2011. november 26., szombat

Beszűrődő fények

Végre aludtam. 5 álmatlan őrjítő éjszaka után tegnap végre édes és mélységesen mély álomba zuhantam.
Határozottan érzem, hogy javuló tendenciát mutatok. A teljesen zárt fájdalmas kis világomban úgy tűnik, mintha nyílnának az ajtók és bár csak résnyire, ezen kis nyíláson elkezdett beszűrődni a fény. Egy ilyen heves és önpusztító kapcsolat vagy viszony, mindegy is, hogy minek nevezzük, olyan mint a kábítószer és lejönni róla hasonlóan működhet, mint egy elvonókúra. Az első pár nap valami rettenet. De utána viszonylag gyorsan érezhető a javulás. Nem a szeretet múlik el, mert az ott van legbelül és nagyon is fáj, de érkezik valamiféle örömérzet és felszabadulás, hogy igenis képes vagy észrevenni ha valami nem jó neked és képes vagy a vágyaid ellenében magadért dönteni.  Önbecsülés upgrade első lépcsőfok.
Hülyeséget írtam, Nem a szeretet fáj, a szeretet nem fájhat, mert az egy pozitív érzés, hanem a hiányérzet, az űr ami egy szeretett személy elvesztése után marad.

Nincsenek megjegyzések: