2008. április 10., csütörtök

India........India

Es par utolso kep Benaresbol


Csak messzirol: Manikarnika Ghat


Csekelyke forgalom



Ma ejjel elhagyjuk Indiat. Ha nem is veglegesen, de az utunk nagy reszenek indiaban vege. Probalom kordaba szedni a gondolataimat es az erzeseimet melyeket esetleg megosztanek a nagyvilaggal, de egesz egyszeruen annyi, de annyi van, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
Varanasirol meg mindenkeppen kell irnom, hiszen itt minden a legtomenyebb India es hihetetlen szelsoseges erzeseket valt ki belolem folyamatosan.

Tegnap beteg voltam. Na nem nagyon mert se nem hanytam, se nem fostam, egyszeruen emelyegtem rettenetesen es rossz volt a kozerzetem. Ami az erdekes resze a dolognak, hogy amikor becsuktam magamra a szoba ajtot, vagy a hotel legkondicionalt kavezojaban ucsorogtem, de meg amikor a Jet Airwais kis irodajaban kulturalt es anglul beszelo szemelyzetevel targyaltam is, erdekes modon semmi bajom nem volt. Abban a masodpercben, ahogy kileptem a sikatorok koze es megcsapta az orrom a forro es buzos levego, a temerdek ember aramlasa korulottem az idiota motorosok idegtepo dudalasa szinte azonnal rosszul lettem.
Barki, akivel beszeltunk es mar jart Varanasiban mind azt mondtak, hogy kihagyhatatlan fantasztikus hely, de figyeld a tested mert o fog szolni, hogy mikor kell menned.
Az enyem tegnap szolt es lehet, hogy kicsit hulyen hangzik, de mintha minden tunetemet maga India produkalta volna. Minden imadatom es csodalatom ellenere, amit azt hiszem nem felejtettem el megosztani veletek, mostanra a fejem bubjaig tele vagyok Indiaval, idegesitenek a motorok, a riksasok, a betelkopetek a falakon es igen neha a labfejemen is, ha nem tudok elugrani elole, a primitiv es ignoralo szemelyzet melyekkel jonehany hotelben talalkoztunk, a szagok, a szinek es mar bocsanat, a sok undorito ember is akik radtapadnak es kovetnek mindenhova, akikkel ugyanazokat a szazezredik sztereotipias beszelgetest kellene lefolytatnod.
Azt kezdjuk eszrevenni, hogy keresi a szemunk a szepet es a tisztat. Elajulunk egy otcsillagos szalloda halljatol, a finom mentafu illatu mosdojatol, a tiszta poharaktol, finoman a levegoben terjengo kaveillattol.

