2011. november 23., szerda

A megőrülés szélén

Én döntöttem. Én vetettem véget mindennek és most mégis belehülyülök a fájdalomba és tehetetlenségbe. Fel akarom hívni most! Csak hallani a hangját, csak elmenni a cuccaimért, csak látni, csak érezni, csak kicsit, hogy könnyebb legyen. Elhitetni magammal, hogy minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit, miért is ne lehetne ez jobb. De tudom, hogy nem lehet. Ezért sírva ráülök a kezemre ami a telefon után nyúl, iszom egy pohár bort, és megpróbálok végre aludni egy jót. Sosem szakítottam még senkivel, akivel nem is voltam hivatalosan együtt és ahol a két játékos szabad, szereti egymást és mégsem működik az egész. Ezt is meg kell tanulni. Ezt tanulom most. Kurva szar!

Nincsenek megjegyzések: