor eppen kezdenek komolyabban aggodni, akkor kiszabadulunk. Nagyot nevetunk a nepali sraccal, latom rajta hogy elvezte nagyon.
Egyaltalan, annyit bolondoznak ezek a sracok, irigylesre meltoan imadjak a munkajukat es 100% san profik is benne. Azert mi is erezzuk, hogy szeretik a mi kis csapatunkat, nem is ragozom de tokeletes minden. A zugok elhagyasaval kiprobalhatjuk a safety kajakot is es en, aki nem szeret kajakozni, ugy latszik megis csak szeret. :-)
A negy oras ut vissza Pokharaba az grrrrrr. Meg kell hogy mindjam, hogy itt Nepalban nem hegyoldalak vannak, hanem szakadekok. Szepen, lassan es biztonsagosan kozlekedunk, megis en mar a melyseg gondolatatol kivagyok. Tok jo fej a sofor, miattam lassabban megyunk, bar nem mintha ez rajtam segitene. Kapaszkodom a Malacba allandoan. :-)

Ket napunk van arra, hogy kipihenjuk magunkat es nekiinduljunk a nagy Annapurnanak. Malacnak jo nagy kihivas lesz a minden hajnali bizony otorai keles. Nekem meg a menet. A csucsok csak reggel mutatjak magukat, addig kell menni amig lehet. Kemeny dio lesz, de feltorjuk remelem.
Mindig nagyon jo erzes nehany naponta jelentkezni ezert furcsa es bizonytalan erzest erzek, hogy harom hetig nem leszunk. Kerlek mindannyiotokat, hogy vigyazzatok magatokra es egymasra, mi is ezt tesszuk. Eddig sem huztunk szet, most pedig egyezseget kotottunk, hogy mindent egyutt, egyert is. Amit egy valaki akar, azt akarja a tobbi is! Ez nagyon fontos egy ilyen "expedicional"
Holnap meg jelentkezem, mielott nekiindulunk a nagy turanknak.