Mielott barki esetleg felreertene, ez nem azt jelenti, hogy nem imadnam Indiat! Imadom en! Szorostul es borostul minden joval es rosszal egyutt, mert ez valojaban India, ez az egyveleg ami vegul az emberben megmarad es soha, de soha, semmi massal ossze nem hasonlithato, szineket szagokat es hangokat tartalmazo erzes. Egyszeruen csak megteltem vele atmenetileg es arra vagyom, hogy kisse kevesebb informacio hatoljon be a tudatomba keretlenul. Felfoghatatlan ebben a varosban, hogy az egyik percben a Ganga Aarti szertartason a konnyed csorog es igen, valoban erzed, ahogy osszeer az emberek es istenek vilaga. Szal a tomjen, tizezer harang bong a hindu dallamok alatt es szent gyonyoru ruhas fiatal fiuk aldjak a Gangat megannyi apro langal egyutt tancolva a vilag miden egtaja fele. Tobbszaz apro mecses uszik a folyon, mi is veszunk persze, en pedig ratok gondolok akiket szeretek, egeszseget es boldogsagot kivanva nektek es magunknak utjara bocsajtom a langocskakat ezen a legszentebb folyon. Bennem zugnak a harangok az egesz szertartas alatt es reszegito mamort erez az ember mar csak attol is, hogy ez az India igy kepes hinni es most mindegy, hogy felelembol vagy babonabol, de ilyen eroteljesen valamiben, Istenben. Csurog a konny es elakad a hang, es teszel egy kis setat, hogy lehutsd az erzelmeidet es ot percen belul mar ismet az undorban talalod magad. A Manikarnika Ghathoz tevedtunk veletlenul es mar rank is tapadt egy undorito szornyeteg. Nincsenek fogai a sok beteltol, melyen ulo szemei verben forognak koszos kezevek hozzader minden mondatanal.
Egyertelmuen tudjuk, hogy penz remenyeben inzultal minket es nem eleg az ego .......-ek edeskes szaga es a foldon mindenhol folydogalo feket hamus es ki tudja meg milyen trutymo, kioktat mit tegyel es mit ne, es tiszteld a Holy helyet. Hogy jobban erezd magad minden mondatahoz megbok a mocsok kezevel, jaj ki tudja csak mit fogott korabban, es egy rohadt pillanatra nem hagy magadra, csak jar a beteles pofaja, hogy melyik epuleten fekszenek a haldoklok es hol add le (a nagymamajanal) az adomanyodat. Latom Andin, hogy mar levegot sem vesz, csak eluralkodik rajta az iszonyat, indulnunk kell, mert meg en sem tudom lerazni a rohadekot, pedig kegyetlenul tudom oket levegonek nezni. Ilyenkor aztan hatvanyozottan beindul az emberben az emelyges es parabolikusan leesik a turokepessege. Tortetunk kifele a sikatoron kivulre mikozben minden gyerek fotot akar es rupit, en meg keptelen vagyok reagalni rajuk es a kocsog motorosokat le tudnam szedni egy magnummal, ha eppen a kezem ugyeben lenne. :-)
Van egy filmje a Michael Douglasnak, az a cime, hogy Osszeomlas...szoval az is valahogy igy kezdodott. hehehe
Varanasi Varanasi..... te csodas iszonyatos varos. Szeretlek is utallak is tisztellek is. Megkaptam toled legvegul hat mindent amit Indiarol elkepzeltem, kaptam egy kicsit minden kis varosbol es helybol ahol megfordultam ezidaig. Most magadra hagylak teged az egymilliardnyi apro ontudatlan reszecskeddel, melyek egyuttes rezgese valahogy igy hangzik, I N D I A

10 megjegyzés:

Ande írta...

az utóbbi napjaitokba belelesve hullámvasutazok az érzelmek között... fantasztikusan írsz, Era, fantasztikus dolgokat éltek meg és fantasztikusan képes vagy mindezt átadni nekünk ....
na, most meg elérzékenyültem :)
ha ritkán szólalok is meg, figyellek ám benneteket!

ericska írta...

Koszonom draga Andim, most en is ugy erzem, hogy sikerult egy az egyben atkuldenem az itteni erzeseinket.
Koszonom, hogy olvasol.
puszi
Ket honap es jovok haza!

Névtelen írta...

Rájöttem, hogy azokat az írásaidat, írásaitokat szeretem a legjobban, amikben arról beszélsz, beszéltek, hogy milyen érzéseket, gondolatokat ad Nektek India. Ezt a mostani post-ot is nagyon szeretem...
Zokni

Zsani írta...

Eszméletlen ez a bejegyzés!!!...szuperül írsz, nem győzöm leírni!!!!

Unknown írta...

Kedves Era!
5-i beírásaitokat olvastam legutóbb. Az öt nap alatt úgy éreztem magam, mint a 70-es évek végén, mikor keresztapámnak problémái voltak a Nat.Geo. előfizetésével. Amihez hozzászokik az ember, annak a hiánya nagyon érződik. Főleg, ha az színvonalas és magával ragadó. Köszönöm szépen az újabb "kiadásokat".

Évi írta...

Drága Erám!
Csak nehezen tudtam végigolvasni az írásodat párás szemem miatt.Hát igen "beteltélt" vele.Köszönjük nektek Indiát.Ölel nagy nagy szeretettel -már jó lenne meg is tenni- anyóskád. Csatlakozom Gergő bejegyzéséhez.

ericska írta...

Jaj dragaim, mindannyiotoknak koszonom szepen. Konyebb is arrol irni, ami totalisan magaval ragadja az embert es nem kell, hogyismondjam, fogalmazni.

Névtelen írta...

This is a nice blog. I like it!

Névtelen írta...

olvassa el az egesz blog, nagyon jo

Névtelen írta...

Thanks for the erdekes informacio