11. Nap / Muktinath - Jomosom

3710 - 2720 meter
Ime az elso nap amit nem annyira elvezek. 1000 meteres sulyedes 20 kilometer alatt 80 - 100 km/oras szembeszelben. Kagbeniig meg gyonyoru az ut es a szel is gyengecske, hat nem gyozunk gyonyorkodni a mustang volgy kopar szepsegeben. Kedves varoskakon megyunk keresztul es az elettelen sziklak toveben zoldello mkalaszmezok hullamzanak a kietlen tajon keresztul suvito szelben. Sajnalatos modon a folduttal egyetemben megjelentek a motorok is es bar alig par darab halad el mellettunk megis roppantul zavaro a civilizacionak eme hirtelen megjelenese.
Kagbenitol kisse remalom az ut Jomosomig. Por es homok mindehol, foleg a szememben es roszog a fogam alatt. A kali Ghandaki mostanra szinte kiszaradt folyomedreben haladunk orakon, napokon keresztul. Megszamlalhatatlanul sok kobe rugok bele, mert a resnyire nyitott szememmel nem latok jol. Vegelathatatlan hatalmas folyomeder es orakon at gyaloglunk benne.
A labam elrohad ebben az egyhangu gyaloglasban, Andi meg kulonosen szenved a terdevel, latom az arcan hogy ez most neki semennyire nem jopofa. Mostanra szinte biztossa valt, hogy Andi nem jon le velunk, hanem inkabb lerepul Pokharaba es majd lent talalkozunk ujra. Jomosomban egyebkent van repter es ennek koszonhetoen jonehany 2-3 napos turista kirandul a kornyeken. Mikor is talalkoznak hazaiakkal ha nem itt. Es lohaton! A fene azt a lusta nepsegunket! :-)
(Szamomra Jomosom alegkevesbe vonzo hely az egesz 16 nap alatt) Koborolunk a szeles es kihalt utcakon, mignem belefutunk Andink kedvenc szerelmebe, a hercegbe, akibe meg Manangba kavarodott valahogy bele, talan amig mi az Ice Lakenel voltunk...
Ennek kovetkezteben este oriasi dramaban van reszunk.
Bisay, akinek korabban felajanlottuk, hogy ha akar akkor hazamehet a csaladjahoz hiszen Andi visszarepul es igy nincs szuksegunk feltetlenul ket porterre, teljesen kifordul magabol. Alig tud megszolalni a sertodottsegtol, remeg a szaja es uveges a tekintete. Hiaba magyarazzuk neki, hogy nem muszaj mennie ha nem akar es a mi reszunkrol egy gesztus (persze valojaban orulnenk ha menne) es nem fogjuk az irodaban elmondani, hogy nem volt meg a kifizetett 18 napja. Es persze meg borravalot is kap. Majdnem sir, hogy csodot mondott es nem teljesitette a kuldeteset. Mar mi is ossze vissza hazudozunk neki, hogy nelkule biztosan nem ment volna meg probalunk kedveskedni neki, de ugy tunik nekem, hogy ot csak az zavarja, hogy az Andi egy masik csapat vezetojevel-val erzi jol magat. Mit tudom en, az is lehet, hogy egy alacsonyabb kasztbol szarmazik es ezert zavarja, de alig lat a pipatol. Aztan a kovetkezo pillanatban meg megfenyeget, hogy a Lila is "angry" es o is hazamegy masnap. Persze nem gond, menjen csak! Csak akkor viszont mas a haditerv. Ebben az esetben az Andi elso dolga lesz az irodahoz elenni es beszamolni a tortenesekrol. Ez hatasos. Bisay megy, Lila marad. Tudom am, hogy a szegeny ordogot a guide-i mivoltaban is megsertettuk, de tenyleg nincs szuksegunk ket emberre tobbe, raadasul meg 6-8 napon keresztul kellene az okossagait hallgatnunk. Eleg volt. Ha mar ketten maradunk, akkor ne rola szoljon a hatralevo ido. Marha hosszu ido, mire megerti, hogy nem rosszat akarunk, tobbszorosen biztositanunk kell rola, hogy jo jelentest adunk majd rola az irodanak is.
Reggel kikiseri Andit a repterre azutan pedig elkoszon tolunk. Vajszinu himalajai salat kapunk tole ajandekba. Rakotozom a hatizsakra, a Thorung Lan hagyott tibeti zaszlo helyere. Jol teszem, mertJomosom elhagyasa kozben latjuk sokadmagaval acsorogni valami jarmure varakozva. Integetunk. Biztosan jol esik neki, hogy talja, az ajandekat nagy becsben tartjuk.
Szegeny kis ordog! Valahol szeretem is az egyugyu kis abrazatat, de teny, hogy legtobbszor csak bosszusagot okozott. Gondolatban bucsut intek neki es indulunk tovabb harman a kiszaradt folyomederben.