Otoras seggfeltoros, mell-leszakados kegyetlen zotykolodessel erkezunk meg az 1500 meter felett fekvo “festoi” Munnarba. Az osszes belso szervem bizonyit! Kepesek megtartani a bevitt taplalekot, meg egy turmixgep hatasa alatt is. 130 kilometert jottunk Cochintol keletre, be a hatalmas es valoban gyonyoru hegyek koze orankenti 25 kilometeres sebesseggel. Vaov! A busz telis tele hatizsakos fiatalokkal, dorzsoljuk a tenyerunket, hogy milyen fasza helyra megyunk. Mikor vegre megerkezunk probalnank az eddigi jol bevalt strategiankat kovetni….vodka, sor, szallaskereses. Es nincs! Nincs sor, sehol senkinek, ma semmikeppen sem. Minden kapcsolatunkat es dorzsoltsegunket bevetve sem sikerul szerezni. Na persze igy, hogy uzemanyag hianyaban vagyunk a szallaskereses sem megy egyszeruen. Egesz Munnar tele van, nincs szoba, ahol van az meg nem tetszik. Kezdjuk unni a banant. Vegul egy ujszerzemeny riksas baratunk Ravi, (akiben a vilagert sem keszultunk megbizni) racafol bizalmatlansagunkra, mert kozeli, olcso es tiszta szobat kapunk. Kisse felve, de vegul is rabizzuk a masnapi terepjaro megszervezeset. Mikor aztan vacsorani indulunk ujabb nehezsegekbe utkozunk. Ki tudja miert, de egyikunknek egyik, masikunknak a masik etkezde nem tetszik. Tesszuk ezt ugy, hogy kozben buzgon bizonygatjuk egymasnak (valojaban magunknak) hogy nekunk barmelyik jo lesz. Vegul aztan utcan sutott robbantott csirket, hagyma pakorat, rotit vasalolunk es hazamegyunk a kis teraszunkra vacsorazni. Andi a biztonsag kedveert es talan a sorhiany miatt betol egy epresturmixot ( OOOO JAAAAAJ) az abrazataba.
Igazan klassz estet toltunk, Pisti voids limonadejat kortyolgatjuk es ketpofara zabalunk.
Pityu! Megmentettel minket.
Masnap hurrihurra indulunk a 8 pontot tartalmazo jeep turankra.
Az elso ket ponton 5 perc alatt tul vagyunk, bakker mifele gyermekded program ez? Szerencsere tenyleg gyonyoru helyeken kanyargunk, meg a korlat nelkuli utakat is feledteti velem a latvany. 2600 meteres hegyek kozott meredek hegyoldalakon mindenfele meregzold tea ultetvenyek, olyan puhanak latszanak, hogy kedvem lenne legurulni rajtuk. A zold szinek orgiaja ez. Para kuszik fel lassan a hegyoldalakon ahol 1800 meteren jarunk, a kilatas es a melyseg leirhatatlan a labunk alatt. Minden pillanatot a szivemmel fenykepezek le. Hihetetlen hogy itt vagyunk es egyre jobb minden,
itt vagyunk oten es egyre jobban egy huron pendulunk, csak az a franya sorhiany ne lenne!
Soforunk tud egy kis falucskat ahol van "brandishop" (magyarra leforditva eldugott ablaktalan
koszos sotet luk, ahol alkoholt lehet kapni), hat nem kell ketszer mondania. Vicces de szinte vitatkozunk azon, hogy ki mennyi szesz vasaroljon. Tiltott szerzemenyunkel visszamerulunk az erdo melyebe, meg inni sem lehet akarhol. Hat ez az india tenyleg azt akarja, hogy belbaciba pusztuljunk itt bele?????? Meg fertotleniteni sem lehet? Majdnem bepisilunk olyan tokrohejes az egesz. Maligan fokunk beallitasa utan muszaj visszamennunk a faluba korulnezni.
Miniatur koszos porfeszek a mi mercenkel, az ovekkel takaros kis helyseg. Vigyorogva integetnek, fotozzam csak le oket. Nem szegyenlik, hogy szegenyek mert ez itt indiaban eppenugy nem szegyen, mint indoneziaban, vagy barmely mas delkeletazsiai orszagban. A hazak annyira picurkak, hogy meg a franciaagyunk sem ferne el bennuk, az ajton pedig jo ha guggolva befernek.
