7. Nap / Manang - Ice Lake

Egy kis aklimatizacio.....4600 meteren.
Alig hiszem el, hogy milyen tiszta kek egboltra ebredunk. Yes! Rogton megadja az elso loketet a mai napunkhoz. Kell is az elszantsag mert egy jo ezer metert kell ma felkapaszkodnunk es a 4600 bizony mar jocskan fole halad a Kothi peak 4200 meterehez. Termeszetesen az oxigenhiannyal es az AMS (heveny es gyors lefolyasu hegyibetegseg) esetleges feltunesevel is szamolnunk kell. Andi kikiser minket, jo szerencset kivan es indulunk.
Hat bakker. Szeretnem irni, hogy utunk igy es ugy kezdodott, aztan erre meg arra kanyarodtunk, de nem tudom. Nekimentunk a hegynek es negy es fel orat majdnem fuggolegesen kapaszkodtunk felfele. Nem kanyarogtunk mi semerre sem, csak masztunk es masztunk. A latvany azonban feledteti a fajdalmas kuzkodest. Latjuk ahogyan Manang egy kis apro pottye valik a volgy aljan, mi pedig lassan, legalabbis ugy erezzuk, egy szintre kerulunk az isteni kettessel. Neha meg meg allok egy fotora, de alapvetoen 4400-ig tok siman megy minden.
Zenet hallgatok, lassan es melyeket lelegzem es aprokat lepek. Szinte meditativ allapotban vagyok, nincs is jobb Ashram ennel talan. :-) A fizikai erzekeimet kizarom, es nem is erzek semmifele faradsagot vagy kimerultseget. Rengeteg folyadekot iszunk, megprobaljuk az eloirt 4-5 litert bevinni es nem sorbol am!
Aztan az utolso gerincen elvesztettuk az utat. ( Kesobb lefele megtapasztaltam, hogy Bragabol vezet a jobbik ut felfele) Mindenfele fucsomok, kovek, meg kis csapasok, sar es meredekseg. Total szetestem. Remesen kuzdottem mindenemmel, a vegtagjaimmal, a botjaimmal, a levegovetelemmel, de a legtobbet megis az vette ki belolem, hogy nekem kellett kitalalni hova lepjek. Nincs szarabb mint amikor mar alig vonszolod magad es akkor minden egyes lepesnel meg gondolkoznod is kell, hogy vajon melyik fucsomo nem csuszik majd ki a labad alol.
Es akkor egyszerre ott vagyunk. Jakkok legelesznek az elso to partjan, ahonnan meg tizenotperc seta az Ice Lake. Szokasos boges amikor meglatom a kristalytiszta es valoszinutlenul kek gleccsertavat. Megcsinaltuk! itt vagyunk a Malaccal 4600-on, magasan ahol meg sosem jartunk.
A to melletti fuben piknikelunk, Chris meg gleccservizzel tolti meg a palackjainkat. Eletem legszebb termeszeti piknike ennek a tonak a partjan, simogato napsutesben, a nagy hegyek derekanal. Egy ilyen teljesitmeny rettenetesen feldobja az embert. Endorfin bomba! Kell is az ero es akarat mert a lefele ereszkedes meg sokkal rosszabb a felfelenel, kicsinalja a bokat es a terdet. Ja es a nagylabujj tetejet is, ahogy mindig nekiutkozik a bakancs orranak. Harom es fel oran at ereszkedunk lefele, es az a franya manang kurvara nem akar kozeledni egy csoppet sem. Meg mindig csak egy pont a volgy aljan. Megallni semmi ertelme sincs, mert csak beallnak a labaink es nem tudunk ujra elindulni. Kilatastalansagunkat csak fokozza, hogy nem Manangba, hanem az onnan fel oranyira es minusz 150 meterre levo Bragaba erunk le. Ezert aztan egy feludito emelkedovel zarjuk a napunkat azutan pedig egy gyors zuhany a jeges bortoncella zuhanyzoban es mar itt is teazgatunk a futott ebedloben a Malaccal. Zsibbadtak vagyunk es tompak, de olyan jol esoen faradtak. Mi a magunk reszerol alaposan kiaklimatizalodtuk magunkat. Megjegyzem rajtunk kivul csak ketten valasztottak ma ezt az uticelt, egy Chris nevu angol srac, akibe orokke belebotlunk, es egy orosz ketfonatos Katyusa.
Holnap vegervenyesen a hago fele vesszuk az iranyt es az iranyt mutato tablakon sem az virit majd Manang, hanem Thorung La.

eletem legjobb piknike

szo elall esz megall
juuuj jakkocska