2008. április 9., szerda

India Eszencia

Varanasi masneven Benares.
A hinduk legszentebb es egyben a fold legosibb varosa. Egy varos sosem latott mozgasban levo embertomeggel, belathatatlan sikatorokkal, hiena riksasokkal, mindenfele higenias elvarasokat semmibevevo vendeglato olakkal, tobbszaz rettenetes nyomorultal es minden eddigit megszegyenito buzzel. Kosz, mocsok es ferto kulonleges egyvelege. Soha eletemben nem lattam ennyi vervoros betelkopetet, de meg osszesen sem az eddigi ket honap alatt, mint itt egy nap alatt. Teljesen mindegy, hogy 10 vagy 90 evessel allsz szoba, nem latszanak a fogaik az elszinezodestol, az eppen ragicsalok pofaja pedig vorosen habzik ahogy probalnal alkudni vele, minden szavukra elont az undor. Az utcakon csontsovany zombik probaljak megerinteni a labunkat, akkorat baszarintok a kendommel rajuk amekorat csak birok. :-) Es ha mindez a mulatsag nem eleg, neha doglott majmot szentelnek az ut szelen, neha meg hangos enekszoval es sietos leptekkel, halotti lepelbe bujtatott testeket szallito fiatalok loknek oldalba, masiroznak a halott egeto Ghatra, hogy idejeben elegethessek a holttesteket.

Na, hat ez lenne Varanasi roviditett verzioja. :-)
De! Mert ugye az mindig van. Valami hihetetlen modon ebben a 100 szazalekos india koncentracioban ledobbent es megis elvarazsol az egesz. Minden arc es minden test egy portre indiarol es mi nem tudjuk levenni a szemunket semmilyen rettenetrol, komolyan mintha magnes tartana fogva a tudatunkat ebben a rothado, de megis ekesen fenylo varosban.

Ezuttal magunkhoz kepest luxus szallodaban a Meeri Ghatnal (Ghatnak hivjak a lepcsoket melyek a szent folyokhoz es tavakhoz vezetnek , Puskarban is voltak) veszunk ki szobat, szepet, tisztat, legkondisat. Tombol az orult nyar es kell egy hely ahova a feldultsagbol hazaszaladhatsz es kicsukhatod az ajtodon indiat, es ahol magadra maradhatsz a dobbeneteddel vagy eppen haborgo gyomroddal.
Benares elvarazsol, magaval ragad es undorit is egyszerre es olyan erzesem van, mintha itt kapnam meg egyszerre filmjeink es konyveink indiajat.
A napon amikor megerkezunk nagyon imadom az egeszet. Vegigsetalunk a lepcsokon es bamulunk bele abba a vilagba, amit nem is igen tudunk elhinni vagy felfogni, ahol csak sodrodunk az arral es hagyjuk, hogy szetaradjon bennunk most meg utoljara India. Direkt felfele indulunk eloszor, mert azert a Manikarnika Ghatra meg nem vagyunk felkeszulve. Meg kell, hogy ertsem, hogy itt vagyok mielott ego emberi testek fustje szallna felem. Csakhogy ugy alakul, hogy a masik iranyban is van egy fustolgo Ghat es mire harmat szamolunk mar valahogy ott allunk es meredten nezzuk az erkezo testeket, ahogy megmartjak a Gangeszban majd meggyujtjak a maglyat a testek alatt. Harom es fel oran at egetnek minden elhunytat es az egesz olyan gyorsan es konyedseggel zajlik. Erzodik rajtuk, hogy mennyire nem kapcsolnak erzelmeket mar az itt fekvo porhuvelyekkel. Az egesz latvany nem remit meg es tolt el akkora iszonyattal mint gondoltam. Inkabb csak a szagtol kavarog a gyomrom, pedig nem is igazan van szaga, inkabb csak a tudat metelyezi z egesz bensomet.
Es aznap este nem hallgatok a hasamra, pedig sugja nekem, hogy nem ehes, de en azert csak jol megetetem. Ejjel arra ebredek, hogy folyik a nyal a szambol es rohanok hanyni, de persze hiaba mert nem vagyok egy nagy hanyogep. Par oklendezes es visszaalszom par orara. Reggeltol nem eszem semmit es nem is tud kitorni rajtam a baj, mert nem kap utanpotlast a Varanasi mereg. Pedig Mekiben kajalunk marhogy a tobbiek, de en csak a kolat ontom magamba veg nelkul. Es az tenyleg segit. A Malac szerint a kola akkora egy szar mereg, (egy szelet hus egy het alatt szetrohadna benne) hogy a gyomorban is kepes dolgokat megmozditani tan meg a bacikat is elbizonytalanitja bennem. Egesz nap ugyintezunk, repulojegyet iratunk at, fotokat keszitunk a Nepali visankhoz es alig varjuk mar a holnap estet, hogy vegre vegre meginduljunk Nepal fele.
Turazni akarunk, raftingozni akarunk, steaket akarunk, rendes barokat akarunk, termeszetet akarunk. Poharunk csordultig teli van Indiaval eppen itt hat az ideje tovabb indulnunk.

Most este fel 10 van es most jottunk vissza a Ganga Aarti unnepsegrol, mely minden aldott este elvarazsolja az embereket. Engem is. Ezt volt a legkomolyabb es nem a turistaknak rendezett, legszebb indiai dolog amit lattam.
Kepeket es talan egy kis videot is toltok majd fel holnap.




Hotelunk
Etterem biza, de mi nem itt eszunk, no worry :-)








Hat eert nem mosatok itten

tehen lepeny szarogatas

Ok meg az uj kedvenceim.... es milyen fini a mozarellajuk
Hoppa, veletlen kep, de a legjobb





Igy van ez, itt semmit sem szegyenlenek




10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fantasztikus képek, ez azán tömény India!

Névtelen írta...

Micsoda színek! Én eddig kicsit azt gondoltam, hogy ilyen dolgok csak a Nat. Geo-ban vannak, de így, hogy a Ti szemetekkel látom, már elhiszem.
Puszik, zokni

Évi írta...

Döbbenetes amit írtál de tényleg így még olvasva is megfogja az embert.Tényleg tömény India.

Anna írta...

Tényleg fantasztikus képeket raksz fel. Örülök hogy nézhetlek, olvashatlak titeket.

ericska írta...

Koszonom szepen a hozzasolasokat, remelem azert nem nagyon sokkoltam. Itt sokat szoktunk gondolkozni, hogy melyik kepeket tegyuk fel, mert nekunk sok mar termeszetes ami odahaza sokkolo es ijeszto ehet.
puszi

Dóra írta...

Tényleg torok szorító és borzongató ez a tömény valóság, de akkor is nagyon köszi ezt az érzékletes beszámolót!

Zsani írta...

Gyönyörű és megrázó képek!!!...nekem ennyi Indiából bőven elég...esetleg egy pink szárit még bevállalnék...imádom a színeiket!!!!
fantasztikus!!!
Era a stílusod írásról-írásra ragad magával!!!

ericska írta...

Koszi Dori, es neked is Zsani, es mindenkinek aki olvas! :-)

Névtelen írta...

I agree with you about these. Well someday Ill create a blog to compete you! lolz.

Névtelen írta...

Fantasztikus beszamolo csodalatos kepekkel!
Köszi!

Vali