16. Nap / Ghandruk - Pokhara

Visszateres.
Persze a nagy tegnapi csalodottsagban azt elfelejtettem leirni, hogy micsoda gyonyoruseg tajon ereszkedtunk (es emelkedtunk) az elmult ket napban. A taj valodi dzsungele vatozott es a fakon meteres mohas novenyek csungtek mindenhol. A viragba borult fak es a hihetetlen dus vegetacio azert azt sugalja, hogy az eso errefele nem ritka jelenseg.
Malac azt mondja, hogy az Annapurnak kor egyben a legszarazabb es a legcsapadekosabb trekk egesz Nepalban. Jo tudni, hogy akkor nem csak szerencsetenseg az idojaras, tenyleg minden nap esik. Legkozeebb komoyabb vizallo ruhazatta jovunk az ABC-re.

Ebredes Ghandrukban. Reggelizunk a teraszon es az oly kegyes Annapurna csak megmutatja magat. Bamuljuk a paraba burkolozo istenseget es elmorzsolom a konnycseppet a szemem sarkaban. Komolyan olyan vagyok mar, mint egy jatekbaba, amit ha a hegy fele forditanak sir. (ha vizszintesbe fetetik pisilnie kell :-)
Azert kicsit komolyabb dolog most, mert a nagy isteneimet bucsuztatom egy idore. A elmult ket hetem minden perceben es pillanataban velem voltak, ok voltak minden oromunk okozoi.
Szerettek bennunket, korbeoleltek a szeretetukkel egyetlen egyszer nem forditottak haragos arcukat felenk. En imadom oket, nem hegyeknek, vagy holmi termeszeti kinovesnek tekintem oket, szamomra ok az istenek. Mindent tudnak a vilagrol amit mi csak szeretnenk ismerni, osszes reszecskejuk egykoron a vilagegyetembol keveredett erre a fold nevu bolygora. Latom a gyurodeseket, ahogy uristen micsoda erok mozgattak es mozgatjak foldunket, a fold anyat, a fold istent. En teljesen hulyenek neztem a hegymaszokat, mert azt hittem, hogy az egesz csak egy fajta harc a a korlatainkal es a termeszettel. Az sosem jutott eszembe, hogy egyszeruen csak jo kozel lenni hozzajuk. Minel kozelebb! Hogy erezhessuk a szeretetet, az energiait amiket folyamatosan omlesztenek ki magukbol. Sirok, mert ideje kilepnem a templombol, a vilag legnagyobb szentelyebol ahol kozelebb voltam az Istenhez mint barmikor az eddigi eletem folyaman. Erzem, hogy szeret es nem fog elfelejteni szeretni akkor sem, ha majd hazaterek es semmitol sem kell felni csak "csinalni az eletet" lehetoleg minel egyszerubben, hinni abban, hogy az almok megvalosulhatnak mint ahogy az is megvalosult, hogy itt csungok az Annapurna egyre homalyosodo csucsan ma 2008 majus 6.-an a het egyik napjan, ammirol foggamam sincs melyik.
Nehezek a lepesek lefele. Sokkal nehezebbek mint felfele.


Es nem hagy cserben, mert az utolso reggelen megmutatja magat az Annapurna South es ott mogotte, a gerinc mogotti pukli, az Annapurna I.