2008. február 7., csütörtök

Uton vagyunk

Bar legkondis osztalyra valtottunk jegyet, most megis itt allok a kaszarnya kocsihugyszagu elotereben ahol az Ipodomat tolthetem. Van kerem konektor. A kovetkezo 16 orat a vonaton toltjuk majd es nem szeretnek zene nelkul maradni. Barmerre nezek, minden indiai szem rajtam somolyog. Kulonosen a fiatal sracoke, de ez itt valahogy mas mint otthon.Ha visszanezek, ok azonnal elpirulnak, ez meg a fekete boruk ellenere is latszik. Es ez szerintem edes. Ebben a nonelkuli allapotban naivak es gyermekiek maradnak. A fiatal fiuk itt egymas kezet fogjak vagy atkaroljak egymast es ez itt nem szamit "buziskodasnak" ok igy ezzel az apro gyengedseggel potoljak a noi erintest. A legaprobb dologtol is zavarba jonnek. Nem mernek peldaul szolni, ha utban vagy, inkabb bokdosik egymast, cukkoljak, vihorasznak, komolyan mint a hetevesek nalunk.
Nyitva a vonat ajtaja, igy szaguldozunk.Ugy tunik, csak en aggodom magamert, hogy ki ne zuhanjak az 50 meteres melysegbe, ahol alattam a tenger.Jo dolog ez a vonatozas es mar csak 14 ora es visszaterunk a paradicsomba. I love Palolem!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök, ha itt vagytok, mert akkor mindig jó sokszor irsz, meg hivsz!!! Jó pihit!!!!! Puszzzzzz

Évi írta...

alig 3 hete mentetek el és hihetetlen már is mennyi kalandban van részetek.Puszi Mama

djdori írta...

Szia Erácska és Krissz-Krossz!!
Imádunk titeket és nagyon hiányoztok!!

ericska írta...

Dorikam ti is nagyon hianyoztok, de sajnos pikkpakk otthon leszunk meglasd!