A trutyi egy a hazak kozotti melyedesben bugyborekol, ami engem szemely szerint meglep, nem annyira durva a szag! Egyebkent ez a fajta szenyviz elvezetes igen kozkedvelt csatornazasi modszer India szerte. Megszoktam mar, de azert belelepni nem szeretnek. Minden hazban bombol a TV, nem ertem miert amikor mindenki az utcan van. Mosolyognak es integetnek, a kiskolkok utanunk lopakodnak ragyog a tekintetuk. Meg kell
zabalni oket. Na de a java csak ezutan kovetkezik! A falu szelen utepites folyik. Ugy tunik eppen most erkezett meg valami nelkulozhetetlen alapanyag. Ki sem mondjuk hurra -hurra, a hangoskodasabol muvezetonek tuno majom lezarta az utat. Valamifele nagynyomasu biszbaszbol kegyetlenul verik a port. Levegot nem kapni.
Az utnak nevezett valamit terrorista jelmezbe oltozott alakok drotkefevel sikaljak. Ooorulet, igy kene aszfaltozni? Most, hogy megerkezett a bizonyos "valami" rovid idore felfuggesztik a munkat. Esa laplek alol nok, asszonyok kerulnek elo, poros szempillak, homalyos hajogos szemek.
Mosolyognak, baratkoznak, fenykepezni kell oket. Mikor a ferfiak is csatlakoznak mar vagy negyvenen vesznek korul minket. Semmi felelem erzetunk nincs most, nem is kernek semmit, csak a fotokat akarjak megnezni. Csinositjak, igazgatjak magukat a kepekhez. :)
Nemelyik egeszen jol gagyog angolul, meg beszelgetni is tudunk veluk. Nem tudom, hogy mennyi ido mulva nyitjak meg a kapukat, de en ennek a fogsagnak most minden percet elvezem.
Es amikor mar azt hinnem nem fokozhato ez az erzelmi, hatarok nelkuli allapot, megerkeznek a gyerekek az iskolabol. Talan szaz hofeher fog vigyorog rank minden szajbol (krokodilok ezek, hogy enni foguk van? Es hipoval sikaljak?) Vakitoan tiszta kikemenyitett egyenruhajukban, egyformara fesult hajukkal angyalok mind! Indulunk vissza Munnarba es a gyerekek meg szaladnak utanunk egyre csak integetve.
Igazan klassz estet toltunk, Pisti voids limonadejat kortyolgatjuk es ketpofara zabalunk.
Pityu! Megmentettel minket.
Masnap hurrihurra indulunk a 8 pontot tartalmazo jeep turankra.
Az elso ket ponton 5 perc alatt tul vagyunk, bakker mifele gyermekded program ez? Szerencsere tenyleg gyonyoru helyeken kanyargunk, meg a korlat nelkuli utakat is feledteti velem a latvany. 2600 meteres hegyek kozott meredek hegyoldalakon mindenfele meregzold tea ultetvenyek, olyan puhanak latszanak, hogy kedvem lenne legurulni rajtuk. A zold szinek orgiaja ez. Para kuszik fel lassan a hegyoldalakon ahol 1800 meteren jarunk, a kilatas es a melyseg leirhatatlan a labunk alatt. Minden pillanatot a szivemmel fenykepezek le. Hihetetlen hogy itt vagyunk es egyre jobb minden,
itt vagyunk oten es egyre jobban egy huron pendulunk, csak az a franya sorhiany ne lenne!
Soforunk tud egy kis falucskat ahol van "brandishop" (magyarra leforditva eldugott ablaktalan
koszos sotet luk, ahol alkoholt lehet kapni), hat nem kell ketszer mondania. Vicces de szinte vitatkozunk azon, hogy ki mennyi szesz vasaroljon. Tiltott szerzemenyunkel visszamerulunk az erdo melyebe, meg inni sem lehet akarhol. Hat ez az india tenyleg azt akarja, hogy belbaciba pusztuljunk itt bele?????? Meg fertotleniteni sem lehet? Majdnem bepisilunk olyan tokrohejes az egesz. Maligan fokunk beallitasa utan muszaj visszamennunk a faluba korulnezni.
