Az időjárás eddig nagyon is kegyes hozzánk, mert bár esős évszak van, eddig csak egyszer esett még kután, de ott is csak éjjel. Ma éjszaka viszont leszakad az ég. Sokra nem emlékszem belőle, valami halvány info szűrődik csak be az álmomba éjjel. Most reggelre viszont kiderül ismét, csodás napos időnek nézünk elébe ma is. Fél hatkor ébredek fel, olyan hangosan óbégatnak a nagy pirospöcsű páviánok a mellettünk lévő fák tetején. Nem a páviánok a nagyok, hanem a piros péniszük. :) A naplómmal a kezembe kiülök a nedves ponyva alól a hajó orrába és a derengő világosság fényében irkálok csak úgy a semmibe. Ködben úszik az egész erdő, olyan opálosan tejszerű minden, ami csak akkor tisztul ki teljesen, amikor végre kivilágosodik. fantasztikus élmény. A hétalvók még alszanak.
A reggelinkhez végre Henry is csatlakozik. végre megtudjuk, hogy egy nagyon kedves 19 éves srác, aki a gimis évei alatt minden nyáron azért dolgozott, hogy az egyetem előtt eljöhessen egy évre és ezalatt a 12 hónap alatt bejárja az egész világot. Dél Amerika, Afrika és Európa már mögötte és most itt Ázsiában bolyong. Rögtön van vele miről beszélgetnem, érzek is vele egy kis sorsközösséget, mert tudom milyen fantasztikus hosszú távon utazgatni ezekben a csodálatos országokban.
A víz barnából élesen feketévé válik, ahogy befordulunk egy szűk csatornába. Az állítólag hemzsegő krokodilok ellenére személyzetünk egyik tagja megmártózik a vízben, hogy megmutassa nekünk, hogy milyen aranyló színűvé válik a teste a fekete víz alatt. Csodálatos.
Kétszer támadunk a dzsungelbe, reggeli és ebéd után. Szúnyogok szerencsére itt nincsenek. Vajon miért? Annyira azért nem bánjuk. Az egyik 30 perces sétaút elején Percy, a 8 éves kiskamasz orangutan vár minket és kézen fogva jön velünk egészen az etetőig. A majmokat egyébként tilos megfogni, de ha ők akarnak megérinteni, akkor az rendben. Percy, úgy tűnik másra sem vágyik, közben cselesen a táskáinkban próbál kutakodni mogyoró után. Pontosan tudja, hogy melyik belső zsebében van a táskámnak, minden fegyelmezésem ellenére kinyitja és lopkod belőle. Még ennek a kis kamasz majomnak is négy centis fogai vannak, ezért nem igen vitatkozom vele. Érdekli még ezenkívül a karkötőm, amit nagyon szeretne lehúzni a kezemről, tetszik neki, hogy rugalmas. Útközben belelép valami tüskébe és fennhangon visít. Csak remélni tudom, hogy nem az anyját hívja.
Megérkezünk az etető helyre. Ezeket a kis kiirtott tisztásokat egyébként fél évente változtatják, ugyanis a majmok teljesen tönkreteszik a környéket. Az ágakat letörik, a fákat kidöntik. Az első anyuka a bébijével ellopja az egész vödröt amiben a banánokat hoztuk és felmászik vele az egyik, mit ne mondjak, nagyon magas fa tetejére. Először jól belakmároznak, majd miután jól laktak minket dobálnak fentről a rohadó banánnal. Még jó, hogy kézilabdában nem jeleskednek, így megússzuk a támadásokat. Legalább 15 majom kering körülöttünk, ami egyszerűen fantasztikus. A legimpozánsabb egy 30 éves kan. Sok, főleg az idősebb állat, még a park területén született, de mivel az állomány elérte a megnyugtató szintet, már nem működtetik a visszanevelő programot,csupán fenntartási munkát végeznek. Sok helyen még látni a ketreceket, ahol még 20 éve a serdülő majmokat visszaszoktatták az vadonba. Előkerül egy mama majom a bébijével és hagyja, hogy mellé guggoljunk, sőt erős kezével megfog minket. Ekkor készülnek a fenti csodálatos fotók. A kismaki szopik, aztán édesdeden alszik a kezeiben, mi meg ott ülünk nulla centire ettől a természeti csodától. Mint minden rendes anya, húzogatja a kis kukis fitymáját, nehogy szűkülete legyen. :) Nincs szükség a gyámügyesekre :)
Visszatérek hatalmas hímünkre, aki most itt pózol nekünk. Hatalmas és tiszteletet parancsoló méretei ellenére hihetetlen békés, de mi azért levegőt is alig merünk venni. Egyetlen kezével képes egy közepes vastagságú fát a földig meghajlítani, szóval jobb ha nem hiszi, hogy mi azt hisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek.
A hajóra visszatérve egy másik csapattal is találkozunk. Két fehér nővel! Mit ad isten, magyarok. Mivan?????
Éljenek a magyar csajok, ezt tényleg nem gondoltam volna!
Az este ugyanolyan békében és boldogságban telik mint a tegnapi, mivel Andi és Mari fosáson van, Dórikával most már 5 adag kaján osztozunk :)
Hát, csak annyit tudok mondani, hogy Tanjung Puting nagyon rulez!
videók: vadon élő orángutánok testközelben
A reggelinkhez végre Henry is csatlakozik. végre megtudjuk, hogy egy nagyon kedves 19 éves srác, aki a gimis évei alatt minden nyáron azért dolgozott, hogy az egyetem előtt eljöhessen egy évre és ezalatt a 12 hónap alatt bejárja az egész világot. Dél Amerika, Afrika és Európa már mögötte és most itt Ázsiában bolyong. Rögtön van vele miről beszélgetnem, érzek is vele egy kis sorsközösséget, mert tudom milyen fantasztikus hosszú távon utazgatni ezekben a csodálatos országokban.
Itt nincs rasszizmus
No Cueltry
Hát hogy lehet fejjel lefelé enni? Látom sehogy
Visszatérek hatalmas hímünkre, aki most itt pózol nekünk. Hatalmas és tiszteletet parancsoló méretei ellenére hihetetlen békés, de mi azért levegőt is alig merünk venni. Egyetlen kezével képes egy közepes vastagságú fát a földig meghajlítani, szóval jobb ha nem hiszi, hogy mi azt hisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek.
Éljenek a magyar csajok, ezt tényleg nem gondoltam volna!
Az este ugyanolyan békében és boldogságban telik mint a tegnapi, mivel Andi és Mari fosáson van, Dórikával most már 5 adag kaján osztozunk :)
Hát, csak annyit tudok mondani, hogy Tanjung Puting nagyon rulez!
videók: vadon élő orángutánok testközelben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése