Kerekparon Hampiban

Hampi feeling

Es szazmeteres a szakadek alatta bakker. Mi nem merunk kimenni oda, szep ez innen is.



Az ido egyebkent itt Hampiban totalisan mas mederben folyik.
Egyik nap mar hajnali otkor a sziklakon kapaszkodunk felfele a majom templomhoz azzal a konkret cellal, hogy onnan nezzuuk meg a napfelkeltet. Termeszetesen ahogy Pisti mondana, nana hogy kodos volt! :) De azert persze gyonyoruuuuu! (veluk mi lehet egyebkent? Napok ota nem tudom elerni es ugy tunik, ok sem minket, itt egyebkent csak par orara van aram naponta)
Szoval fent ulunk a sziklakon miutan megverekedtunk egy ehes majom csordaval is. Fiatal szerzetes ald meg minket es megfesti a homlokunkat is, de kiraly!
Andiek orakat lognak fent, de mi a Malaccal kitalaljuk, hogy bicajjal jarjuk be a romokat. Csak van valami szep es biztonsagos ut errefele, ha egyszer ennyi helyen lehet bringat berelni...

Az elso husz perc remes. Elvileg pontosan tudjuk, hogy hova akarunk menni, gyakorlatilag koveken at toljuk huzzuk percekig a cangat, mikozben mindenfelol haljuk a hirisnodaloudtobajszikel mondatokat, de mi szarunk rajuk. Egy lokott alak meg azt is kijelenti, hogy azonnal regisztraltatni kell magunkat ha Hampiban vagyunk. Barom! We did, mondom es ezzel szerencsere lezarom a beszelgetest.

Na, a husz perc utan aztan beerik a tervunk gyumolcse. Szeles ures utak a bananligetek es romok kozott. Nincs emelkedo sem, igazi kerekparos paradicsom. A kovetkezo harom ora alatt megnezunk vagy tiz romvarost, a piactol a furdoig, az elefantpalotatol, a kiralynoi residenciaig..

Es mindezt vidaman tekerve, csodas!

Delutan visszaerve Andit valtozatlan pozicioban talaljuk, epp csak most ertek vissza a Monkey templomtol. Dog dog dogmeleg van. Hiaba a "hideg" zuhany es a sor, semmi sem segit. Nemcsak meleg van, hanem paras is minden, kibirhatatlan, egyszeruen nem tudunk mit kezdeni magunkal. A nepali (imadni fogom oket, mert mar most is imadom! ) Felajanlja, hogy elvisznek minket a lakehez furdeni. Uristen mennyeien hangzik es meg de az am!!! Kristalytiszta mely , kekvizu to Hampi sziklai kozott, a nap eppen lebukni keszul a voros kotombok kozott. Beleugrunk, Andi szeretne beuszni, de Chris inkabb a partkozelben maradna. Jajajjajaj, nezek ra, mire kozli, hogy latott egy tablat, miszerint krokodilok lehetnek a toban. Paff, kihoztak minket megetetni a krokikkal. Spurizunk kifele, de ok csak kacagnak rajtunk, semmifele krokesz nincs a toban, egyszeruen nem akarjak, hogy fordohely legyen belole. Korbenezek es latom, hogy mindenhol pancsolnak es mi is belatjuk, hogy ez a holbeli kietlen mesterseges to, nem igazan nyero keco az emberevo Nilusinak. Vegul is pancsizunk meg, de szigoruan a part mellett, ugrasra keszen. De a hideg viz, mindent visz ebben a fullaszto hosegben.
este kivetelesen ejfelig fent birok maradni, megy a nagy tracsparti mindenkivel, allati erdekes, imadom ezt a helyet. Arnyekkent borul rank a holnapi folyon tulra atkoltozes gondolata.

Ma, reggeli utan a Krisz megint bizonyit hogy milyen fasza gyerek. Leszervezi a hajot hajnalra, igy aztan meg sem kell ma mozdulnunk. Nem is akarok. Tegnap megvaltottam mar a vilagot, ma max ide a netpointra vagyok hajlando atjonni. Jaaaaj Hampi, Hampi, ha belegondolok, hogy majdnem kihagytunk, micsoda vetek lett volna te jo eg!!!!