Miniatur koszos porfeszek a mi mercenkel, az ovekkel takaros kis helyseg. Vigyorogva integetnek, fotozzam csak le oket. Nem szegyenlik, hogy szegenyek mert ez itt indiaban eppenugy nem szegyen, mint indoneziaban, vagy barmely mas delkeletazsiai orszagban. A hazak annyira picurkak, hogy meg a franciaagyunk sem ferne el bennuk, az ajton pedig jo ha guggolva befernek.
A trutyi egy a hazak kozotti melyedesben bugyborekol, ami engem szemely szerint meglep, nem annyira durva a szag! Egyebkent ez a fajta szenyviz elvezetes igen kozkedvelt csatornazasi modszer India szerte. Megszoktam mar, de azert belelepni nem szeretnek. Minden hazban bombol a TV, nem ertem miert amikor mindenki az utcan van. Mosolyognak es integetnek, a kiskolkok utanunk lopakodnak ragyog a tekintetuk. Meg kell
zabalni oket. Na de a java csak ezutan kovetkezik! A falu szelen utepites folyik. Ugy tunik eppen most erkezett meg valami nelkulozhetetlen alapanyag. Ki sem mondjuk hurra -hurra, a hangoskodasabol muvezetonek tuno majom lezarta az utat. Valamifele nagynyomasu biszbaszbol kegyetlenul verik a port. Levegot nem kapni.
Az utnak nevezett valamit terrorista jelmezbe oltozott alakok drotkefevel sikaljak. Ooorulet, igy kene aszfaltozni? Most, hogy megerkezett a bizonyos "valami" rovid idore felfuggesztik a munkat. Esa laplek alol nok, asszonyok kerulnek elo, poros szempillak, homalyos hajogos szemek.
Mosolyognak, baratkoznak, fenykepezni kell oket. Mikor a ferfiak is csatlakoznak mar vagy negyvenen vesznek korul minket. Semmi felelem erzetunk nincs most, nem is kernek semmit, csak a fotokat akarjak megnezni. Csinositjak, igazgatjak magukat a kepekhez. :)
Nemelyik egeszen jol gagyog angolul, meg beszelgetni is tudunk veluk. Nem tudom, hogy mennyi ido mulva nyitjak meg a kapukat, de en ennek a fogsagnak most minden percet elvezem.
Es amikor mar azt hinnem nem fokozhato ez az erzelmi, hatarok nelkuli allapot, megerkeznek a gyerekek az iskolabol. Talan szaz hofeher fog vigyorog rank minden szajbol (krokodilok ezek, hogy enni foguk van? Es hipoval sikaljak?) Vakitoan tiszta kikemenyitett egyenruhajukban, egyformara fesult hajukkal angyalok mind! Indulunk vissza Munnarba es a gyerekek meg szaladnak utanunk egyre csak integetve.
"Mutasd csak, hogy nezunk ki?"
Buszke India
En kis falum
Gyerkocok...
Kemeny melo ez.
Hatizsakosok!
Buszon
Egy igazan jo vacsi, amit nekik koszonunk:
Riksasok:
Munnar teaultetvenyei:
Na ez itt a brandishop! hihi
Tilosban jarunk....
5 megjegyzés:
A teaültetvények ....wow.....fantasztikusan szép hely!!!!!!!
...és micsoda kontraszt a nyomor a falvakban...:O
De nagyon szep es erdekes volt az is am!
Gratulálok!Igazi túlélök lettetek,csak így tovább!Nagyon jók a képek.Igy egy kicsit mi is ott lehetünk veletek.Puszi nektek Ágo
Szia Papa, sokat gondolunk ratok, a laposuvegetek mar 1000szer is megszolgalt. Sok helyen nektek is nagyon nagyon tetszene. pl. Anjuna vaov! :)
puszi Dorcinak is.
Élménykben látom nincs hiány!!!!!!
Imádlak olvasni!
Pusza
Megjegyzés küldése