Homok a szelben...

Jailsalmer, Rajahstan.

Azt sem tudom, hol kezdjem. Egy orokkevalosag telt el azota, hogy eljottunk Goarol. A sivatagban a semmi kozepen vagyunk kozel a Pakisztani hatarhoz. Elviselhetetlen a meleg a szarazsag es a homok, ami mindenhova beeszi magat. Harman haromfele sebbol verzunk. En egy infuenzan estem at, Krisz az "indiai" fosason, Andi pedig egyszeruen erotlensegi korban szenved.

Megis minden percet elvezzuk annak, hogy itt lehetunk. Meg csak hasonlo helyen sem jartam soha azelott. Itt van a sivatag kellos kozepen minimum ot oranyira a legkozelebbi megemlitheto "helysegtol" egy varos es egy hegy es a hegyen egy arany erod ahol pezseg az elet a szuk sikatorokban, ahonnan minden haztetorol lathatod a napfelkeltet es naplementet. Illetve lathatnad, ha bele lehetne nezni, de olyan tiszta itt a levego, annyira paramentes, hogy bar mar felig a dunek mogott a nap korongja, sem belenezni sem pedig fotozni nem lehet. A nap kegyetlensegere nehez szavakat talalnom pedig tel van itt meg es "hideg" A var oldalaban lakunk 100 meterrel a varos felet tegy olyan kegliben amit talan az ezeregy ejszaka meseiben kepzeltem el. Boltives balkonunk a varosra nez, nincsenek ablakaink mert minden nyitott, csak selymek valasztjak el a szobakat. Az egyik szobank kifejezetten a szabad eg alatt talalhato egy belso udvarban. Minden odon, a falak, a vazak, a termek es a faragasok is. A meteres falak huvosen tartjak a kiralyi kuckonkat, olyan szep itt, hogy itt meg betegnek is jo lenni! :-) Vagy talan ugy pontosabban fogalmaznek, hogy ha mar gyengelkedni kell, akkor a legjobb itt, ahol a nappalink balkonjabol csodalhatjuk a varos forgatagat.

A rettenetes hosegre valo tekintettel ma csak az Andi es en valalkoztunk ra, hogy kimereszkedjunk a desert fesztivalra. Ez egy haromnapos rendezveny amit minden evben megrendeznek mindenfele helyi versenyek es bemutatok zajlanak tobb helyszinen is. Andival ma azt a stadiont valasztjuk, ahol a teve szepseg versenyt es a teve polot rendezik. A tomeg hatalmas, fantasztikus a hangulat es persze rettento a meleg. Mar bent ulunk a legjobb helyen a homokban (hol mashol) mikor radobbenunk, hogy nem vettunk vizet, ez pedig itt eleg nagy problemat okozhat. Amikor visszaverekedjuk magunkat a bejarathoz dobbenten vesszuk eszre, hogy sehol sem lehet vizet kapni, tok rohej, de csak frissen porkolt mogyorot lehet kapni. Nem tudom eldonteni, hogy vajon ennyire hulyek avagy ez is egy uzleti fogas, ugyanis riksaval kell visszamennunk a varosba folyadekot szerezni. Azonban meg igy is megeri az eletben maradasert, ugyhogy nem habozunk egy percet sem. Mikor visszaerunk mar javaban zajlik a moka, de a kordon mogott minden talpalatnyi hely foglalt, teljesen lehetetlen atvagni az indiaiak tomegen. Nem habozunk, belepunk hat a kordon ele, felkeszulve arra, hogy a rend megorzesere kivezenyelt katonak kihajtanak minket, de nem teszik. A legnagyobb dobbenetunkre sem minket sem pedig mas kulfoldieket semmifele atrocitas nem er, kizarolag az indiaiakat terelgetik, na meg aztan utogetik a fejuket a palcaikkal. Teljesen vipek vagyunk ide oda szaladozhatunk a programok es bemutatok kozott, kedvunkre fenykepezhetunk, annyira fasza az egesz.

Egyetlen bajunk a por amit nyelunk es persze a hoseg, de becsuletunkre valjek hogy kettoig maradunk es elvezzuk minden percet a sivatagi mokanak.

A szallodaba visszatreve Malacurat a leheto legjobb kondiban talaljuk amint piritost majszolgat es teazik. Holnapi hacararera mar o is velunk tart, de mindenkeppen jo otlet volt ma a huvos palotaban maradni.

El vagyunk buvolve ettol a varostol es olyan jo erzes, hogy meg azt sem dontottuk el, hogy meddig maradunk. Heteket el tudok kepzelni ezek kozott az osi varfalak kozott. Hatalmas kulonbseg van a varfalakon kivuli zajos bazar es a csendes hangulatos tehenszaros :) belso utcacskak kozott. Egyebken hallatlanul megnott a toleranciam a tehenlepennyekkel kapcsolatosan bar a friss prodaktokat meg kerulom, mar a szaguk nem borit ki es egy szarazabb adag miatt nem teszek nagy kerulot ebben a hosegben. A tehenek pedig itt a legdagadtabbak, csak azt tudnam mitol amikor itt a falakon belul csak ko van, semmi fu vagy noveny! Aztan nezek hatalmasat amikor a reggelim utan az etterembol majndem belele ugrom egy a szemetest felfalo csorda koze. (a fotot alabb mellekeltem) Mondhatni gusztustalan, de csak jot mosolygok rajta, ok meg egy milimetert nem hajlandok odebblepni. Mikozben elkuszom a fal mellett a segguk mogott buzgon imadkozom, hogy le ne szarjanak. Olyan nyugalommal kozlekednek egyebkent, totalisan semmi sem izgatja fel oket es a riksasok rendszeresen kabe egy milimeterrel a szarvuk mellett huznak el. Ha csak az egyikuk is egy pillanatra oldalt forditana a fejet.......

Most csak egy kis izelito kepekben, mert meg nagyon nem is fotoztam hehe es ezt vehetitek fenyegetesnek is.

City view

Keszulnek a polosok

A verseny

Es a varos a falakon belul

Terpesz

Buszke teve es gazdaja

Valami "szuvenyirt" madam?

Hatul alattunk a varos fenyei

Nyami - nyami

A kis balkonunk

Tag terek es mesebeli szobak